Beházasítva

15

- Köszönöm. - mondta
- Vannak testvérei?
- Jake nem mesélt rólam?
- Nos, csupán azt említette, hogy gyerekkori barátok.
- Ez rá vall. Igen. Kiskoromból ismerem. Ami azt illeti van egy kishugom, de ő...
- Bátyó! Táncolunk? - szólt hozzá egy kékbe öltözött aranyos kislány.
- Emily. Szia. Éppen beszélgettem. Pont rólad volt szó. Hagy mutassam be, Raniro trónörökösét Luna hercegnőt.
- Üdvözletem hercegnő. Korlan hercegnője vagyok Emily.
- Örülök a találkozásnak hercegnő. Nagyon szép a mai partin. Köszönöm hogy jelen van az eljegyzésünk ünneplésén.
- Semmiség. Gratulálok. - mosolygott rám - Nyugodtan tegeződjünk. Persze csak ha ez Önnek nem probléma. Szerintem egyidősek lehetünk.
- Igen. Természetesen örülnék neki.
- Kedvesem! - szólt valaki Emilynek
- Lence! Itt vagyok!
Odajött egy férfi.
- Jacob...
- Lence... - néztek egymásra
Rámnézett.
- Szép estét Lence úr. Raniro trónörököse, Luna hercegnő vagyok.
- Megtisztelő. Ez kegyed eljegyzésének ünnepe igaz? - csókolt kezet
- Igen.
- Jómagam Vestaria első szülöttje, Vestary Lence lennék.
- Örülök hogy eljött.
- Szabad elrabolnom a bátyámat egy táncra? - kérdezett Emily
- Csak nyugodtan. - mondtam neki
- Ez esetben... Ha szabad egy táncra. - nyújtotta felém Lence a kezét
- Elfogadom.
Elkezdtünk táncolni.
- Kegyed tényleg gyönyörű. - mosolygott rám
- Köszönöm a bókot.
- Jake igazán szerencsés volt mindig is. De azért ajánlom vigyázzon vele, érdekes természete van.
- Nos azt vettem észre. - mondtam - Régóta ismeri?
- Mondhatni kiskorunk óta. Jacobot is természetesen. Bár vele nem nagyon jövök ki jól.
- Szabad tudnom az okát?
- Nos, nem titok. Csupán nem szívelte hogy elvettem a testvérét. Nem tudom milyen barbárnak képzelhet, pedig szeretem Emilyt és ő is engem.
Kedvesem. - rémlett fel bennem. Jake nekem ilyesmit még sosem mondott. Különösebben sehogy sem hív. Nem is tudom szeretném-e hogy máshogy hívjon... Ki tudja...
- Jól hangzik. - mondtam - Gondolom csupán aggódik. Bár a barbárság gondolata is kicsit sértő.
- Csakugyan?
- Személy szerint nekem inkább tűnik egy kedves úriembernek, mint egy barbárnak. Persze csak ha nem sértem meg.
- Nos, ha fordítva gondolná sértőbb lenne. - nevetett
Én is elnevettem magam. Vannak még bolond emberek. Ez a parti nem is volt rossz ötlet...
- És nem hiányzik az otthona? - kérdezett hirtelen - Emilynek sokszor honvágya van. Persze megértem teljes mértékben.
- Nos néha. Például ma is hazamentünk. Nálunk ilyenkor hatalmas ünnepség van. Meg szerettem volna mutatni Jake-nek is.
- Értem. Ez szép gesztus.
- Gondolom.
Véletlen megláttam Jake-t, és találkozott a tekintetünk. Kérdőn nézett rám, mire csak egy mosolyt küldtem felé. Aztán inkább foglalkoztam tovább Lence úrral.
- Nem sűrűn szokott Jake partit tartani. Sosem volt valami partiarc. - mondta Lence - Épp ezért meglepett amikor kaptam egy levelet, hogy bált szervez. Nem is mesélte hogy van jegyese.
- Nos...elég gyorsan történt. - mondtam neki
- Remélem boldog lesz. Akárcsak kegyed. Megérdemli... Túl sok ideig kellett egyedül lennie...
Ezt vajon hogy érti?
- És kegyednek van családja?
- Igen. Apám Ray király jelenleg az uralkodó Raniroban, és van egy ikertestvérem Mina is.
- Hmm...értem. Az jó lehet. Én mindig is szerettem volna egy lánytestvért. De csak fiúkkal áldott meg az élet.
- Nos...nem is tudom. - mondtam
- Talán nem jönnek ki túl jól?
- Nehéz megfogalmazni. Egyszerűen úgy érzem mintha hiába lennénk ikrek, képtelen lennék őt elérni... Mások a nézeteink, a viselkedésünk... Ha nem lennénk ugyanolyanok el se hinnék hogy testvérek vagyunk szerintem...
