Beházasítva

10

Estefelé ébredt csak fel. Az orvos azt mondta lement a láza.
- Meglepő hogy még itt vagy... - mondta nekem
- Miért?
- Hiszen te vagy a király nem? Biztos van jobb dolgod.
- Mivel én vagyok a király én döntöm el mire mikor szánok időt nem?
- Azt hiszem... Nem tudom... Nem vagyok király tudtommal.
- Nem bizony. Csupán királynő leszel. De az biztosan.
- Nem én kapom a trónt.
- Dehogynem.
- Na persze... Mindegy... Hanyadika van?
- December 28.
- Hmm...értem... Gyorsan megy az idő nem?
- Igen.
- Éhes vagyok.
- Akkor menjünk le enni. - mondtam
- Jó.
Lementünk.
- Hogy van? - kérdezte Ren Lunát
- Jól köszi. Nem nagy szám tudod jól. Te már ettél?
- Még nem.
- Akkor egyél velünk jó?
- Igen.
Szóval végül négyesben ettünk Josh-sal együtt is. Nem értem minek hívta meg Rent, de inkább én is meghívtam Josht mert hülyén vette volna ki magát ha csak hárman lettünk volna. A vacsora közben nem történt semmi különös.

Luna:
Remélem felfogta Ren hogy nem a semmiért hívtam meg. Jake-nek semmi köze a holnapi naphoz. Holnap mondja meg apa ki kapja a trónt és olyan biztos hogy ez nem én leszek, mint hogy itt ülök és eszem... Renre néztem. A legutóbbi halk jelbeszéddel közöltem vele holnap hazamegyünk, szóval éjfél után valamikor lelépünk innen. Csak bólintott rá. Aztán közöltem Jake-kel, hogy szobámba megyek aludni. Már olyan tíz is lehetett. Szóval gyorsan aludtam egy kicsit, aztán ajtónyitódásra ébredtem.
- Luna-sama...
- Csak még öt percet.
- Nem... Fel fog tűnni másoknak. Sajnálom, de keljen fel, vagy én keltem fel.
- Ajj...
Felálltam, felvettem a pulcsimat, meg a kabátomat és kimentünk. Persze az őrök láttak, de nem szóltak semmit. Gyorsan kimentünk. Ezúttal egy őr sem állított meg. A kapuőr kérdezte hova megyek. Azt mondtam neki sétálok, mert nem érzem jól magam.
- Gondolom hallottad, hogy délután elájultam. Azt mondta Jake akármikor kijöhetek ha nem érzem jól magam. De mostmár gondolom alszik és nem szeretném felébreszteni. Csak kicsit hányingerem van és gondoltam kijövök levegőzni.
- Értem... Ezesetben ne is szóljak neki?
- Ne kérlek. Akkor én is szóltam volna ha azt szeretném ébressze fel valaki.
- Értem. Vigyázzon magára.
- Rendben.
Kimentünk egyenesen a kikötőbe egy szekeret bérelve és felszálltunk egy hajóra. Fizettem érte hogy vigyen a királyságomba, aztán lassan odaértünk. Kb három óra volt. Jake-nek biztos nem tűnt fel hogy leléptem. Úgysem tudná merre mentem. Kb ötre értünk a palotába.
- Luna-sama? - mondta nekem az őr
- Jó reggelt. Mára hazajöttem. Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - mondta - Hála persze önnek. Hogy érzi magát Zenorban?
- Nem rossz, de itthon a legjobb. Hiszen szeretem ezt az országot meg az itt élőket. Az a hely kicsit idegen nekem. De ha hozzámegyek, akkor biztosan lesz mindig bőven elég élelmiszer és minden itt is.
- Értem. Szép cél.
- Igen. Végülis... Érdekházasság ide vagy oda, az ország és az itt élők az elsők... Szobámban leszek ha bárki keresne. További jó munkát.
- Köszönöm. Jó éjszakát Luna hercegnő. És boldog születésnapot.
- Köszönöm.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni még kb három órát. Olyan fél nyolc körül keltem. Lementem reggelizni. Találkoztam közben Minával.
