Beházasítva

12

Kimentem az őrökhöz.
- Ki ment ki, amíg nem voltunk itt? - kérdeztem
- Három ember nagyuram.
- Neveket akarok hallani!
- Hanry báró, Laurence kapitány, és Len báró.
- Hmm...értem...
Közülük valaki lesz az áruló.
- Más nem?
- Nem uram.
- Akkor most szépen kérdezz végig minden egyes őrt nem láttak-e valakit kijönni a palota kapuin kívül.
- Igenis.
Elment. Én pedig visszamentem Lunához. Megsérült...megint...
- A francba... - vágtam bele kezemet a falba - Sajnálom Luna... Soha többet nem fog ilyen előfordulni... Megígérem...
Odaültem mellé az ágyra és vártam hogy felébredjen. Fel se tűnt, de elaludtam... Csak valamikor reggel ébredtem fel. Luna még mindig aludt nyugodtan... Úgy tűnt nincs láza, se semmi baja... Nemsokára bejött Josh.
- Jake-sama. Azt hittem még alszik.
- Nem...már nem...
- Utánanéztem és egyértelműen késnyomokat találtam a nyereg szíján. Emellett a kés is megvan.
Odaadta.
- Szép munka. Kié a kés?
- Nos... Egy báróé szerintem.
- Értem... Mit gondolsz? Len báró, Laurence kapitány, vagy Hanry báró tette?
- Gyors mint mindig... Én is utána kérdeztem, de mindenki csak őket, vagy senkit nem látott távozni. Hanry báróra tippelnék.
- Akkor már ketten vagyunk. Nem csodálom. De ne aggódj. Megy a testvére után majd ő is a pokolba... Elmehetsz.
- Rendben.
Ki is ment. Aztán nem sokkal később Luna végre magához tért.
- Luna...ébren vagy? Megismersz?
- Persze...Miről beszélsz?
Felkelt volna, de úgy tűnt nagyon fájt neki ez a mozdulat és visszafeküdt.
- Mi...történt?
- Leestél a lóról... Sajnálom... Nem figyeltem oda eléggé. Visszafelé azt hittem látok valakit, de csak a képzeletemnek tudtam be. Valaki meg akart téged ölni. Úgyhogy én fogom megölni...
- Ne mondj ilyen ijesztő dolgokat... Fáj a fejem...
- Elvileg agyrázkódásod lett. Már vagy fél napja ki voltál ütve.
- Tényleg? Értem... Kicsit...szédülök.
- Nem csodálom...
Odahúztam magamhoz.
- Pihenned kéne...
- Sajnálom...
- Mi? Mit?
- Az én hibám. Mert erőltettem ezt az egészet. Amúgy sem olyan nagy szám. Csak gondoltam tetszene... Kár volt.
- Dehogyis... Örülök hogy megmutattad. Sajnálnám ha kihagytam volna. Nem kell bocsánatot kérned. Csak gyógyulj meg gyorsan...
- Fázom...
Odahúztam jobban hozzá a takarót. Pár perc alatt elaludt. Ez így nem jó. Szinte csak rossz élménye van a palotámmal és így velem kapcsolatban is... Valahogy muszáj változtatnom mindenen... Felkeltem, mire úgy tűnt felébredt.
- Hm?
- Semmi baj... Aludj csak... Mindjárt jövök.
- Jó.
Visszaaludt én meg kimentem. Új rendelkezést hoztam, hogy mostantól senki nem távozhat vagy jöhet be a palotába az engedélyem nélkül. Ezt közölték mindenkivel. Én pedig magamhoz hívattam Laurence kapitányt. Bejött a szobámba.
- Felség... Hívatott.
- Igen. Ülj le.
Leült.
- Gyors leszek. Minek mentél el a palotából?
- A kislányom megfázott. Nekimentem gyógyszert venni.
- Értem... Tudja ezt bárki igazolni? Egyáltalán melyik gyógyszertárba mentél?
- A Taurniba. Északon. Igen. Kb öt perc múlva találkoztam az egyik emberemmel. Vele mentem el venni, az ő felesége is elkapta a náthát. Biztos valami járvány van. Vele is jöttem vissza nemrég.
- Értem...
- Minden...rendben? Úgy látom nem. Baj van?
- Csak az van Laurence.
- Hé...Felség. Tudja jól hogy nekem elmondhatja.
Leültem én is.
- Árulókkal vagyok körülvéve kapitány... És tudod mi a legsiralmasabb? Hogy nem engem vesznek célba a gyávák, hanem Lunát...
