Beházasítva

16

Felöltöztem és kimentem. Megkerestem Josh szobáját és bementem hozzá.
- Felség? - mondta nekem meglepetten
Csak bedőltem az ágyába.
- Josh...
- Tessék?
- Rohadtul nem értek a nőkhöz... Miért sír egy lány ha nem éhes, nem fáj semmije és nem is bántottam?
- Uvah... - mondta - Jake-sama... Kezdem sajnálni szegény lányt...
- Ezt most miért mondod Josh?
- Nos...az őrök elmondása szerint veszekedtek elég hangosan, aztán Luna-sama kijött, Leo-val is veszekedett és mindannyian tudjuk mi lett a vége... Mellesleg ajánlanék egy rácsot az ablakára. Úgy látszik jó szokása kiugrani az ablakokon.
- Inkább csak egy őrt rakok oda és meg van oldva... Bár nem értem mire akarsz kilyukadni...
- Arra, hogy... Hogy is mondjam...
- Mond ki egyenesen.
- A nők érzelmi lények. Ha szeretve érzik magukat boldogok. Ha nem úgy mennek a dolgok ahogy szeretnék dühösek, ha pedig úgy érzik rosszul bánnak velük nagyon szomorúak. Ha engem kérdez Luna-sama-nál nagyon egyszerű megállapítani éppen mit érez. És nem tudom mit mondott tegnapelőtt neki vagy mikor, de nagyon ideges lett tőle...
- Én csak... Nem adtam neki pecsétgyűrűt, meg mondtam neki mégegyszer ne vegyen el engedély nélkül semmit az asztalomról mégha a levelei neki jönnek is, és hogy nem mehet be a szobámba ha nem vagyok ott... Erre elkezdett kiabálni velem, mire én is. Érted...
- Nos... Igaza van, de akkor is...nem így kellett volna mondani. Ha nem nyúl semmihez nincs baj hogy bent van nem? Aztán ami a leveleket illeti, jobb lenne hagyni amíg össze nem házasodnak hogy azt csináljon amit akar. De csak addig. Utána már nem lesz semmibe beleszólása.
- És most mit csináljak? Én nem fogok bocsánatot kérni!
- Tudom...nem is vártam...
- Akkor?
- Beszéljék meg. Nyugodtan... Csak ennyi. Ne emelje fel a hangját és ha ideges ne hagyja elmenni csak úgy.
- Igazad lehet... Köszi... Ja és még valami... Nézz utána egy Reis nevű férfinak. Nagyjából olyan 40-es éveiben járhat szerintem. Annál nem gondolnám idősebbnek. Valahol Raniroban él vagy élt...
- Reis?
- Igen.
- Rendben.
- Mentem.
De...mindenesetre nem ártana elolvasnom egy könyvet a nőkkel való bánásmódról... Visszamentem szobámba. Odafeküdtem mellé. Felébredt.
- Jó reggelt... - mondta
- Neked is... - mondtam
Megcsókoltam. Elég váratlanul érte. Kis idő múlva megfogta felsőmet és kicsit hátrébbtolt.
- Mit művelsz?
- Pedig jó ébresztő volt.
- Bolond vagy... - mondta nekem
- Nem gondolnám. Gyere reggelizzünk, aztán... Beszéljük meg ezt az egészet. Jó?
- Igen...
Lementünk. Aztán csöndben reggeliztünk. Utána pedig visszamentünk a szobámba.
- Gyere, üljünk le. - mondtam
Leült mellém.
- Kezdjük az elején... Még mindig haragszol?
- Csak egy kicsit...
- Értem... Miért konkrétan?
- Azért mert önző vagy nagyon...
Én? Méghogy én önző lennék?
- Fejtsd ki kérlek...
- Jó. Szóval, rohadtul nem tetszik hogy ilyeneket mondasz ez a te palotád, meg minden, amikor ha összeházasodunk elvileg minden közös lesz nem? Mégis hogy várod el, hogy bízzak benned, amikor úgy hangzik amit mondasz hogy minden a tiéd amíg én maradjak csöndben és semmi nem az enyém?
Nem tudtam hirtelen mit mondjak...
- Válaszolj... Én ezt nem akarom... Vagy legyen minden közös mint egy normális házasságban, vagy maradjon minden a tied és az enyém... De akkor te se szólj bele az én országom ügyeibe és ígérem én se fogok ezébe... Rendben?
Na nem...
- Hmm...értem mire gondolsz. Nos... Őszinte leszek veled. Természetesen én is úgy gondoltam hogy minden közös lesz, tehát ez a kettőnk palotája és természetesen a te otthonod is... - mondtam - De... Egy valamit félreértesz. Tudom hogy királynő vagy, és az is leszel mindenképp... De... Csak hogy tisztázzuk, akárhogy nézzük az ország kormányzása a király dolga. Tehát az enyém. Tudom ez biztos nem tetszik neked, de nem számít. Szerintem egy királynő dolga az hogy a gyerekekre vigyázzon, őket nevelje meg tanítsa...hiszen ők lesznek a további uralkodók. Nem szeretném ha célkeresztbe kerülnél... Egy háborút sem vívhatsz... Gondolom érted mire akarok kilyukadni.
- Magyarul azt szeretnéd hogy semmibe ne szóljak bele mi? Átgondoltad te ezt? Velem ellentétben képtelen vagy a saját országod ügyeit elintézni, nem még az enyémeket is. Nem sértésből mondom, csak tény. Ráadásul Raniro másfél órányira van hajóval, egy ország a kettő között áll. Mégis hogy akarnád tök egyedül irányítani?
- Megoldom. Emiatt ne aggódj. Tényleg... Erről jut eszembe.... Jó is hogy mondod. Elfelejtettem neked mondani, hogy hadüzenetet kaptam.
- Tessék? Mégis kitől?
- Seleriától.
- Zehn...
- Pontosan. Megpróbál elvenni tőlem. Persze nem fog neki menni... De azért próbálkozni szabad. Úgyhogy ide fog jönni, leverem, bevonulok a királyságába és elfoglalom. Így már egy ország sem lesz a miénk között. Nem igaz?
- Jake...ne csináld... Kérlek... Ne ontsd több ártatlan vérét...
- Félreértesz Luna... Ők fognak ránktámadni. Ha én nem ölöm meg őket, ő mészárolja le az embereim életét. Lehet hogy csak sakkfigurák, de azért minden király számára sértés ha az embereit gyilkolják. Nem igaz?
- Ez...de...de én...
- Biztos az embereit félted? Nem csak a kis hercegedet?
- Ez nem igaz... Senkit nem akarok meggyilkolva látni...
- Remélem tudod, hogy a holnapi nap folyamán nem mozdulhatsz ki a palotából.
- Ezt nem mondhatod komolyan...
- De, de igen. Teljesen komoly vagyok. Nem szeretném még véletlenül sem ha bárki eltalálna.
- Akkor...legalább hagy próbáljak meg beszélni vele... Igen. Kérlek! Csak egy kicsit... Senkinek nem hiányzik ez a háború... Élhetünk békében...
Úgysem tudnám addig itt tartani. Jobb ha a saját szemével látja...
- Legyen. De ha nem megy bele, azonnal hazahozatlak. Ha tetszik ha nem. Felfogtad?
- Igen...
- Akkor rendben. Az a lényeg...