- Szia! - ölelt meg
- Szia húgi. Hogy vagy?
- Jól köszi! - mondta
- Boldog szülinapot! - adtam oda neki egy arany gyűrűt amit nemrég idefele vettem még Zenorban.
- Köszi! Ez nagyon szép. Ne hari, de én nem vettem semmit.
- Semmi baj. - mondtam neki
- Amúgy... Hálás vagyok, hogy megvetted nekem a gyógyszert, és mint láthatod már semmi bajom, de... Remélem nem gondoltad hogy te leszel a trónörökös? - mondta
Ahogy gondoltam.
- Remélem te sem hogy te leszel. - mondtam neki
- Mire fel ez a nagy önbizalom? Apa úgysem szeret. És attól még mert ideküldöd Jake-t a király döntése számít. Nem pedig az övé. Nem tehetsz... Semmit sem.
- Mondd csak húgi...mégis mikor lettél ilyen romlott lelkű? Hol rontottam el?
- Ki tudja? Lehet nem kellett volna gyógyszert adnod, korábban le kellett volna lépned, esetleg megölni engem... De ugyan már. Mindketten tudjuk, hogy te ilyet nem csinálsz. Hiszen te nem ilyen vagy. Nem igaz? Te nem emelnél kardot rám vagy apára... Neked csak a nép érdeke számít semmi több. De ne aggódj. Nem lesz baj. Én fogok hozzámenni Jake-hez, és mindenünk meglesz. Csak mert rendes vagyok megengedem ha nagyon szeretnél a palotában élhess, de nem mehetsz hozzá Zehnhez sem. Hiszen ő is fenyegetést fog jelenteni akár a későbbiekben.
- Szánalmas vagy Mina. Azt hittem megoldhatjuk hogy legyél a normális kishúgom. Csak annyit kellett volna tenned, hogy befogod és hagyod enyém legyen a trón. Hiszen én vagyok az elsőszülött. Világéletemben én irányítottam ezt az országot és én csináltam esőt is. Na és te? Mit csináltál?
- Én?
Elnevette magát.
- Természetesen benyaltam magamat apánál hogy én legyek a kedvence. Így enyém lesz a trón és az abszolút hatalom. Csak ennyi. - mondta
Undorító. Már egy jó ideje érzem úgy hogy képes lennék behúzni neki egyet. Lejött apa.
- Szia apa! Nemrég jöttem, csak még aludtál. - mondtam neki
- Szia Luna. Egyedül jöttél?
- Igen.
- Boldog szülinapot Mina! - mondta Minának
Nekem is ma van a szülinapom apa... Nem tudom rémlik-e, de ikrek vagyunk... Ikrek... Nem csak ő van...
- Köszi! - mondta Mina
- Szép gyűrű.
- Én adtam neki. - mondtam
- Jól tetted. - mondta - Együnk.
Leültünk az asztalhoz és hozzáfogtunk reggelizni.
- Ami a koronázást illeti... - mondta - Ma pontban délben tartjuk meg.
Legalább három óra míg Jake ideér. Nem gondolnám, hogy már hatkor engem keresne, szóval... Ráérek...
Reggeli után mindenki ment a maga dolgára. Én kicsit a városban sétálgattam, esőt csináltam mindenkinek meg papírmunkákat intéztem. Megnéztem rendben vannak-e az exportálásra szánt cikkek, és a behozatalra valókat is leellenőriztem. Aztán megjelent Zehn.
- Szia Luna! - ölelt meg
- Szia Zehn! Figyelj... Ami...a leveledet illeti...
- Sajnálom...de nem hagyom hogy elvegyen tőlem Luna.
- Nem akarom hogy meghaljon egyikőtök sem. Fel bírod ezt fogni? Ha meghalnál...én...
- Nem lesz bajom. Leverem azt a semmirekellőt...és elveszlek téged. Meghódítjuk az országukat és sosem kell majd semmiben sem hiányt szenvedned.
- Rendben vagyok. Most sem szenvedek hiányt semmiben sem...
- Boldog szülinapot! - ölelt meg megint
- Köszi...
- Ezt neked vettem. Remélem tetszik.
