Beházasítva

6

Jake:
Miután vége lett a partinak és Luna elment aludni megkerestem Rent. Bekopogtam hozzá.
- Szabad! - mondta
- Szia. - mondtam neki
- Jake-sama? Minek köszönhetem látogatását?
- Csak szerettem volna beszélni veled.
- Értem...
Leültem.
- Mondd csak miért te jöttél? Rick Luna embere nem?
- De. De úgy véltem ez lesz a leghelyesebb döntés. Végülis róla van szó. Ki tudja mikor akarna valami hülyeséget csinálni...
- Könnyen belement még a legelején hogy idejön?
- Félig... De ugyan már... Róla van szó... Az utolsó pillanatban kiszökött a palotából és megvárta volna hogy lekésse a hajót...
- De meglett igaz?
- Persze. Nagyon jó vagyok a megkeresésében...
- Hogyhogy?
- Egy időben... Muszáj volt...
- Véletlen nem arra gondolsz amikor meghalt az édesanyja?
- Mondta?
- Csak említette. Különösebben nem beszélt róla.
- Igen... Mindig is ilyen volt... Még csak 12 volt amikor meghalt. Mina-sama folyton csak sírt, úgyhogy Luna-sama próbált előtte erősnek tűnni... Közben ő sokkal szomorúbb volt... Hónapokig ki sem ment a szobájukból... Alig evett, mindenkibe belekötött már csak ha rosszul vette a levegőt akkor is...
- Ekkor lettél jó a keresésében?
- Igen...egy párszor elszökött minden szó nélkül... Rick sose találta, úgyhogy mindig én mentem utána... Volt néhány jól bevált helye, és néhány amit soha nem szeretném ha visszamenne.
- Miért?
- Nem hinném hogy örülne neki ha elmondanám.
- Pár nap múlva a feleségem lesz. Ez már így van. Úgyhogy mondd csak el.
- ....Az igazság, hogy az egész palota szívbajt kapott ha eltűnt, ugyanis miután meghalt édesanyja, többször próbált öngyilkos lenni.
Öngyilkos? Wow...
- Milyen szinten?
- Hát... Leugrott egy szikláról és majdnem megfulladt mire kimentettem... Aztán... Egyszer "véletlen" átment a piroson és egy autó majdnem elütötte...akkor Rick mentette meg... Egyszer meg ugyancsak "véletlen..." Egy pisztolyt találtam nála. Épp a kezébe volt és készült meghúzni a ravaszt.... Utána kb egy évre szerepet cseréltem Rick-kel és szinte minden percben ott voltam mellette... Nem ismételném meg mégegyszer... De mégis... Egyszer sem sírt mások előtt... Főleg a húga előtt...mindig is úgy gondolta neki kell példát mutatni... Mindenkinél jobban próbált megfelelni, mindig is csak arra vágyott hogy édesanyja megdicsérje... Olyan volt mintha egy világ dőlt volna össze benne... Valójában még mindig. Ezen már túl van, de a húga beteg és azóta vagy tízszer annyit dolgozik... Mindenki azt hiszi hogy csak úgy kiszökik a palotából, de valójában mindig csak a gyógyszert keresi a húgának... Érdekes egy lány az biztos. Mindig mosolyog, de olyan üres az a mosoly, mint valami víz nélküli akvárium... Több éve látom már rajta, de egyszerűen képtelen voltam bármit is tenni... Ha így nézzük elbuktam mint komornyik... Épp ezért döntöttem úgy hogy én jövök ide. Hogy biztosra menjek mégegyszer nem lesz olyan mint régen. Hogy mégegyszer senki sem teszi tönkre... Hogy visszatér az a mindig mosolygós kisgyerek, aki még édesanyja halála előtt mosolygott rám... Ennek áldoztam az életemet. Ha mégegyszer láthatnám azt a kisgyereket aki volt már boldogan halnék meg...
- Köszönöm hogy elmondtad. - mondtam neki
- Semmiség. - mondta
- Akkor jó éjt...
- Önnek is. - mondta
Kimentem. Szóval így állunk... Elég szomorú történet. Nekem még kiskoromba meghaltak a szüleim. Kb nyolc lehettem. Már nem is emlékszem rájuk, de különösebben sosem zavart, hiszen nem is igazán foglalkoztak velem. Josh nevelt fel és ő volt az aki mindig mellettem állt. Ha így nézzük, egyedül csak ő olyan nekem mint egy családtag. Neki viszont az anyja volt a legfontosabb. Ahogy elnéztem az apját csak az ország érdeke érdekli... Ezzel szemben ő lényegében ott a tényleges uralkodó. Sokszor kiszökött a húgának orvosságot keresni. Akkor a huga már régóta beteg kell hogy legyen. Azért mondta minden köznép neki hogy Luna-sama minden kérdés nélkül, hiszen Mina ki sem mozdul otthonról. Érdekes fejlemények... Lehet a csapongó természet nem is olyan mint amit az emberek gondolnak? Mindent ő csinál az országukban... Az sok mindent jelent... Nehéz lehet. Még nekem sem megy minden egyedül, pedig enyém a legnagyobb birodalom... Elérte hogy ott legyen a legmagasabb szintű a kereskedelem, nem szenvednek hiányt szinte semmiben. Akármikor megnövelhetik az étel szükségletüket vízért cserébe bármelyik országgal. Ha elfoglalnám az országukat és elnyomásban tartanám megoldaná azzal, hogy többet nem csinál esőt. Beszélek itt hülyeséget... Nem akarom hogy szomorú legyen. Szeretném látni én is a mosolyát... Nem azt a hamisat amit mutat... Megmentette az életemet. Pedig egyszerűen átvehette volna az uralmat itt, de ő a saját életét kockáztatta, arra fogva hogy akkor egy életre lekötelezne a népe ha meghalna és sose lenne élelemhiány náluk. Bementem a szobámba és valahogy nem aludtam szinte semmit. Egész éjjel ezen gondolkoztam most mit csináljak. Sikerült levernem a hadseregét. Azért elég fárasztó volt nekem is annyi hajót csinálni hirtelen. Csodálom ő hogy bírta még utána is egy darabig velem a tempót. Egyáltalán vajon mennyit tanították őt harcolni? Szerintem nagyjából semennyit hiszen lány...
Reggel Josh keltett.
- Baj van? - kérdezett
- Pocsékul aludtam...szinte semennyit. - mondtam
- Értem... Mondjam azt hogy nem érzi jól magát?
- Nem kell... - mondtam - Mi van Lunával?
- Alszik mint a bunda. - mondta
Hmm...értem... Nem is értem én miért nem aludtam. Ennek fordítva kellene lennie... Mindegy... Felöltöztem és csak reggelinél találkoztunk.
- Jó reggelt. - mondta nekem
- Neked is.
Leültünk.
- Azt terveztem kimegyek kicsit a palotán kívülre. Gondolom nem baj. Nem lépek le ne értsd félre. - mondta
- Nem engedlek el egyedül. - mondtam
- Rennel megyek.
- Nem baj. Ő nem számít.
- Akkor kit küldesz rám? Josht?
Értem én mire megy ki a játszma. Nem akarja hogy ott legyek. Ki tudja miért... A mai nap úgysem lenne kedvem semmit sem csinálni, tehát megfigyelésnek szánom. Igen.
- Veled megyek. Ma ráérek.
Egy pillanatra láttam rajta hogy nem tetszik neki. Ügyes, de nem eléggé.
- Vagy van valami amiről nem szeretnéd hogy tudjak? - kérdeztem
- Ugyan mi lenne? - mondta
- Ki tudja....