Beházasítva

17

Jake:
Másnap reggel... Nos... Nem tudtam mit csináljak. Hogy kéne Luna elé állnom... Végül csak bekopogtam és bementem. Szerencsére már nyitva volt az ajtaja.
- Jó reggelt... - mondtam
- Neked is. - mondta
Furcsa... Nem éreztem a hangjában se megvetést, se gyűlöletet, se...semmit...
Már fel volt öltözve. Az én általam adott nyaklánc volt rajta.
- Hogy vagy? Azt hallottam megsérültél... - mondta közelebb lépve hozzám
- Csak néhány karcolás... Nem vészes.
- Megyünk reggelizni? - kérdezett
- Mi? Jaa...igen...
Halkan lementünk. Ez...nagyon furcsa. Azt vártam hogy kiabálni fog velem, el akar szökni, ki tudja... Meg akar ölni? Jó, gondolom Zehnt sem akarná fordított helyzetben... De akkor is... Nincs semmilyen reakciója ez valahogy...ijesztő...
- Ma mit csinálsz? - kérdezett hirtelen
- Ma...úgy gondoltam bevonulok Seleriába és elfoglalom hivatalosan is... Nem gondolnám hogy nagy ellenállásba ütközök...
- Én sem... Salem bácsit, akarom mondani Salem királyt is meg fogod ölni? - kérdezett
Mi?
- Nem...nem áll szándékomban... Elég ha behódol... Akkor nem kell meghalnia...
- Be fog hódolni... Emiatt nem aggódok...
Gondolom...ő is fontos lehetett neki. De akkor is... Josh arra jött véletlen amerre voltunk. Ránéztem kérdőn. Ő csak egy vállrándítással jelezte nem tudja mi van... Nagyszerű...
- Ami...a tegnapit illeti... Gondolom most gyűlölsz engem...igaz?
- Nem mondanám... - mondta - Köszönöm. Visszamentem szobámba.
- Rendben...
Vissza is ment.
- Josh!
- Tessék? - kérdezett
- Mi van...Lunával? Nem kiabál velem és nem mondja hogy gyűlöl engem... Mit csináljak?
- Jobb lenne ha mondaná?
- Igen, sokkal jobban érezném magamat. Így... Nem...
- Értem... Nos.... Hogy is mondjam... Szerintem igenis ideges, csak...nem mondja... Tényleg...elképesztő ember nem? Tudja jól, hogy ez mindig is így volt... Vagy behódolnak vagy meghalnak, így királynőhöz méltóan viseli... Csak ennyiről lehet szó...
- Értem...

Luna:
Bementem Renhez és megöleltem.
- Luna-sama...Tudom...hogy ez most nagyon nehéz lehet... De kérem... Próbálja meg elviselni...
- Én...csak...annyira...szerettem őt... Olyan volt mintha csak a családom lett volna Ren... Te mit éreznél ha Rick meghalna?
- Igen...el tudom képzelni hercegnő... De nem szabad hogy lássák... Idővel nem fog ennyire fájni... Jake nem hibás... Ez bárki mással megtörténhetett volna...
- Tudom jól... Én is tudom...
Visszamentem a szobámba. Legszívesebben sírnék egész nap. Tudom hogy nem Jake a hibás, de nem tehetek mást, ő szúrta le.... Mégis kit kéne hibáztatnom ha nem őt? Hm? Én ezt...nem bírom... Mindig... mindenki meghal. Miért? Anya... Reis... Zehn... Apa számára nem is léteztem, Mina meg ennek a másik fele...
- Bárcsak...meg se születtem volna...
Nagyon lassan telt az idő. Örökkévalóságnak tűnt minden... Szégyellem magam... Hogy ennyire tehetetlen vagyok... Ha legalább mondjuk nem tudom....férfinak születtem volna... Mindegy...
- Luna hercegnő... Kész az ebéd.
- Megyek...
Jake elment már egy ideje a palotából, úgyhogy egyedül ettem. Nem mintha valami éhes lettem volna... Aztán visszamentem szobámba. Kiváncsi lennék Zehn vajon most hol van... Újjászületett? Vagy a mennyből figyel? Vagy valahol még itt bolyongana a lelke? Nem tudhatom... Fáj a szívem ha csak rágondolok... Pár óra múlva szóltak kész a vacsora.
- Sajnálom, nem vagyok éhes...
- De...hercegnő...
- Sajnálom. Csak lefekszem aludni.
- Értem...
Nem hiányzik senki... Hallottam este Jake hangját.
- Luna?
- Már lefeküdt aludni felség.
- Értem... Minden...rendben vele?
- Nem kért vacsorát. - mondta Leo
- Értem... Ha bármi van szóljatok... Jó éjt.
- Önnek is.
Aztán elment. Rosszul aludtam... De szokás szerint felkeltem korán... Felöltöztem. Megmostam az arcomat. Aztán egyszer csak bejött Jake.
- Szia. - mondtam neki
- Szia!
- Mi újság? Elfoglaltad Seleriát?
- Igen. Behódoltak minden ellenállás nélkül.
- Értem... Jól tették... Gondolom...
- És te...jól vagy?
- Miért?
- Csak...amiért...
Nem mondta tovább. Úgyis tudtam volna hogy fejezi be.
- Igen... Azt hiszem. Tény, hogy rosszul esett nagyon, de ez van. Hiszen ez a világ ilyen. Nem? Ne aggódj, nem hibáztatlak... - mondtam
- Értem...ennek...örülök. - mondta
Kínos csönd. Vajon meddig lesz ez még így? Nem tudom... Őszintén... Jelenleg nem is érdekel.
- Akkor...én most megyek is le. - mondtam
- Várj... - fogta meg csuklómat
- Hm?
- Szóval...őszintén jobban örülnék neki ha mondanád hogy utálsz engem ahelyett hogy csak így...érted... Nem szólsz semmit...
Minek kéne szólnom bármit is? Nem ez az első eset hogy valaki számomra fontos meghal... Hogy valakit nem tudok megvédeni...
- Nem hibáztatlak téged...csupán... Nem szeretnék többet senkihez se közel kerülni... Törékenyek az emberek nem? Folyton mindenki meghal... Meguntam már ezt...
- Luna...
- Szóval...ne legyen lelkiismeret furdallásod... Zehn is ezt tette volna a helyedben... Csak egy kis időre van szükségem és minden olyan lesz mint eddig.
Igen...ennyi az egész...