Beházasítva

13

Jake:
Kezd elfogyni a türelmem. Megint kiszökött. Minden jel nélkül... Miért? Csak mert véletlen elaludtam... Remélem megérte neki. Lassan visszaértünk a palotába.
- Éhes vagyok. Együnk valamit. - mondtam
Csak csöndben követett. Szóval leültünk és hozzáfogtunk az ebédhez.
- Haragszol? - kérdezett
- Miért kérdezed?
- Csak...nem tudom.. Azt várnám most lekiabálsz vagy valami...
- Nos...nem számítottam erre őszintén. Kiabálni viszont nem fogok természetesen... A kapu őrségét máshova állíttatom, és két ember rajtad lesz egész nap. Csak ennyi. Ne aggódj, többet ilyen nem fog előfordulni. Sima testőrök, menj bárhova is.
- Csak hogy tisztázzuk, pont ezt akartam elkerülni. Nem tudom te mit szólnál hozzá ha nulla huszonnégybe valaki követne meg lesné minden mozdulatodat... Nem túl...normális dolog nem gondolod?
- Nem.
- Hmm...értem... Akkor biztos csak engem zavar...
- Amíg nen gyógyultál teljesen meg addig nem hagyhatod el a palotát. Remélem világos voltam.
- Igen...
- Egyébként...merre jártál?
- Valami kedves hölgy teaültetvényénél, meg meghívott teázni, én meg segítettem neki a bevásárlásba, még esőt is csináltam hogy örüljön, bár nem tudta hogy én vagyok... Meg voltunk piacon is. Köszönöm... Ez finom volt.
Én is végeztem. Felkeltem és elindultunk fel.
- Jut is eszembe! - mondta hirtelen
- Hm?
- Nézd! Ezt találtam és gondoltam tetszene. Olyan mint a gyűrűd.
A gyűrűmön egy koponya volt.
- Arany csak hogy tudd. Tessék. - adta oda
Egy karkötő volt. Elvettem. Nos... Tény hogy egész jól nézett ki. Mármint... Tényleg olyan volt, mint a gyűrűm. És mivel én választottam egyértelműen jól néz ki ez is... Csak valahogy olyan fura hogy eszébe jutott... Meg hogy megvette... Az meg pláne hogy gondolta tetszene nekem. Miért gondolt volna ilyeneket? Nem kellett volna megvennie.
- Köszönöm.
Semmi köze hozzá hogy mit szeretnék meg mit nem... Nem?
- Szobámba leszek ha keresnél. Majd felnézek hozzád lehet. - mondta
- Jó.
El is ment. Én is visszamentem szobámba. Nemsokára kopogtak.
- Szabad.
- Felség... - jött be Josh
- Szia... Nos...gondolom hallottad mi történt...
- Sajnálom...pedig mondtam az őröknek hogy szóljanak ha ki akar menni... Az én hibám...
- Mindegy...végülis nem történt baj...
- Meglepő... Az micsoda? Még nem láttam.
- Képzeld...Luna adta nekem.
- Luna hercegnő?
- Igen. Azt mondta gondolta tetszene.
- Olyan mint a gyűrűje...
- Igen. Ő is ezt mondta. Meglepő nem?
- Igen... Nagyon. És tetszik?
- Nem tudom. Gondolom igen.
- Hogy nem lehet ezt tudni? Jaa... Tudom már... Hiszen Ön sosem fogad el semmit amit mástól kap. Igaz?
- Igen. Mindenki csak érdekből ad dolgokat. Ez azért van.
- Nos felség... Nem mindenki ilyen. - mondta nekem
Nem mindenki? Lehetséges...hogy ő nem érdekből adta volna? Azért hogy ne haragudjak? Nem...meggyőződése hogy nem csinált semmi rosszat. Akkor viszont most ez mi? Nem értem... Egyszerűen nem értem ennek a nőnek a gondolkozásmódját... Kb két óra múlva gondoltam benézek hozzá, de...Meghallottam, hogy épp beszélget.