- Luna-sama...ő... Raniro trónörököse nem igaz?
- Igen. Ő lesz a feleségem. Legalábbis így döntöttem. Eleinte gondoltam jól jönne egy érdekházasság, de mostmár nem amiatt szeretném elvenni. Kétszer is megmentette az életemet, és ez a második alkalom hogy akár meg is halhatott volna miattam...
- Értem... Tudok segíteni?
- Nem igazán. De jól esett valakinek elmondani. - mondtam
- Hogy van?
- Eltört a bokája, egy bordája megrepedt, a csuklója is megrándult és enyhe agyrázkódása lett. Hiszen az erdő vége felé, pont egy ugratónál szakadt el a nyerge...
- Az nagyon veszélyes. Csoda hogy meg nem halt.
- Igen... Az orvos is ezt mondta...
- Jobbulást neki.
- Átadom... Sajnálom hogy feltartottam. Menjen a lányához hátha gyorsabban meggyógyul.
- Igen.
Kiment. Én meg inkább visszamentem Lunához. Még aludt. Odafeküdtem mellé és megsimogattam óvatosan az arcát. Lassan felébredt rá.
- Jake...
- Ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni.
- Nem baj...
- Hogy vagy?
- Jobban. Megmaradok szerintem...
- Tényleg... Biztos csak mert beteg vagy, de most hívtál először a nevemen mióta itt vagy.
- Tényleg...véletlen..
- Naa... Most miért mondod ezt? Épp ideje volt. Hiszen már régóta itt vagy nem?
- Igen. Végülis... Azt hiszem... Egy darabig passzolom a lóra szállást.
- Vajon miért?
- Ki tudja...? - mondta
Úgy látom jobban van... Ennek örülök.
- Nem vagy éhes?
- Nem...
Azért annyira mégsincs jól ezek szerint. Hiszen ha belegondolok legelső nap kiszökött vacsorázni és reggel majd meghalt éhen, most meg már lassan két napja nem evett és azt mondja nem éhes.
- Baj van? - kérdezett
- Miért lenne?
- Passz...megérzés...
- Nem...dehogy van baj. Álmos vagy?
- Nem tudom... Valahogy inkább csak fáradt...
Eddig azt hittem az ugyanaz. Furcsa mik vannak. Úgy fest nem ugyanaz a kettő...
- Akkor aludjunk.
- Nem kell ám itt lenned. Biztos van jobb dolgod nem?
Ezt most miért mondja?
- Miért kérdezed?
- Csak...tapasztalat. Hiszen amikor meglőttek még csak meg sem látogattál. Aztán meg hazaküldtél. Azt gondolná az ember ezt megint eljátszod...
Jól érzékelem hogy haragszik? Ezt eddig nem is mondta. Szóval haragszik mert legutóbb nem jöttem. Igaz? Értem én... Jogos. Hiszen vagy négy napig rá se néztem... Tegyük hozzá hogy ez nem egészen igaz, mert minden egyes éjjel bejöttem vagy egy félórára biztos megnézni hogy minden rendben van-e vele. Csupán ő ezt nem tudja, mert olyankor épp aludt.
- Most nem játszom ezt el. Miért? Azt szeretnéd hazaküldjelek?
- Nem ezt mondtam.
- Szerintem sem. Jól van akkor. Akkor az volt a helyes döntés. Most nem.
- Lehetetlenül gondolkozol.
- Még jó hogy. Baj is lenne ha mások könnyen kiismernének.
- Hát persze...
Kicsit hozzámbújt és próbált aludni.
- Egyébként...így köztünk szólva lehetnél egy cseppet sűrűbben is beteg.
- Ez nem volt szép. Mert?
- Részben nem kell arra figyelnem hogy vajon még egyáltalán idebent vagy-e vagy esetleg kiszöksz az éjszaka kellős közepén, arról nem is beszélve, hogy sokkal...hogy is mondjam közvetlenebb vagy.
- Nos...most úgy csinálok mint aki ezt meg sem hallotta. Remélem kiélvezed, mert utána úgyis minden a régi lesz.
- Ez nem volt szép. Igazán maradhatna így a dolog. Az egész csak rajtad áll.
- Mik vannak...?
- Gyere...
Óvatosan kicsit magamra raktam. Így biztos kényelmesebb neki is. Én is úgy szeretem ha rajtam van. Most még felső is van rajtam szóval amiatt sem panaszkodhat... Hagytam hagy aludjon. Furcsa mód még én is elaludtam... Mikor felébredtem ő még aludt. Bár...úgy tűnt mint akinek rémálma van.