Egy arany nyaklánc volt tele gyönyörű kövekkel.
- Ez meseszép... - mondtam
- Te sokkal szebb vagy.
- Luna-sama. Most fog kezdődni a koronázás. - mondta nekem Rick ki tudja honnan felbukkanva
- Megyek. Most...mennem kell... - mondtam
- Rendben. Én is megyek. Csak átutazóban vagyok, sajnos nem tudom végig nézni. Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Még egyszer boldog szülinapot!
- Jó. Köszi... Majd beszélünk.
- Mindenképp!
Elindultam a trónterem felé és bementem. Apa a trónon ült. Mina utánam ért be. Kinyitották a hatalmas terasz ajtókat. Oda kellett kiállnunk. A nép egy része nézte odalentről mi történik.
- Mint mindenki tudja - mondta apa középre közénk állva - Ma van a 17. születésnapjuk. Ma fogom eldönteni melyikük kapja meg a koronát. Hogy ki lesz a trónörökös... Gondolom ezt már maga a nép is biztos sejti. - mondta - Nos hát... Nem áll szándékomban sokáig húzni az időt, hiszen még meg is kell ezt ünnepelnünk. A választottam pedig... Nem más...mint...
Mondj engem...kérlek... Kérlek... Most az egyszer. Hagy jöjjön össze nekem...
- Mina lesz a trónörökösöm! - mondta
Szinte sírni tudtam volna. Miért? Csupán beharaptam a számat és álltam ott megszégyenülve. Egyszerűen...kizártam mindent. A külvilágot, az emberek hangját, mindent... Aztán...
- Luna hercegnő... - fogta meg a vállamat Ren
Ránéztem, de nem bírtam tovább, hozzá fogtam sírni.
- Mégis...mit csináltam rosszul? Miért nem vagyok elég? Sosem? Hm Ren?
- Csshh... Semmi baj... Ne sírjon... Minden a legnagyobb rendben lesz... - mondta - Mégis mit gondol? Bolond a nép? Kilóra lehet őket venni?
- Nem értem mit beszélsz...és nem is érdekel...
Vissza akartam menni a szobámba, de visszahúzott.
- Várjon. Halgassa csak...
Mit? Kinéztem. Most tűnt csak fel, hogy mindenki fújol odalent.
- Mi bajuk? - mondtam
- Nem tetszik nekik hogy Mina-sama lesz a trónon.
- Nem mindegy? Úgyis kevernek minket mindig, nem tudnak semmit sem...
- Dehogynem... - mondta Ren
Olyanokat kezdtek el kántálni, hogy le vele, meg hogy engem illet a trón, hogy lázadni fognak stb... Mit érnek el vele? Semmit. Hülyeség ez az egész.
- Ne csináljanak semmit... - mondtam
- Felbujtottad a népet ellenem mi? - mondta apa
- Ennyire nem bírod elviselni hogy enyém lesz a trón? - mondta nekem Mina is
Én vagyok a hibás? Komolyan?
- Tudod mit? Intézzük el ezt itt és most! - mondta Mina
- Mi?
Megfogta a kezemet és lehúzott a csarnokba. A kezembe nyomott egy igazi kardot és ő is elvett egyet.
- Én vagyok az igazi uralkodó nem pedig te! - mondta nekem
Sokan bejöttek.
- Lerendezzük ezt itt és most! Vagy te halsz meg! Vagy én! - mondta nekem Mina
- Nem foglak bántani...
- Akkor meghalsz! - mondta
Nekem jött. Tényleg meg akart ölni engem. Nem értem miért... Miért nem képes elfogadni hogy nem ez a jó megoldás? Hiszen ikrek vagyunk... Nem akarom hogy meghaljon... Nem akarom megsérülni látni. Hiszen én képes lennék akár meghalni is érte... Csak nem akarom hogy rossz kezekbe kerüljön az ország. És félek hogy ő bizony teljesen tönkretenné. Régebbi tapasztalatok alapján biztos... Kivédtem a csapását, de újra és újra nekem jött. Én egyszer nem ütöttem felé. Aztán a kis aljas fogta magát és gyomorba rúgott.