Luna:
- Ren...szerinted most Jake haragszik?
- Nos...eléggé úgy tűnt.
- Nagyszerű... Nem akartam megbántani. Csak szeretek várost nézni, de az úgy nem jó ha rengetegen rajtam lógnak. Ő meg király... Elfoglalt... Legalábbis állítása szerint. Bár gondolom igaza lehet, hiszen ez jóval nagyobb birodalom mint Raniro. Nem?
- Igen.
- Mondjuk neki sokan segítenek... Én meg mindig mindent egyedül csináltam. Idegesítő itt mennyi szabadidőm van... Nem tudok magammal mit kezdeni...
- Sajnálom...
- Szerinted tetszett neki az a karkötő?
- Ki tudja...?
- Igazad lehet. Nem úgy nézett ki...
- Kár érte. Pedig még a vevő után is szaladt...
- Ne is mondd... Azért ennyire még nincs rendbe a bokám...
- Én mondtam hogy nem jó ötlet kimennie.
- Persze, tudom. Te mindig mindenért előre szólsz.
- Pontosan. Ez a dolgom. - mondta
- Rick nem volt ennyire komoly...
- Rick egyáltalán nem komoly, épp ezért jöttem én.
- Hát persze...
- Mindegy... Most mennem kell...
- Jó. Menj csak... El leszek magamba...
- Rendben. Akkor...
Kiment. Aztán...furcsa mód pár perc múlva bejött Jake.
- Szia! - mondta
- Szia! Mi újság?
- Csak gondoltam rádnézek.
- Ez kedves. - mondtam
Leült mellém.
- Beszéltem Minával.
- Miről?
- Igazából rólad.
- Hee...nem szép dolog. Na és? Mit hazudott?
- Azt mondta...kiskorodban bérgyilkos voltál.
Mi? Ezt így? Várjunk...ez komoly? Mina egyáltalán honnan tudott róla? Akkor volt...amikor hallottam valakit elszaladni... Nem voltam elég óvatos... Mindegy. Nos... Mit hazudjak erre?
- Badarság. - mondtam - Vannak egyáltalán ilyenek a mai világban?
- Ezek szerint... - mondta
- Ugye nem hiszel neki?
- Nos...érdekes feltevés az biztos. És nem tudok semmit a gyerekkorodról... Mondd csak. Mikor költöztetek a palotába?
- Kicsit 11 éves korom előtt hivatalosan.
- Előtte hol éltél?
- Livenstone-ban.
- Értem.. Az egy elég szegény hely... Nem igaz?
- Nos...tény hogy nem gazdag város.
- Miből éltetek?
- Dolgoztam egy rendes embernél. Egy férfinál. Mindenbe segítettem neki, cserébe megtanított rá hogyan védjem meg magam és hogy hogyan éljem túl. Hála neki pedig a többiek is túlélték.
- Más találkozott vele rajtad kívül?
- Nem. Habár... De. Egyszer apa. Igen.
- Értem... Érdekes... Kedvelted?
- Mondjuk úgy, hogy apa helyett ő volt az apám. Bár ezt sose mondtam neki. Se ő nekem. Mégis olyan volt...
- Mi lett vele?
Mi? Megölték...a szemem láttára.
- Nem beszélek róla. - mondtam
- Értem. Nem hiányzik?
- Nem is tudom. Mindig is az volt az elve hogy túl kell lépni gyorsan a dolgokon, nehogy a múlt lehúzzon. Mondj most te valamit. Emlékszel szüleidre?
- Igen. Anyukám nagyon kedves volt mindig. Nagyon szerettem őt. Apa pedig, nos ő hihetetlenül elfoglalt volt. De mindig próbált rám időt szánni. Rengeteg történetet mesélt, meg mindenfélét.
- Kedves embereknek hangzanak.
- Azok is voltak. Aztán...néhány tiszt egy puccsot csinált. Josh menekített ki engem. Őket megölték, engem pedig Josh nevelt fel.
- Hmm...értem. Látszott hogy közel álltok egymáshoz.
- Mondhatni. - mondta - Gyere, menjünk vacsorázni.
- Jó.
Lementünk és nyugodtan telt a vacsora.
- Csak hogy tudd, engem nem zavar hogy mi voltál. Hiszen most királnyő vagy. - mondta hirtelen
- Köszi...
Ez kedves. Legszivesebben lehet tényleg kiontanám neki a szívemet is. Csak ez nem ilyen egyszerű... Utána nem vagyok benne biztos hogy ezt mondaná...
- Baj van? - kérdezett
- Nem... Csak elgondolkoztam.
- Értem...
Másnap... Feltűnt hogy este nem aludt velem, szóval fogtam magam és valamikor kora reggel átmentem hozzá és befeküdtem mellé.
- Mit művelsz? - kérdezett ki se nyitva a szemét
- Téged játszva mellédfekszem ha már te nem jöttél. - mondom
- Mondtam már, hogy ez fordítva nem működik. - ölelt magához
Odafeküdtem mellkasára. Kezdem megszokni, hogy nincs rajta póló.
- Akkor most kivételt teszünk.