- Anyu...ne menj...
Édesanyjával álmodik? Ren azt mondta őt mindennél jobban szerette. Még a kiskori ikertestvérénél is...
- Ne menj...meg fogsz...
Szerintem felébresztem.
- Hé...Luna...éb-...
Tűzforró az arca... Belázasodott volna?
- Őrség!
- Felség? - jött be mindkettő
- Azonnal hívjatok orvost.
- Igenis.
Három perc múlva már be is jött.
- Baj van felség?
- Belázasodott nagyon. És úgy tűnik rémálma van.
- Nos... Azt biztos a láz okozza. Láz pedig ilyenkor könnyen keletkezik az agyrázkódás miatt.
Megmérte a lázát.
- 39.6.... Nem valami jó...
Tett hideg borogatást a fejére Lunának. Úgy láttam a mellkasára is. Ezt csinálta vagy fél óráig.
- Lejjebb ment 38 °C-ra... De ez még mindig magas. Elmegyek neki orvosságért. Addig felség ha megtenné cserélgetné pár percenként a borogatást?
- Igen.
Ki is ment. Még mindig meleg... Nemsokára levettem róla a borogatást és tettem egy másikat oda. Ezt egy párszor eljátszottam mire magához tért.
- Hogy vagy?
- Fázom...
Gondolom megy fel a láza akkor.
- Mindjárt jön az orvos a gyógyszerrel.
- Értem... - mondta
Kicseréltem a borogatást a fején.
- Auch...ez hideg...
- Nem baj. Az a jó.
- De nem nekem...
- Dehogynem.
- Persze...
A végére csak beletörődött, hogy kell az a borogatás még ha jéghideg akkor is. Aztán visszajött az orvos és adott neki egy láz- és fájdalomcsillapítót, aminek mellékhatására egész gyorsan el is aludt Luna. Én meg mentem vacsorázni... Bár így valahogy még az sem volt igazi... Hiszen máskor mindig leül velem szembe és valamiről beszélgetünk... Remélem hamar meggyógyul. Hanry báróra pedig kémeket tetettem akik figyelik minden mozdulatát. Hiszen hiába tudom hogy ő tette, ha nincs rá bizonyítékom nem tudom bizonyítani. Nem mintha ennek számítania kéne. Hiszen én vagyok a király... Mindegy is...
Másnap azért már jobban volt Luna. Este szerencsére nem volt lázas azután. Bár étvágya még mindig nem volt.
- Mostmár enned kéne.
- Nem vagyok éhes...
- Olyan nincs. Így nem fogsz meggyógyulni.
- Nem mintha már különösebben beteg lennék, csupán eltört a bokám úgyhogy nem tudok semmit se csinálni.
- Ha jól lennél nem kéne így mondanom hogy egyél.
- Ki tudja. Lehet csak fogyókúrázom nem?
- Nem.
- Miért nem?
- Nem mintha szükséged lenne rá. Hány kiló lehetsz? 50? Vagy még annyi se?
- Nem mindegy? Nem szép dolog ilyet kérdezni egy lánytól.
Azért valljuk be jobban van, hiszen már a hülyeségekről is tud vitatkozni velem csak azért is.
- Mindegy. Eszel és kész. Erről nem nyitok vitát. Jófej vagyok, úgyhogy kivételesen megengedem hogy ágyban egyél.
- Kedves...
Kapott valami levest nemsokára, meg hát mivel úgysem volt jobb dolgom én is ott ettem mellette.
- Van olyan amit szívesen eszel?
- Jó kérdés. Sose gondolkoztam így ezen. Neked?
- Persze hogy van. Nagyon sok mindent szeretek.
- Gondolom én is... Azért hogy mik vannak... Ki gondolná hogy csak úgy elszakad a nyereg nem? Azt hittem modern dolgokat használtok...
Tényleg...ő nem tudja hogy valaki meg akarta ölni... Vagyis mondtam... Gondolom nem emlékszik hiszen beteg volt. Nem ijesztem meg.
- Sajnálom. Az én hibám.
- Nem a tiéd. Az embereidé. Nem mindegy. Mi lett volna ha véletlen a tiéd szakad el? Akár meg is halhattál volna.
- Te is majdnem meghaltál.
