Beházasítva

3

Wow...ijesztő...
- Ha azt mondom idejössz idejössz. Ennyi. Semmi nem szeretném, nem fordulok ide meg ilyenek... Érthető voltam?
- Mint a nap... Leszállnál rólam? - kérdeztem
Nem megy ez nekem... Sajnálom apa...
- Nem még... Mivel miattad felébredtem az a legkevesebb, hogy felelősséget vállalsz.
- Mit?
Felelősséget? Abba sose voltam jó...
- Csupán ennyi...
Közelebb hajolt és megcsókolt... Megint leütöm...ezt nem mondhatja komolyan... De még ezelőtt megfogta a kezemet, így megbuktatva a nagy ötletemet.
- Ez kétszer nem válik be... - mondta
Aztán megint megcsókolt... Mi ez? Annyira...zavarba vagyok...ráadásul félmeztelen...
- Ez tetszik... - mondta mosolyogva
Még a mosolya is olyan rideg... Mégis.. Rohadt helyes... De lényegtelen. Sosem fogom megszeretni. Csak egy hülye idióta, aki szórakozik velem a saját érdekeit szem előtt tartva...
- Utállak... - mondtam neki
- Anélkül nem is lenne szórakoztató. - mondta
Aztán mégegyszer megcsókolt. Megharapta számat, mire véletlen széjjelebb nyitottam, ő meg becsúsztatta nyelvét... Ne már...nekem...ez az első.... De meg se moccan rólam a keze... Nem bírom letolni se... Levegőt se kapok lassan... Aztán szétváltunk. Én levegőért kapkodtam, ő meg leszállt rólam. Felkapott egy pólót a székről és kiment. Azért még odaköpött nekem egy "majd legközelebb" című szöveget... Én meg rohadt ideges lettem... Nagyon zavarba voltam, ráadásul tiszta ideg is.... Aztán bejött Ren nemsokára.
- Mina-sama meghoztam a ruháját.
- Köszönöm...várj...ez mi?
- Ruha. Itt kicsit elegánsabbakat szokás hordani, mint nálunk...
- Oh...én abba bele se férek...ne szórakozz velem...
- Dehogynem... - mondta
Aztán csak belegyömöszölt abba a ruhába...
- Nagyon rosszul áll...nem szeretem az ilyet... Haza akarok menni... Alig kapok levegőt is...
- Nem áll rosszul, nem érdekel, és nem mehet haza. Még valami?
- Téged is utállak...
- Ugyan már... Ki se bírná egyedül.
Elindultunk le reggelizni.
- Dehogynem bírnám ki.
- Mint legutóbb?
- Legutóbb?
- Amikor egy hetet kellett volna töltenie egy követnél, de három nap múlva hazajött gyalog.
- Mert egy beteg perverz volt. Tudod milyen ijesztőek tudnak lenni? Nem hinném.
- Nem..nem igazán...
- Akkor...? Mindegy...
Bementünk a reggelizőbe. Jake kint állt a teraszon. Aztán felémfordult.
- Reggelt! Idetaláltál?
Nagyon vicces...mindjárt a fejed találja meg az oszlopot...
- Gyere ide...
Odamentem.
- Hmm... - mondta - Fordulj meg!
Most mit akarja hogy forogjak? Nem akarok...
- Egész...jól áll ez a ruha. Sőt... Na mindegy. Gyere, együnk. - mondta
Mi akart ez lenni? Valami elfuserált bók? Leültünk az asztalhoz. Aztán hozzáfogtunk reggelizni.
- Úgy gondoltam, a napokban ellátogatnék hozzátok.
Azt hittem meghalok úgy félrenyeltem...
- Jól vagy? - kérdezte mosolyogva
Bólintottam.
- Miért? - kérdeztem
- Csak úgy. Érdekelne a te országod. Hogy ott hogyan csinálsz esőt, milyen a nővéred, meg ilyenek...
Nekem annyi, nekem annyi... Mit csináljak mit csináljak? Hagynom kéne, hogy Mina játsza őt, vagy engem? Mi legyen? Nem...egyiket sem... Az lesz a legjobb ha én játszom majd mindkettőt... Igen... De azt hogy csinálom? Kell Ren segítsége...
- Ma megyünk jó? Lehetőleg úgy készülj.
- Jó... - mondtam
Reggeli után egyből felmentem Renhez.
- Azt mondta Jake ma hazamegyünk. - mondtam
- Mi?
- Elvileg meglátogatja az otthonomat. Ha rájön hogy nem Mina vagyok nagy bajom lesz belőle...
- Nyugodj meg.. Elég ha csak azt mondjuk, hogy beteg lett Luna.
- Igaz...
Délután tényleg hazamentünk... Hajóval. Szerencsére semmi extra nem volt az úton... Aztán otthon...
