Beházasítva

14

Luna:
Visszamentem a szobámba és bedőltem ágyamba. Nem értem Jake-t. Azt akarja hogy szeressem, miközben ő nem szeret engem? Mi baja van? A gyűrűmre néztem. Arany volt, gyémánt, rubin és zafír kövekkel. Ezek a színek vannak az ország zászlójában is. Gondolom azért. De nagyon szép... Van ízlése az biztos... Bárcsak fele ilyen érzelmes lenne...
- Vajon...mit csinálok rosszul?
Kimentem.
- Merre megy hercegnő? - kérdezett Leo
- Sétálni a városba. Összevesztünk Jake-kel. - mondtam
- Oh...sajnálom.
- Nem is igazán veszekedtünk... Nem is tudom egyáltalán számít-e... Inkább csak... Mindegy is... Ron?
- Elhívta Josh.
- Akkor gyere csak te velem.
- Rendben.
Lassan kimentünk és elsétáltunk valamerre.
- Mondd csak Leo, voltál már szerelmes?
- Igen. - mondta - Sőt, még most is az vagyok.
- Tényleg?
- Igen.
- Ki a szerencsés?
- Leila.
- Leila?
Ő itt a házvezető. Nagyon kedves hölgy.
- Értem... Nagyon rendes hölgy.
- Igen az. - mondta
Leo nálam persze jóval idősebb. Egy felnőtt férfi, sőt...kicsit már amolyan harmincas évei közepén járhat.
- Szerintem össszeillenétek.
- Nos, ez kedves.
- Nem tudom mi van köztem és Jake között. Nem kedveltem, azt hittem meg fogom kedvelni idővel, de tőle folyamatosan azt a visszajelzést kapom hogy nem kedvel. Azt szeretné szeressek bele, miközben ő nem szeret. Teljesen értelmetlen az egész... Pedig még az életét is megmentettem. Jó, ő is már egy párszor. Nem is fontos ez... Azt sem tudom én mit akarok. Ez normális?
- Nos... Nem egyszerű dolog a szerelem felség. Van, hogy egyszerűen csak nem jön össze. Van, hogy szakítani kell, de ez nem éppen az a helyzet. Lehet csak időre van szüksége mindkettőjüknek.
- Időre?
- Igen.
- Ki tudja... Lehet igazad van.
- Holnap újév.
- Tényleg... Bármi újévi fogadalom?
- Nos... Egyenlőre nincs. Csak ilyesmi, hogy idén is figyelek a munkámra, megpróbálom Önt megvédeni, meg hasonlók.
- Értem... Nem a legjobb meló.
- Mindig is testőr voltam. Én szeretem ezt a munkát. Elég szabad az ember, de persze csak korlátozott mértékben.
- Igazad lehet. Én nem szeretem ha korlátoznak. Sosem volt még testőröm...
- Nem? Pedig hercegnő!
- Igen... Nálunk otthon ez nem sok mindenkit érdekelt. Legalábbis apámat egy szemet sem.
- Itt azért más a világ. Régen mindig Jake-sama mellett voltam, azért engedte hogy Ön mellett legyek.
- Megbízik benned igaz?
- Igen. Ennek örülök.
- Értem. Mik vannak... Josh-ban is megbízik.
- Persze hogy meg. Josh-sama apja helyett apja volt. Akkoriban másmilyen volt ám Jake-sama. Tipik kisgyerek volt. Sokat sírt, meg mindent... Folyton kardozni akart, amikor a szülei nem engedték... Meg ilyenek.
- Ez aranyos. Szívesen hallgatnék még ilyen történeteket.
- Akkor mesélek!
- Nem...nem szükséges. Azt szeretném hogy majd egyszer ő nyíljon meg nekem. Nem mintha én mindent elmondtam volna neki, sőt... De akkor is többet tud rólam mint én róla.
- Úgy érzi ez probléma?