- Messze voltam én attól. Szerencsére gyorsan kapcsoltam, úgyhogy várható volt az a bokatörés. Úgy voltam vele inkább az törjön el mint hogy a fejemet verjem be erősebben. Nem egy ilyet hallottam már hogy meghalt az illető mert rosszul esett.
Szóval tényleg nem véletlen volt hogy jól esett.
- Értem... Eddig erre nem is gondoltam.
- Kár.
Az a nap elég gyorsan eltelt... Aztán következő nap, furcsa mód este, Hanry báró érkezett a palotába. Legalábbis ezt mondta az őr.
- Mit akar?
- Laurence kapitánnyal beszélni.
Furcsa... Szerintem vele semmi dolga. Majd akkor út közbe rajtakapok...
- Engedd be.
- Igenis.
Kb negyed óra múlva gondoltam megkeresem. Végülis tudom hol van Laurence szobája.
- Szia.
- Felség. Mi járatban?
- Hanry báró itt van?
- Nem járt itt. Miért?
- Mi?
Nem járt itt? Akkor...hol van? Csak..nem...
- Felség?
- Kövess.
Luna szobájához szaladtam.
- Hanry báró itt járt? - kérdeztem
- Azt mondta szeretne beszélni Luna hercegnővel.
- A franc...
Kihúztam az őr kardját és bementem. Jól gondoltam. Luna az ágyon aludt, ő pedig épp egy tőrt tartott fölé. Hátulról hátrarántottam a karját, kicsavartam belőle a kést, majd hátbaszúrtam közben befogva a száját. Nem hiányzik, hogy Luna felébredjen. Természetesen holtan esett össze. Az őrök csak tátott szájjal bámultak.
- Azt hiszem megvan a merénylőnk. - mondta nekem Laurence
- Komolyan? - kérdeztem - Vigyétek innen. - mondtam az őröknek
Nem húztam ki a kardot, mert nem akartam, hogy minden tiszta vér legyen. Kimentünk.
- Azért nem hiszem el, hogy képes volt majdnem megölni Lunát a palotámban a saját szobájában... Figyelem emberek... - mondtam az őröknek
- Igen? - kérdeztek
- Senki...ismétlem senki nem mehet be Lunához az engedélyem nélkül, nappal sem, nem hogy olyankor amikor normális ember már alszik, mondjon nektek akármit hogy miért jött. Először hozzámjöttök. Világos voltam?
- És...a komornyikja?
- Ő kivétel. Ő bemehet.
- Értettük...
- Még egy ilyen nem fog történni remélem. Legközelebb ha csak egy haja szála is görbül megöletek minden egyes őrt ezen a folyosón... Világos voltam?
- Mint a nap felség.
- Akkor jó... Ma már ne menjen be senki ide.
- Igenis.
Végülis gyorsan azért megnéztem nem lett-e bármi baja, de még csak fel sem ébredt...
- Te aztán tényleg úgy alszol mint a bunda...
Este aztán átmentem hozzá aludni inkább. Valahogy úgy jobban érzem magam...
Utána szerencsére úgy tűnt nincsen semmi probléma. Legalábbis senki nem tett nyilvánosan olyat amit nem szerettem volna. Luna is kb egy hét múlva már lábra tudott állni. Elég gyorsan gyógyul meglepő módon. Pedig azt hinné az ember hogy egy törés azért beletelik vagy két hétbe míg rendbe jön...
- Szia! - mentem be hozzá
- Szia! Mit csinálsz?
- Kész az ebéd. Gondoltam lemehetnénk enni.
- Jó.
Lementünk. Tény hogy nem megy még neki gyorsan menni, de legalább már nem fáj neki... Hozzá is fogtunk ebédelni.
- Arra gondoltam, hogy ebéd után elmehetnénk megnézni a lovakat. Választhatnál magadnak egyet ami tetszik neked. Raniroban milyen lovad van?
- Egy fehér póni. Simy.
- Értem... Hasonlíthat akkor Leora.
- Igen.
- Sajnos nincsen másik fehér lovunk itt. Amolyan szimbólumként direkt csak nekem van. Rajtad kívül más még nem is ült rajta csak én.
- Mik vannak... Profin kiszúrtam akkor nem? Jól láttam, hogy gyorsabb mint a többi ló?
- Jó megfigyelés. Igen. Nem véletlen. Rengeteget lovagoltam rajta.
- Az jó...
Ebéd után lementünk megnézni őket.
- Na? Melyik tetszik?
- Nem tudom... Mind nagyon szép és aranyosak is... Nem mindegy? Majd ha lovagolni szeretnék választok...