- Luna! - ugrott a nyakamba egy kislány Rose
- Rose? Nem Luna vagyok, hanem Mina.
- Mi? Pedig általában eltalálom...
- Hát most tévedtél... - mondtam neki
- Rég láttalak! Csinálj esőt nekem!
- Mi? Ezt csak így?
- Igen! - mondta
Közbe odajött az árvaház nővére is.
- Mina-sama... Örülök hogy látom. Mostanában nem igen mutatkozott.
- Hosszú hetem volt... - mondtam
- Rose..hagyd Mina-samat... - mondta neki
Aztán továbbmentünk.
- Ah! Luna-sama! - mondta a gyógyszertáros bácsi
Miért ismer mindenki fel? Hagyjanak már...Jaa... A karkötő miatt..
- Mina vagyok... - mondtam neki is
- Tényleg? Mina-sama... Milyen régen láttam... Mostanában Luna-sama nem idézett esőt nem igaz?
Ez kezd nagyon kínos lenni...
- Nem...nem igazán... Nemrég beteg lett... - mondtam
- Sajnálom...hát...jobbulást neki...
- Átadom... Viszlát!
- Sokan ismernek... - mondta Jake
- Szoktam járni-kelni errefelé.
- És mind Lunának hisz?
- Mi? Jaa...megesik...nem is értem miért...
Na persze.. Mina beteg...szinte sose jön ki a palotából azért... Na mindegy. Csak elértük végül. Bementünk. Egyenesen apához vittem.
- Jézusom Mina mit csináltál? - mondta apa
- Ahjj...semmit... - mondtam
Jake nem látott, én meg elkezdtem mutogatni, hogy ne értse félre, minden oké, ez nem tom mi meg ilyenek.
- Jake-sama! Meglep hogy eljött ide.
- Ugyan... Végülis ez a leendő feleségem otthona nem igaz?
- De... - mondta
- Ömm...kicsit...kimegyek... - mondtam
- Hm?
- Csak...egy...perc...
Kimentem. Aztán beszaladtam Mina szobájába.
- Szia hugi. Menj át az én szobámba. Most.
- Mi? De..mi történt?
- Mi? Itt van Jake Zenor királya, akihez úgy volt hozzámegyek. Úgy tudja én vagyok te, te meg én, úgyhogy menj át a szobámba és csinálj úgy mintha én lennél. - hadartam el neki
- Oké... - mondta
Átment az én szobámba. Aztán összefutottam Rick-kel is.
- Luna-sama... - ölelt meg
- Csshh...Mina vagyok... Most... Csinálj úgy jó?
- Persze. - mondta
Aztán visszamentem. Két perces hazafutás... Durva vagyok... Nemsokára Josh is bejött hozzánk. Aztán mentünk Minához. Szerencsére úgy csinált, mintha én lenne, Jake meg bevette.
- Luna!! - ugrott a nyakamba a folyosón valaki
Mi a fene?
- Zehn...-kun?
- Úgy örülök hogy látlak! - mondta - Mit csinálsz? Apád azt mondta elmentél, én meg rohadtul aggódtam, hogy nem jössz vissza. Úgy volt hozzám jössz nem?
- Mi? Várj már Zehn-kun...
Itt van Jake is... - gondoltam
- Összekeversz Lunával...
- Ez nem igaz. Már csak tudom kibe vagyok szerelmes évek óta. Ráadásul ez a te karkötőd, nem Mináé.
- Azt...csak...kicseréltük... Mert elmentem innen és hogy legyen tőle valamim... Sajnálom Zehn-kun...
Mit csináljak?
- Zehn-sama! Velem jönne egy percre? - mondta neki Rick
Jake felhúzott.
- Ez meg ki volt?
- Ő? Jaa...Zehn. Grúni Zehn. Kiskora óta szerelmes Lunába. Nem sűrűn kever össze minket. Gondolom azért, mert általában én nem mozdulok ki innen. - mondtam - Amúgy Seleria hercege.
És úgy terveztem vele élem le az életemet nem veled...
- Szereted?
- Mi? Nem... Mondtam hogy Lunát szereti.
- Értem... - mondta - Na jó...visszamegyünk rendben?
Bólintottam. Nem akarok visszamenni...
- De előbb... Mutasd meg nekem itt milyen esőt szoktál csinálni. - mondta
Hogy itt milyen esőt? Teljesen mást.
- Akkor...maradj itt... - mondtam neki
- Rendben...
