Beházasítva

11

Luna:
Mostanában mindennel le voltam maradva kicsit. Szóval olyan ötig a papírmunkákat csináltam. Aztán elaludtam egy könyvvel a kezemben.
- Luna-sama... Luna-sama ébresztő...
Kinyitottam a szememet. Rick volt az.
- Rick...
- Aludnia kéne mostmár. A szobájába kísérem.
Felhúzott és mentünk valamerre.
- Mondtam már hogy nem szabad ilyen sokat dolgoznia.
- Jake miatt nem tudok folyton itt lenni... Valamikor muszáj...
- Tudom jól, de első az egészsége.
- Nem igazán érdekel ilyesmi... Attól még a papírmunka nem vár meg...
- Majd holnap befejezi.
- Holnap már visszamegyünk...
- Nem baj. Akkor is aludjon mostmár.
Bementünk a szobámba, lefeküdtem és betakart.
- Jó éjt.
- Hétkor kelts fel.
- De...
- Csak csináld Rick. Kérlek.
- Értettem...
Kiment én meg már aludtam is... Kb két óra múlva ébresztett is, úgyhogy folytattam amit elkezdtem. Szóval össz vissz két óra alvás után hatig csak a papírmunkákat csináltam. Utána Jake bejött.
- Foglalkozz velem is... - mondta durcásan
- Nézelődj a városban ha unatkozol...
- Azt már csináltam...egész nap. Mit csinálsz ennyi ideig?
- Az előző havi összes papírral szinte le vagyok maradva és a pénzügyekkel is foglalkoznom kell...
- Sokáig tart?
- Nem... Nagyjából kész vagyok. A többit már Rick is be tudja fejezni... - nyújtóztam egyet
Kinéztem. Szokásosan sütött a nap. Álmos vagyok... Már úgyis kezd sötétedni...
- Mikor megyünk haza? - kérdezett
Haza? Jaa... A sajátjára gondol. Ez akkora szívás.
- Felőlem akármikor. Úgyis úgy készültem ma vagy valamikor...
- Ennek örülök. Akkor menjünk. - mondta
Hát persze... Mert ez így megy. Menjünk akkor... Mennyi időre? Pláne most. Én vagyok a királynő. Ez nem fog működni hogy hetekre, hónapokra elhagyom az országot... Ennek az egésznek valahogy gyorsan véget kell vetnem.
- Mikor jövünk legközelebb?
- Mi? Jaa...nem tudom... Ha nagyon szeretnél majd valamikor következő hónapban...
- Nagyszerű... Tényleg... Annyira lehetetlen vagy... Remélem tudod... - mondtam neki
Bementem szobámba inkább, átöltöztem, megmostam a fejemet és mentem a kijárat felé.
- Ren...
- Tessék?
- Visszamegyünk. Mr Egoista úgy gondolja csak ő van. Nem mintha meglennék lepve...
- Aggódik?
- Persze hogy aggódom. Mi van ha az idióta húgom puccsot csinál? Még csak itt sem leszek hogy megakadályozzam. Belülről fogják tönkre vágni az egész helyet. Miért? Mert nekem érdekházasságot kell kötnöm Zehn helyett azzal az egoistával...
- Nem mintha nem lennék hozzászokva de nem lesz túl jó ha meghallja Jake-sama.
- Miért? Nem tök mindegy? Mi lesz? Nem vesz el? Amúgy sem akarok hozzámenni... Zehn sokkal kedvesebb és sosem csinálna olyat amit nem szeretnék. Ezzel szemben ha ő ilyet csinál az már teljesen inkább ijesztőnek sem mint kedvesnek tűnőnek hat. Ráadásul nem tudok róla semmit, csak hogy tök egyedül nőtt fel ki tudja milyen neveléssel. Annyira utálom amikor beleszól abba hogy mit csinálok... Két dolgot utálok... Ha korlátoznak és ha megmondják mit csináljak. Tudod jól hogy én nem vagyok az a semmi dolgom, vagyok a nagyvilágba ember aki semmit sem csinál egész nap csak a lábát lógatja... Már csak ha bármilyen papír a kezébe kerülne amit én szoktam megcsinálni tiszta ideg lennék hogy teljesen elrontja. Most szólj hozzá...
- Hát...nem igazán tudok...
- Nem mi? Persze hogy nem. Hiszen ez egy teljesen lehetetlen helyzet... Ki gondolta volna hogy abból hogy Zehn-nel leszek Jake lesz... Elegem van Ren...
Annyira gáz ez az egész. Most meg itt nyavajgok neki mint valami hülyegyerek....
- Szülinap ide vagy oda... Utoljára két éve verte ki a patáriát ilyen mértékben. Látszik hogy mostanában nem aludt. Tegnap se és ma is csak két órát...
- Most miért mondod ezt?
- Mert gyerekesen viselkedik.
- Persze... Én mindig gyerekesen viselkedem... Talán azért mert senkit nem érdekel hogy nem is volt gyerekkorom ebben a hülye palotában...
- Nem ezt mondtam. Tudom jól hogy egy gyerek. Rengeteg teher van a vállán, én magam nem kívánnék a helyében lenni.
- Kösz szépen... Olyan kedves vagy... Inkább hozzám se szólj.
- Ugyan már Luna hercegnő... Nem szeretem ha hisztis vagy szomorú. A koronázáskor is... Tudta jól mire számíthat nem?
- Jó...tudom... Arra célozgatsz hogy nem kellett volna sírva fakadnom mint egy idióta nem? De képzeld el... Világéletemben én tettem mindent, csak ennek a hülye országnak lesem az igényeit, meg a lakókét erre még a trónért is meg kell küzdenem a saját ikertestvéremmel, akit ha bele pusztulnék se tudnék bántani... Annyira aljas ez az egész nem?
- Már nem azért de én az Ön helyében már rég megöltem volna.
- Öltél már egyáltalán?
- Nem még.
- Akkor azért beszélsz így. Nézd Ren... Amikor megölsz valakit, akkor olyan mintha a lelked egy részét elveszítenéd. Én évek óta próbálom visszaszerezni amit elvesztettem.
- Ölt már?
- Nem tudom emlékszel-e, de régen ez a hely, ez az ország nem így nézett ki. Nem itt nőttem fel, és akinek nincsen semmije nem tud mit tenni... De ehhez az égvilágon senkinek semmi köze...
Felénk jött Rick.
- Rick...keresd meg kérlek Jake-t. Eddig nagy kínja volt hogy menjünk vissza úgyhogy nem tudom hova lett de lépjünk le...
- Rendben.
- Addig elmentem inni egy kávét...
- Nem is szereti a kávét...
- Tényleg... Akkor egy energiaitalt. Tök mindegy...