- Értem... Nehéz lehet...
- De mindegy is. Nem rajtam múlik...
- Értem... Mindenesetre meglepő milyen sikeres az országa. - mondta
- Igen. Végülis egész életemben azzal foglalkoztam. Jó látni hogy megtérül.
- Képzelem. - mondta
- Lence! Rég beszéltünk. - jött oda hozzá Jake
- Jake! - ugrott a nyakába Lence
Érdekes...
- Miért nem hívtál korábban? Hm? - kérdezte durcásan
- Ne haragudj... Majd mostantól odafigyelek.
- Hát még jó! Ráadásul eljegyzésed van! Legalább szólhattál volna...
- Ne haragudj. - mondta neki Jake - És? Összeismerkedtetek?
- Igen! Nagyon aranyos egy hercegnő. Kedvelem!
- Ennek örülök.
- Nem nagy cucc. Ha te szereted, akkor én is! - mondta Lence
Igen... Talán a hugom is ilyen lenne... Pedig küldtem neki meghívót... Nem is vártam hogy eljöjjön...
- Nem baj ha beszélek Lunával igaz?
- Dehogy. - mondta Lence - Majd beszélünk Jake! Hercegnő! - csókolt megint kezet majd továbbállt
- Úgy tűnt jól érzitek magatokat.
- Igencsak energikus és kedves teremtés. Nem tudom te hogy vagy vele. Mintha csak az öcséd lenne.
- Igen. Mindig is ilyen benyomást keltett.
- Értem...
- Valami baj van?
- Nem... Csak eszembe jutott, hogy ahhoz képest hogy nekem van egy ikertestvérem egy szemet sem állunk közel. Pedig küldtem neki meghívót. És ez kicsit...szomorú.
- ...
- De mindegy! Csoda lett volna ha eljött volna. Van kedved táncolni? - kérdeztem
- Igen. Persze.
Szóval nem tudom még meddig táncoltunk, hányan lekértek, de lassan már csak vártam hogy érjen véget a parti. Aztán lassan vége lett.
- Álmos vagyok... - mondtam Rennek
- Nem csodálom... Fárasztó egy parti volt. - mondta
Meglep hogy még ő is ezt mondta. Rick is eljött persze, de már haza is ment. Lassan mindenki elment. Visszamentem a szobámba és átöltöztem. Aztán gondoltam lefekszem aludni...
- Luna! Mondtam már hogy feküdj le aludni az ágyba...
- De olyankor...apa mindig felkelt... hogy menjek pénzt keresni...
- Értem... Nincs itt apukád most igaz?
- Igen...csak te vagy itt meg én.
- Akkor, gyere, majd én vigyázok rád hogy nyugodtan tudj aludni. Jó?
- Megígéred?
- Igen, meg.
- Reis... - öleltem meg
- Semmi baj kicsim... Aludj csak...
Reggel valaki a hátamat simogatta...
- Jake...?
- Hm? Jó reggelt. - mondta nekem
- Neked is jó reggelt... - mondtam
- Jól aludtál?
- Igen...azt hiszem...
- Mondd csak...
- Hm?
- Ki az a Reis?
Reis? Mi? Honnan tud róla?
- Miért kérdezed?
- Csak feltűnt, hogy egy ideje vele álmodsz.
- Beszéltem véletlen? Sajnálom... Nem direkt. Sokszor álmodom vele... Nem nagy cucc...
- Elmondod ki ő?
- Nem szeretnék beszélni róla.
- Értem...
- Mondd csak... Vannak még barátaid akiket esetleg nem mutattál be?
- Ki tudja...? - mondta
- Nem szép dolog... - mondtam - Egyáltalán arról se tudtam hogy lennének barátaid.
- Meglepetés. - mondta
- Hát meglepődtem. - mondtam
- Én is milyen jól kijössz mindenkivel. - mondta
- Igencsak jól alkalmazkodom. Nem tudom te hogy vagy vele. Néhány férfit nem nagy szám levenni a lábukról. Elég egy-két kedves szó meg egy meggyőző mosoly.
- Hmm...értem. Sokat gyakoroltad? Mert nekem nem tűnt valami igazinak. Maximum amit Lence felé lőttél a vége felé.
- Mi az? Csak nem féltékeny vagy?
- Én? Féltékeny?
- Gyenge vicc volt, jól van na. - mondtam - Igen. Nem szokásom magamtól mosolyogni. Érezted úgy, hogy képtelen vagy magadat adni?
- Nem vagyok benne biztos tudom-e mire gondolsz.
- Mindegy is... Hülye kérdés volt. - mondtam
- Ez a Reis... - kezdte
- Mi van vele?
- Fontos volt neked?