Elindultam a kedvenc helyemre. Fel a toronyba. Onnan látni lehet az egész nyüzsgő várost. Sebesen csinálok itt bármikor esőt... Elkezdtem énekelni. Csak el kell felejtenem egy kicsit mindent. Hogy én vagyok Mina, hogy Jake miatt tönkrement az életem, azt hogy Mina beteg, hogy apa nem bízott bennem túlságosan... Mindent... Kis idő múlva megjelentek a felhők egy hatalmas szemkápráztató gyűrűt alkotva a Nap körül. Nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó alkalom hogy ilyet fogok csinálni itt... Épp ezért...olyanná akarom tenni, amit senki sem fog tudni elfelejteni. Anyukám kiskoromban azt tanította, hogy az eső egy nagyon jó dolog. Ez élteti a növényeket, az embereket a kiszáradástól, mindegy hogy valaki szegény, gazdag, koldul, vagy adakozik.... Az eső mindenkire ugyanúgy esik... Ettől mindenki boldog lesz... És még a legridegebb szívet is fel lehet oldani vele... Aztán abbahagytam. Egészen elfáradtam... Inkább visszamentem a palotába. A torony teteje fedett, úgyhogy nem áztam el... Aztán...visszamentünk Jake-kel a palotájába.
- Itt...miért volt ennyire más az eső? - kérdezte már a hajón Jake
- Más?
- Igen... Sokkal...vidámabb...élettelibb..
Talán mert ez nem egy idegen ország, ahova annak ellenére vittek, hogy szerettem volna menni.... Ráadásul egy magadfajta emberhez kéne hozzámennem...
- Mert más céllal készült...
- Más céllal?
- Igen...azt hiszem.. Tudod...az eső egy szent rituálé nálunk...legalábbis anyukám mindig ezt mondta. A megidézésével áldásomat adom a népre... Nem egy mutatvány, amit szórakozásképpen akármikor megidézhetek... Kell hozzá valami... Tele érzésekkel...
Nem mondott rá semmit. Sosem tudom, hogy mit gondol... Visszaértünk a palotájába.
- Vacsorázzunk. - mondta
Furcsa mód a kinti kertbe mentünk. Nem szoktunk ott enni. Nem mintha zavart volna vagy ilyesmi. Csak olyan fura dolog most így hirtelen... Na mindegy. Lassan besötétedett. Szépek a csillagok... Nagyon... Aztán mentünk sétálni. Teljesen némán...
- Figyelj...nem mintha probléma lenne, de azt szeretném, hogy válaszolj és az igazat mondd... - mondta
Vajon mit akar?
- Te...nem Mina vagy hanem Luna nem?
- Mi? Dehogyis... Mina vagyok. Csupán annyi, hogy otthon Luna ismertebb...
- Szerintem meg...
Megláttam valami fénylőt egy bokorból...
- ...ez nem igaz. Ha Mina lennél, akkor nem így viselkednél. Tény, hogy nem is...
Nem is figyeltem rá mit mondott. Megint megcsillant az a valami. Mi lehet? Egy...nyíl?
- Vigyázz! - ugrottam felé és félre löktem
Aztán... Engem talált el az a valami...
- Mina...Mina! - hallottam Jake hangját
Ez furcsa...még ha egy nyíl is talált el.. Akkor sem kellene hogy elájuljak tőle nem?
- Jól...vagyok...
- Josh! Őrség! Elkapni aki lelőtte!
Hallottam, hogy elkezd valaki szaladni. Jake felvett a karjaiba.
- Tudok...menni... - mondtam
- Nem igaz...alig vagy magadnál is... Mi a francért ugrottál be elém? Úgy tűnik meg lett mérgezve az a nyíl... Mit csináltál volna ha meghalsz?
- Akkor...legalább egy életre lekötelezett volna az országom...és... biztos...nem lenne bajunk... az élelemmel...
- Fogd be inkább... Nem érdekel... Ha meghalsz esküszöm, hogy én nyírlak ki...
- Fáj...
Nagyon fázom... Miért van...ilyen hideg? Jake mond valamit...de nem hallom... Aztán...lassan elájultam...

Jake:
A francba...hol van már az a rohadt orvos? Itt lenne is soká lenne... Beraktam a szobámban levő ágyba. Végre megjelent az orvos és elkezdte ellátni. Először is ki kellett húzni belőle a nyilat.
- Királyom...lehet jobb lenne ha kimenne... Minél messzebbre...
- Csak csináld már... - mondtam neki
Kihúzta Minából, vagy Lunából már azt sem tudom melyikből a nyilat... Nagyon fájt neki... Fél perc alatt belázasodott és az orvos szerint alig kap levegőt... Néhány segéd egyből bejött és rákötötték egy lélegeztető gépre... Nagyon durván vérzett...
- Nagyuram... - jött be Josh
- Ugye meg van az a tetű, aki elkövette ezt? - kérdeztem tőle ridegen
- Meg uram...de...jelenleg nem lenne jó ötlet odamennie...