- Nem is az. Inkább csak...szomorú. De talán jobb is így... Nekem is vannak olyan dolgok amiket nem szeretném hogy megtudjon. Senki se... Gondolom ő sem szívesen beszél személyes dolgokról. Legalábbis nekem úgy tűnt.
- Értem...
Sétálgattunk ki tudja mennyit a városban.
- Hercegnő, lassan vissza kéne mennünk. Kezd esteledni.
- Igazad lehet.
Már a nap is majdnem lement.
- Menjünk...
- Rendben.
Szóval nyugodtan visszasétáltunk. Ettünk néhány dolgot, úgyhogy tele a pocim...
- Leo megmondanád, hogy nem kérek vacsorát?
- Természetesen.
- Jó éjt neked.
- Önnek is.
Kedves ember ez a Leo. Sokkal közvetlenebb mint amilyennek tűnt. Kedvelem. Kaphattam volna végülis sokkal... Kedvetlenebb őrt is. Lezuhanyoztam. Aztán átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyamba.
- Luna!
- Mi az? - keltem föl
Hol...vagyok?
- Elaludtál? - kérdezett Reis
- Reis...
- Nem kéne hazamenned?
- Veszekedtem a hugommal...
- Nem is mesélted hogy van testvéred.
- Van egy ikertestvérem. Minának hívják... Hosszú. Apa csak őt szereti.
- Én itt vagyok neked. - mosolygott rám fejemet simogatva
- Reis... Igen...Köszi.
Hirtelen tűz ütött ki. Hol van Reis?
- Reis? Reis! - szaladtam be
Minden tiszta tűz volt. Megláttam a földön. Van rajta egy szúrt seb...
- Re...is?
- Luna...mit keresel...itt?
- Reis... Mi bajod? Mi történt?
- Ne sírj kicsim... Sajnos elkaptak...
- Ne halj meg...
Felébredtem az ajtónyitódásra. Jake jött épp be. Valamiért elkezdett folyni a könny a szememből. Gyorsan letöröltem.
- Ébren vagy? - kérdezett halkan
- Igen...
- Ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni.
- Nem ébresztettél fel...
Befeküdt mellém.
- Akkor jó.
Csak a hold fénye sütött be ablakomból.
- Sírtál? - kérdezett arcomra téve kezét
- Jaa...csak...rosszat álmodtam és csak úgy...
- Szeretnél róla beszélni..? - kérdezett
- Még senkinek nem beszéltem róla... - mondtam
- Értem... Én se szoktam magamról... Se a gyerekkoromról... Tudod...amikor ilyesmikről beszélek úgy érzem sebezhető vagyok...és ez irritál... Egy király nem lehet sebezhető...nem?
Közelebb bújtam hozzá.
- A király nem is. De, mint Jake... Mint egy ember... Mint a vőlegényem... Szerintem te is lehetsz néha. Főleg így, négy fal között, az éjszaka kellős közepén...
- Értem...szóval te így gondolod...?
- Igen. Miért? Te nem?
- Akkor...ha én mesélnék neked te is elmondanád a te történetedet?
- Erre...nehéz válaszolni. Ha normálisan, őszintén... Tényleg... Képes lennél megnyílni nekem akkor igen, elmondanám én is.
- Értem...
- Nem muszáj. Őszintén...nekem ez is megfelel. Nem akarok semmiről beszélni...
- Értem...
- Furcsa vagy. Rosszat álmodtál?
- Nem mondanám.
- Ne aggódj! Megvédelek! - nevettem el magam
- Nagyon vicces... - nevetett ő is
Lehet...nem is volt ez a reggeli olyan nagy dolog mint gondoltam.
- Sajnálom a reggelit. - mondta pár perc múlva
- Ugyan mit? Végülis semmi nem történt. De ha mégis akkor én is...
Nem szeretnék erről beszélni.
- Aludjunk. - mondtam inkább - Jó éjt.
- Neked is...