- Fontos volt-e? Igen. Ő volt a példaképem.
- Szeretném ha mesélnél róla.
- Fontos ez? Te se mesélsz a múltadról. Nem mintha számítana, hiszen a jelen a fontos. Csak azért mégis...
- És ha mesélnék?
- Csakugyan?
- Igen.
- Akkor talán meggondolom hogy elmondjam.
Megcsókolt.
- Én nem dőlök be a saját trükkömnek. - mondta nekem
- Kár. Azért egy próbát megért.
- Igen...
- Menjünk reggelizni.
- Gyorsan témát váltottál.
- Mindenkinek vannak dolgok amiket nem akar elmondani másoknak nem? Reis egy ilyen része az életemnek. Csak ennyi. Hogy is szokták mondani... Minden ami elhangzik felhasználható ellenem.
- Értem... - mondta
- Átöltözök. Megtennéd hogy kimész?
- Igen.
Ki is ment felkapva egy pólót. Furcsa. Ezek szerint mindig itt veszi le... Na mindegy. Átvettem egy ruhát. Azon gondolkoztam azt a nyakláncot vegyem-e fel amit Jake adott vagy ne. Nem akarom megbántani... Végülis azt vettem fel. Aztán lementem. Leültünk az asztalhoz és hoztak nekünk enni. Valamiért Ren odajött hozzám.
- Három levele érkezett.
- Kitől?
- Az országából. Kettő a kincstárnoktól amolyan könyvelési áttekintések és egy kérelem egy mezőgazdasági területen.
- Hmm...értem. Tedd kérlek asztalomra.
- Nagy valószínűséggel Jake-sama-nál fog landolni.
- Akkor majd reggeli után elmegyek érte. Amiről nem tud az nem fáj.
- Rendben.
Elment.
- Történt valami? - kérdezett Jake
- Nem mondanám. Csak az egyik kirakatba láttam valami érdekeset és mondtam Rennek nézzen nekem utána pontosabban. Gondolom nem baj ha kimegyek körbenézni majd délután ugye?
- Attól függ merre és kivel.
Ch. Nehéz vele.
- Majd még kitalálom.
Lassan végeztünk a reggelivel. Mielőtt Jake felkelt volna indultam fel. Amikor már nem látott felszaladtam a szobájához. Persze most is voltak ott őrök. Gondoltam nem lehet baj.
- Mi járatban Luna-sama? - kérdezett az őr
- Jött három levelem, csak ugye mind Jake-nél landol. Azt mondta nyugodtan vigyem el.
- Értem.
Beengedtek. Hova rakták? Megvan! Persze hogy meg, hiszen a mi pecsétünk volt rajta. Elvettem őket és kimentem. Jake akkor ment arra, amikor már nyitottam ajtómat. Nem tűnt fel neki semmi... Szerencse... Már csak arra kell figyelnem ne bukjak le. Kibontottam egyet a másik kettőt párnám alá helyezve. Elcsúsztak a könyveléssel megint... Mondtam hogy a katonaságba vetett pénzen változtatunk... Nem hiszem el... Lementem a könyvtárba és leültem egy asztalhoz. Elővettem egy papírt, meg tollat és elkezdtem ráírni amit mindig kell. Hogy helyes-e a könyvelés, mit változtatnék, miből hova kell áthelyezni a költségeket, mennyi volt saját költség meg minden. Egy másik levelet pedig írtam pontosan hogy mit kell mondani a termelőknek, hogyan álítsunk elő jobb árukat, és hogy a vízrendszert hogy kell bekötni országszerte. A legszegényebb régióba is mondtam mit csináljanak. Szóval elment vele egy jó óra.
- Megvagyok... Már csak elintézi Rick...
Már csak valahogy Jake gyűrűjével kéne valamit csinálnom... Bár szerintem sosem veszi le... Na mindegy... Csak elküldöm aztán majd lesz valami. Vagy nem tudom...
Végülis mégsem mentem el délután. Nem volt kedvem.
- Unatkozom... - mentem be Jake-hez
- Hol marad a kopogás és a köszönés?
- Jaj, ne haragudj. Kop kop... Szia! Mit csinálsz már egész nap?
- Nem mindegy? - kérdezett
- Nem. Csináljunk valamit. Akármit.
- Ezek mik? - kérdezett
- A legutóbbi könyvelésünkre írtam választ, meg a mezőgazdasággal problémák voltak. Csak ennyi.
- Értem... És erről én nekem nem kéne tudni?
- Nem gondolnám... - mondtam - Csak tegyél rá egy pecsétet és kész. Tényleg! Jelenleg fogjuk rá, hogy még nem vagyunk házasok, de majd ha azok leszünk kapok én is ilyen gyűrűt?
- Nem.