- Tudom...megvárom amíg rendbe hozzák őt. Utána pedig megölök mindenkit aki csak tudott erről...
- Értettem...szóljunk róla, a családjának?
- Nem...utána...ha rendbe jött...hazaküldöm...
- Tessék? De mégis miért?
- Egyértelműen nem az akinek mondta magát. De ez most nem számít... Majdnem meghalt miattam... Az én dolgom lenne megvédeni... Mégis... A palotám kellős közepén majdnem megölték...! Hazaküldöm... Hogy megvédjem... Attól még fogunk élelmet küldeni az országukba vízért cserébe. Emiatt nem kell aggódnia... Le akarom zárni ezt az egészet. Amint biztonságos lesz visszahozom. Csak ennyi... Tájékoztasd a komornyikját is a történtekről. De csak hogy lelőtték és az orvosok most hozzák rendbe.
- Értettem... - mondta
Aztán kiment Josh. Luna nagyon rosszul festett.
- Miért nem adtok neki altatót?
- Attól csak romlana az állapota. - mondta az orvos - Ez egy veszélyes méreg. Csoda lesz ha egyáltalán túléli. De semmilyen gyógyszert nem ajánlatos szednie... Épp ezért nem tudunk neki se altatót, se nyugtatót, de még fájdalomcsillapítót sem adni...
A francba... Csak több, mint másfél óra múlva volt úgy, hogy végeztek. Azt mondta a főorvos, hogy túléli, bár ez leginkább idő kérdése. Ha romlik az állapota nem valószínű, hogy túléli. És elvileg nagyon sok vért is vesztett...
Kimentek az orvosok... Odamentem hozzá...
- Annyira...sajnálom.. - mondtam neki
Miket vágtam ehhez képest a fejéhez? Csak egy játékszer? Egy eldobható bábu? Hogy lehetek ilyen? Ő pedig... Képes lenne meghalni miattam... Pedig nem szeret...sőt...ki nem állhat. Csak a népe érdekében teszi... Kinyí- rok mindenkit aki bántotta... Megcsókoltam és kimentem.

Luna:
Olyan rosszul vagyok... Semmi energiám...a szememet is alig bírom kinyitni... Mi történt? Tényleg... majdnem megölték Jake-t. De ha meghal felbomlik az egyezségünk...és akkor szomorú lesz apa... Inkább én haljak meg, mint hogy semmi se jöjjön össze nem?
- Mina-sama? Magához tért?
Oldalra néztem... Ren ült ott...
- Ren...Mina?
- Otthon... - mondta - De...most...
- Tényleg...
Most én vagyok Mina...
- Mi...történt?
- Néhány ember merényletet tervelt ki a király ellen. Ön pedig megmentette az életét...
- Értem... Hol van?
- Ki? Jake-sama?
- Igen.
- A szobájában. Azt mondta szóljak amint magához tér...
- Értem... Meddig voltam kiütve?
- Ez a második napja...
- Értem...
- Szólok Jake-sama-nak...
Bólintottam. Aztán kiment. Na jó.. Nem láthat így... Megpróbáltam felülni, de rohadtul fájt ez a mozdulat... Nem jó ötlet... De nem szabad gyengének tűnnöm. Igen... Ugyan már...mit nekem egy kis méreg? Kapd már össze magad Luna!
Bejött Jake. Csak szerintem lett még ridegebb a tekintete? Odajött hozzám. Én meg felültem... Már csak azért sem mutatom mennyire fáj mindenem...
- Feküdj vissza...
- Ugyan már... Ez semmi. Jól vagyok. - mondtam mosolyogva
- A francokat vagy jól... - mondta alig hallhatóan - Majdnem meghaltál... A palotámban...
- Nem is. Ez csak egy kis karcolás. Nem halok bele. - mondtam neki - Te...jól vagy?
- Nekem semmi bajom. Meg lesz mindenki aki részt vett ebben. Ne aggódj... - mondta - De... Amint jobban leszel...hazaküldelek.
- Mi?
- Jól hallottad. Hazaküldelek. Vissza Raniroba.
Hogy...mi? Miért? De...erre...nem számítottam...
- Sajnálom... - mondta - Pihenj... Ha bármire szükséged van szólj. - mondta
Aztán...minden más szó nélkül kiment. Miért? Mit csináltam rosszul?
Lassan...elteltek a napok. Már négy nap eltelt, amióta meglőttek... Azóta egyszer sem láttam Jake-t. Egyszer sem jött be...egyáltalán nem érdekelte mi van velem... Tényleg csak...egy figura lennék számára? Ezt neked Luna... Ezt érdemled... Felkeltem. Na ne szórakozzanak velem... Bár még mindig fájt...
- Mina-sama. - nyitott be Josh - Jake-sama utasítására hazaviszem.