Beházasítva

2

Odamentem az ablakhoz.
- Ez az ország...szomorú... Miután ideértem láttam egy kisgyereket vizet lopni. Ha ebbe belegondolok a szívem szakad meg...
- Akkor csinálj esőt... - lépett mellém
- Úgy gondolod ez ilyen egyszerű? Nem egy könnyű dolog...
- Annyit pihensz amennyit csak akarsz utána...
- Hasznot húzni a másikból... Jó terv... nem igaz? Ez nem így megy... Nem tudok csak úgy esőt csinálni... Egy jó élethez szép dolgok és tapasztalat kell. Ilyen az eső is... De itt.. A levegő száraz, az emberek szíve sír, te pedig rideg vagy mint egy kő...
- Sértegetsz? Ugye tudod, hogy akár meg is ölethetnélek emiatt?
- Nem sértésnek szántam...sajnálom... - mondtam - Mutass nekem valami szépet...Valami számodra értékeset az országból. Akkor biztos sikerülni fog...
- Szépet? Ennek semmi értelme... Te mondtad. Nincs itt semmi szép...
Odanyomott a falhoz.
- Felség...megkérdezhetném mégis mit csinálsz?
Ez nagyon furán hangzott tőlem. Szerencséje, hogy nagyobb országa van mint nekem. Csak ezért tisztelem.
- Hívj Jake-nek. Ne szórakozz velem Mina... - mondta nekem
Semmi tisztelet? Rosszul vagyok tőle...
- Nem szórakozom...
- Dehogynem... Jó...felőlem játszhatunk így is. Legalább nem fogok unatkozni... - mondta
Aztán hirtelen megcsókolt... Hát én olyan ideges lettem... Amint szétváltunk pofán találtam csapni.
- Hoppá...
Hát úgy nézett rám, mint akit menten megöl...
- Én...nem akartam..csak..megijedtem. - mondtam neki - Tényleg...
- Nem haragszom...csupán úgy látom nem értettük meg egymást... - mondta - Utoljára mondom. Csinálj esőt, vagy bezáratlak és addig nem kapsz enni sem.
Kedves dolog... Lőttek a Mina szerepnek... Már mindegy nem? Nem...gondolom ő is ezt tette volna... Talán... Már úgyis mindegy...
- Nem fogok...
- Jól van. Akkor...őrség! - mondta
Bejött két ember.
- Zárjátok egy szobába. Nem kap enni sem. - mondta
Rent nem láttam út közben. Most mi legyen? Leüthetném mindkét őrt... Nem... Ez nem így megy... De akkor is.. Nem lehet így esőt csinálni...
Befeküdtem az ágyamba ezek szerint. Ma már kaját se kapok... Reggeli óta nem ettem semmit... Éhes vagyok... Egyszerűen egy kis szél elem használatával kivágtam a rácsot az ablakon és kimásztam. Szerencsére épen landoltam. Valami hátsó kijáraton beosontam. Tök halkan megkerestem a konyhát, elvettem egy kis kaját és csöndben visszamentem a kis zárkámba. Aztán ettem és nemsokára elaludtam.
Reggel fogalmam sincs hány órakor ébredtem. Az órám a táskámban maradt. Vajon hol van Ren? Még mindig zárva volt az ajtó... Chh...
Aztán nem sokára kinyílt és bejött rajta rideg bunkó király.
- Remélem ma már észbe kaptál. - mondta
- Mondtam már, hogy nem tudok... Legalábbis akkorát biztos, hogy nem.
- Hallottam...hogy esőt csináltál egy családnak...
- Mi? Jaa...hogy az... Szegény...lopnia kellett, mert édesanyja beteg...és nem volt vizük... Mondd csak...szomjaztál már valaha is? Vagy éheztél?
- Nem.
- Hmm...értem...
Akkor ő nem értheti milyen kétségbeesett olyankor az ember...
- Mit csinálsz? Ma sem kapok enni?
- Mit mutassak neked?
- Akármit. Csak van valami szépérzéked nem?
Jaa bocs tévedtem. Rideg bunkó királynak nincs ilyenje.
- ... Gyere velem... - mondta
Éhes vagyok... Leindultunk. Aztán korgott a pocim... Ez de kínos...
- Éhes vagy?
- Mi? Nem... Dehogy...
Megint korgott... Jake irányt váltott. Leültünk valami asztalhoz és kb két perc múlva hoztak enni. Ő nem evett.
- Már ettél? - kérdeztem
- Igen... - mondta
- Ren?
- Kapott szobát. Mondtuk neki, hogy most egy darabig nem láthat téged.
Hmm...képzelem mennyire sajnálja...
