Beházasítva

18

Luna:
Yay... Azt mondta elvisz vidámparkba! Örülök ennek. Valami aranyos ruhát felvettem, megfésülködtem, szokásos mindent megcsináltam és lementem reggelizni. Ő már lent volt. Egész nyugisan telt a reggeli. Aztán nemsokára szólt Ren, hogy Rick jött. Leszaladtam elé.
- Rick! - ugrottam a nyakába
- Luna-sama... - ölelt meg - Ma is milyen gyönyörű...
- Aranyos vagy... Hogy vagy?
- Köszönöm jól. Minden rendben?
- Nem is tudom... Gyere, menjünk fel szobámba. Szerettem volna beszélni veled valami fontosról.
- Csakugyan?
- Igen!
- Ren is itt van. Ha keresnéd ez a szobája.
- Rendben.
- Meddig maradsz?
- Ameddig szeretné.
- Tudod jól hogy legszívesebben mindig itt tartanálak magam mellett. Úgy az igazi. - mentünk be szobámba
- Fontosnak tűnt hogy idejöjjek. Mi történt?
- Rick...te ugye már elvetted Maria kisasszonyt.
- Igen.
- Mondd csak...honnan tudom hogy szerelmes vagyok valakibe?
- Oh... A jó öreg szerelem vagy nem szerelem kérdés...
Leültünk ágyamra.
- Nos...kezdjük az elején... Jake-samaról van szó igaz?
- Igen...
- Ezt...igencsak nehéz megfogalmazni hercegnő... Amikor az ember szerelmes...egyszerűen csak érzi... Boldog amikor együtt csinálnak dolgokat... Szeretik húzni a másik agyát, de egyikük sem sértődik meg... Aggódik ha nem látja a másikat huzamosabb ideig... Ha szomorúnak látja minden erejével azon van hogy felvidítsa... Ilyen kis apróságokból könnyen összejön a dolog...
- Ez úgy hangzik mintha Jake szeretne engem...
Vagy mintha én is őt... Nem...az nem lehet...
- Higgye el Luna-sama, ha eljön a megfelelő pillanat, akkor biztosan tudni fogja hogy igen.. Ő az igazi...
- Rick...ha úgy érzem szeretem őt... Akkor mit csináljak? Valljam be neki?
- Nos...szerintem igen. A férfiak szoktak kezdeményezni ugyan, de minden férfi azt várja tűkön ülve, hogy a lány valljon először...
- Értem...
Akkor...majd ma... Ma lehet bevallom neki...ha találok megfelelő alkalmat...
Délután Jake igéretéhez híven, elmentünk a vidámparkba. Hullámvasúttal kezdtünk, amin majdnem mindketten rosszul lettünk, szóval tíz percig csak a padon ültünk.
- Nem úgy volt nem leszel rosszul? - kérdeztem
- Bagoly mondja verébnek... - mondta
- Jogos...sajnálom... De azért jó volt...
- Nem is mondtam hogy nem érte volna meg...
Aztán kis idő múlva felkeltünk.
- Játszunk még valamit! - mondtam
- Most én választok akkor...
- Jó!
Valami fémszekerekbe ültünk be és egymásnak kellett menni benne. Nagyon jó volt... Aztán ettünk vattacukrot, meg valami horrorvasútra is beléptünk... Szóval jó volt nagyon...
- Lassan vissza kéne mennünk nem?
- Igen...de előtte még valamire felülünk. Szerettem volna megmutatni neked valamit. - mondta
- Mit?
- Titok...
Valami óriáskerékre ültünk fel. Még sosem voltam ilyenen. Aztán elindult körbe fölfelé. Lassan pedig elértük a legmagasabb pontot.
- Nézz csak ki. - jött oda mellém - Ott van...középen az a gyönyörűen megvilágított épület a palotánk. - mondta
- Woah...ez gyönyörű... A város így este meseszép...
- Akárcsak te. - mosolygott rám
Igen...biztos vagyok benne hogy szeretem őt... Viszont...attól félek nem lesz ennél jobb lehetőségem bevallani...

Jake:
Most...ez egy elég jó pillanat szerintem. Nem várhatok rá örökké nem? Akkor az lesz a legjobb, ha én kezdem. Hátha ő is úgy érez...vagy nem tudom...mi van ha tévedek és nem? Nem szabad erre gondolnom...
- Figyelj csak... - mondtuk egyszerre
- Oh..ömm...kezd te. - mondta
- Nem...kezd csak te. Nem felejtem el ne aggódj.
- Nos...az biztos hogy én sem... De mindegy... Nem tudom hogy kellene jól...kifejeznem magamat...
Zavarban van? Aranyos nagyon...
Arcára tettem kezemet és megcsókoltam.
- Csak nyugodtan... - mondtam
- Szóval...Jake...én... Ajj...nem gondoltam volna hogy ezt ilyen nehéz lesz kimondanom...remélem figyelsz, mert csak egyszer fogom elmondani.
- Figyelek. - mondtam
Vajon mit akarhat?
- Azt hiszem...szeretlek... Csak még sosem éreztem ilyet és nem vagyok benne biztos tudom-e mit jelent... De...amikor így együtt vagyunk...meg ilyenek...