Ritka kellemetlen véletlenek egyike, hogy pont Jake elé estem. Elég ijesztően nézett rám.
- Ne nézz így... Az égvilágon semmi közöd a hülye családi perpatvaraimhoz... - mondtam felkelve
- Hmm...értem... De azért remélem nem akarod hagyni hogy kicsináljon. Mert akkor...muszáj lesz közbeavatkoznom.
- Ne merészelj semmit se csinálni. Ez nem a te dolgod... - mondtam neki
- Nem tetszik a hangnem... De elnézem most az egyszer. - mondta
- Jake is itt van? - mondta Mina - Tökéletes! Neki sincs szüksége egy gyenge emberre. - mondta nekem
Megint nekem jött kardjával, én pedig legalább öt percen keresztül csak védekeztem. Aztán egy jól irányzott mozdulattal kicsaptam a kardot a kezéből és nyakához tettem enyémet. Ijedten nézett rám.
- Az a szerencséd húgi hogy nem vagyunk egyformák. Akkor már rég halott lennél. - mondtam neki - Mondd ki hogy mindenki hallja hogy a trón engem illet.
- Ez...nem igaz... - mondta
Azt hiszi nem merném megölni? Végülis...nem ez lenne az első alkalom hogy embert ölök. De erről senki sem tud... Hiszen régen amikor szó szerint semmink sem volt valahogy meg kellett élni nem? Valahogy... Abban a pillanatban előjött a régi énem.
- Tudod...van rosszabb a halálnál... Egy csont beforr... Először a karodat töröm el... Aztán a lábadat... És így tovább... - mondtam neki olyan halkan hogy csak ő hallhatta
Valójában nem tudom ilyenkor milyen hangon beszélek máshoz, vagy hogy milyen arcot vághatok, hiszen nem látom magamat kívülről. De elérve a kívánt hatást ijedtében hátraesett.
- Vesztettem... - mondta - Megadom magam... Te lehetsz a királynő... Egy csaló vagyok.... Nem értek semmihez.. Csak...ne ölj meg... - fogott hozzá sírni
Lehet túllőttem a célon... Megöleltem eldobva a kardot.
- Semmi baj. - mondtam neki - Nem bántalak.
- Akkor...a nép is hallhatta, hogy ha meghalok az uralkodó nem más lesz, mint Luna! - mondta apa
Erre már mindenki ujjongott és örült. Mina visszament a szobájába. Mi pedig alap tervekhez híven ünnepséget tartottunk.
- Nos... - jött oda hozzám Jake - Kezdjük az elején. Hogy léptél le anélkül hogy nekem szóltak volna? - mondta
- Úgy hogy aranyos vagyok és szépen megkértem az őröket?
- Nagyon jó... Honnan szedtél hajót?
- Pénzzel bárkit meg lehet venni.
- És ha megtámadnak? Ha bajod esett volna? Mégis mit gondolsz mit csináltál volna?
- Velem volt Ren.
- Nem ér semmit ha vagy huszan jönnek nektek.
- Rendben lettem volna. Este volt. Fel se ismertek volna. - mondtam
- Nem igaz! Engem nem bírtál legyőzni, nem hogy rengeteg embert egyszerre.
Persze... Hiszen mások előtt nem válnék bérgyilkossá. Viszont ha Rent kiütötte volna valamelyikük... Onnan- tól már nem láthat senki. Senki nem fog elkönyvelni, félni, vagy eltávolodni tőlem... Csak elég ha igazat adok neki. Úgysem értené.
- Tudod mit? Teljesen igazad van.
Nincs kedvem ehhez az egész partihoz. Kínszenvedés az egész... Visszamentem csak a szobámba. Zehn még az egész patária előtt továbbment csak beköszönt nekem. Hadjáratra ment délre. Nem bírom hogy mindenki gyenge kislányként kezel. Csak mert nem akarok gyilkos lenni, nem jelenti azt hogy gyenge vagyok és nem tudnám megvédeni magamat vagy a számomra fontos embereket... Elegem van ebből az egészből... Lefeküdtem inkább aludni. Ajtóm is zárva volt. Nem hiányzik most senki sem...