Elkezdtem enni. Finom volt... Vizet is kaptam.
- Nálatok...nincs nagy baj az élelemmel?
- Az élelemmel? Nem igazán. Mármint több országgal kereskedünk. Igazán... Szerencsésnek mondható az országunk, mert van sok vizünk. Legalábbis annyit csinálok, hogy legyen mindenkinek étel az asztalán...
- Csak úgy?
- Hát...mondjuk naponta egy fél órát... Elég nehéz úgy irányítani az elemet, hogy az egész országban legyen víz.
Megettem a reggelit.
- Finom volt. Köszönöm. - mondtam
Elindultunk ki.
- Nálatok mi olyan szépet találtál? - mondta Jake
- Hmm...sok mindent... Persze már alapból az otthonom is más... A család, meg az emberek is nagyon kedvesek. Vagy ilyesmi...Na mindegy...
Sétáltunk egy darabig.
- Ezek kék rózsák? Nálunk csak vörös nő... Gyönyörű... Látod? Valami ilyesmi...
- Csak egy virág...semmi szép nincs benne...
- Tényleg...így gondolod?
- Így.
- És a csillagok? Vagy a kis patakok?
- Nem értem miről beszélsz. Mégcsak nem is különleges dolgok...
- Értem...micsoda...pazarlás... - mondtam
- Mi? - jött hozzám közelebb - Ugye tudod hogy csak szórakozásra kellesz? Egy időtöltésre. Semmi másra. Ne merj nekem mégegyszer beszólni...vagy hazaküldetlek a következő hajóval.
Azt hiszi félek? Tényleg nagy pazarlás.
- Tényleg...nem bírsz értékelni semmit? Mi neked ez a világ? Egy játék, amiről úgy vélekedsz te irányítod és nincs benne semmi vidám?
- Pontosan. És te is csak egy bábu vagy a sok közül. És ez...nem fog változni... Akármit is csinálsz... - mondta
- Értem... Nem is vártam mást... - mondtam neki mosolyogva
Tudtam... Végig... Hogy semmibe fog venni, hogy neki csak egy senki leszek... De mégis... Mindegy... Nem fogok előtte sírni...
- Szerintem nem is tudsz semmit...
- Ennyire esőt akarsz? Provokálásig süllyedsz?
- Igen.
- Értem... Akkor menj kb tíz méterrel arrébb... Csinálok neked jó? Most az egyszer... Megmutatom, hogy igenis szép ez a világ...és ha te ennyire semmibe veszed... Akkor... Nem vagy rá érdemes, hogy fölötte állj... Mindjárt sírok... Hátrált... Én pedig elkezdtem...
- Levegő, növények, ég és föld... Te belőled könnyet önts... Szomorúságom vezessen... Földeket zuhogó eső verjen... Áztasd el a világot... Szemem is könnybe lábodt'... - mondtam
Ezt még régen anyu tanította nekem.
Lassan felhők gyűltek az égen, és elkezdett esni az eső... Nekem pedig könnyek áztatták a szememet. Ennyire semmibe venni... Csak azért csinálom ezt, hogy nekünk jó legyen.. Hogy ennek az undorító embernek a népe jobban legyen... Az életszínvonaluk javuljon... De nem... Nem szabad megtörnöm... Mindenki csalódna...
Kb öt perc után abbahagytam a sírást. Elég volt...elegem volt... Letöröltem könnyeimet. Aztán Jake felé fordultam. Egy szivárványt nézett.
- Ez...micsoda? - kérdezte
- Az? Szivárvány... Ne is erőlködj... Neked ez úgysem jelent semmit... - mondtam - Kicsit...körbenézek. - mondtam
Otthagytam. Nem állított meg. Gondolom nem számít neki akármit csinálok... Azért szomorú dolog.. Amióta idejöttem...képtelen voltam mosolyogni... Csak egy erőltetett ment. Ez a Mina...elfelejtett minden jót... Mintha soha nem is létezett volna....
Ren is velem jött.
- Esőt csinált? Szomorú volt...
- Tudom... Itt csak így megy...
- Sajnálom... - mondta
- Ez a hülye felfuvalkodott béka... Bunkó rideg király... Annyira elegem van! De mindegy. Nem kell boldognak lennem nem? Addig amíg Mina vagyok, amíg segítek ezzel a népnek, apának... Nem számít... Már semmi se számít. Amúgy is. Nem láttak még rendes vidámabb esőt. Akkor meg nem is tudnák megkülönböztetni.
Néhány óra múlva visszamentem ahhoz a kék rózsás részhez. Olyan szép ez a virág... Elkezdtem magamban dudorászni...