Luna:
Oh te jó ég...ez valahogy olyan kínosnak tűnik... Nem is tudom mit kellene mondanom miért érzem ezt... Biztosan most jön az hogy kinevet engem... Elfordultam inkább és kezembe temettem fejemet. De...
Megfogta derekamat és odahúzott magához. Szorosan átölelt és megcsókolt jó hosszasan.
- Én is szeretlek Luna... - mondta - Nekem is új ez az egész, mert még sosem éreztem ezt más irányában... De akkor is... - mondta - Reméltem hogy te is így érzel... Ez úgyis egy tökéletes alkalom...
Letérdelt elém és zsebéből elővett valamit.
- Mondd csak Luna... Minden érdekházasság nélkül... Hozzám jönnél feleségül?
Te jó ég... Annyira ver a szívem hogy alig hallom amit mond... Tényleg...megkérte a kezemet? Mint valami álom... A helyszín, a gyűrű...ez az egész...
- Hol van...a beugrató?
- Nincsen...
- Hátsószándék?
- Nincsen. - mondta még mindig mosolyogva - Hozzám jössz? - kérdezett
Gyanús...de...remélem nem baj ha egyszer elvakít a szerelemnek nevezett képzelgés...
- Igen! - mondtam
Felhúzott egy gyűrűt a kezemre.
- Ez gyönyörű... - mondtam megcsodálva
- Örülök hogy tetszik. - mondta
- Köszönöm. - öleltem meg
Ő is megölelt. Bárcsak...ez az egész nap... Ez az este... A pillanat soha nem érne véget...
Megcsókolt, én meg tőlem telhetően visszacsókoltam. Aztán sajnos véget ért az óriáskeréken töltött kör...
- Gyere...menjünk haza. - mondta kezemet fogva
- Rendben...
Szóval lassan hazasétáltunk. Mivel a vacsorán már túlvoltunk nem hiányzott egy szemet sem...
- Örülök hogy eljöttél. - mondtam neki
- Én is hogy eljöttem. - mondta nekem
Bementünk a palotába és elindultunk föl. Aztán egyszer csak megcsókolt.
- Mikor szeretnéd hogy legyen az esküvőnk?
- Amikor te szeretnéd. - mondtam neki - Hiszen te vagy a király nem?
- Te meg a királynőm... Az eljegyzést én választottam, ez legyen a te döntésed...
- Akkor...mondjuk két hét múlva?
- Ha neked jó, nekem tökéletes. - mondta
Megcsókolt, én meg átkaroltam nyakát és visszacsókoltam.
- Khm...zavarok? - kérdezte valaki
- Mi? - álltam Jake mögé
Csak...Jacob volt...
- Jacob... - mondta Jake - Nem tudtam hogy itt vagy...
- Nos...nem akartam közbeszólni... - mondta - Kajak szeretitek egymást? Meglepő... Bár egy ilyen gyönyörű hölgy jelenlétében lehet én is elveszíteném a fejemet... - mondta Jacob nekem kezet csókolva
- Köszönöm a bókot. - mondtam neki - Mi járatban van?
- Jake-hez jöttem szép királylány. De úgy tűnik most nem alkalmas.
- Én nem bánom. - mondtam - Nyugodtan beszélgessetek. - mondtam Jake-nek - Szobámba találsz ha keresnél.
- Várj. - húzott vissza - Nem kell elmenned. - mondta nekem - Nincs semmi amiről ne hallhatnál.
Woah...ez aranyos volt... Jacob is kicsit meglepettnek tűnt.
- Igazából csak gondoltam rádnézek. Holnap hazamegyek és el akartam köszönni.
- Értem... Kedves tőled.
- Aztán el ne felejts meghívni az esküvőtökre.
- Rendben.
Megölelték egymást. Nekem kezet csókolt és elment.
- Kedves ember. - állapítottam meg
- Igen... Sosem volt vele baj...
- Már későre jár. Menjünk aludni rendben?
- Igen...
Bementem szobámba és lezuhanyoztam, meg átöltöztem. Jake ágyamon ült. Bebújtam takaróm alá, ő meg lekapta a pólóját.
- Már nem azért, de miért kell mindig levenned?
- Így jobban szeretem... Csak ennyi. - mondta - Gyere. - húzott oda magához