Dark Days (Avengers ff.)

Gary

- Na és ki az? - kérdeztem unottan, de valójában nagyon is kíváncsi voltam.
- Nem úgy van, hogy te nem szólsz hozzám? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudja megállni - piszkált Hope és az arcán egy büszke mosoly jelent meg.
- De igen, csak szeretnék egyről a kettőre haladni, minél gyorsabban ha lehet - mondtam idegesebben, majd otthagyva őket a labor felé vettem az irányt, de a távolból még hallottam Hope és Nathanial diskurzusát:
- Imád engem - hallottam Nath önelégült hangját.
- Az nem kifejezés - értett egyet Hope.
- Hallottam ám! - kiabáltam vissza nekik - És Nathaniel, utállak! - tettem hozzá "kedvesen".

• • •

A laborban már minden általunk szükségesnek vélt dolog elő volt készítve, már csak egy zseni hiányzott, aki majd kikotyvasztja nekünk az ellenszert.
- Szóval ki az? - érdeklődtem türelmetlenül.
- Az egyik osztálytársam - felelte Nath higgadtan, nekem pedig akaratlanul felhúzódtak a szemöldökeim.
- Király. Egy féleszű osztálytársadra bízzuk az emberiség sorsát. Mind meg fogunk halni - néztem Hope-ra segítségkérően, de ő inkább tartózkodott. Köszi.
- Igazából egy zseni osztálytársamra. 6 év alatt 12 kémia versenyt nyert, 8 bioszt, 3 matekot és egyszer a fizikát is megpróbálta, de azon csak második lett - mesélte egy számunkra ismeretlen személy eredményeit. Nagyon érdekes...
- Pár első díj még nem váltja meg a világot - mondtam.
- De a srác egy kész lángelme! Számíthatunk rá - győzködött tovább.
- Hát, én nem tartom túl jó ötletnek, hogy egy idegenre bízzunk egy ilyen fontos dolgot, de ha harcolni akarunk, akkor minden segítségre szükségünk van. Legyen az külső vagy belső segítség - szólalt meg végül Hope, és nem is mondott akkora bolonságot, hisz ha nyerni akarunk több ember kell.
- Legyen - bólintottam rá.
- Huh, jó hogy jóváhagytátok, így elkerüljük a kellemetlen szitut - mondta Nath.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Hope.
- 5 perc és itt van.
- Mii? - rökönyödtem meg - Te ide hívtad a beleegyezésünk nélkül?
- Talán baj? - kérdezte ártatlanul.
- Igen! Ugyanis nem szoktunk csak úgy embereket hívni a Bosszúállók központjába! - akadtam ki.
Nathaniel-nek erre nem volt szava, így újra én törtem meg a csendet.
- Egyáltalán hogy hívják ezt a tagot?
- Gary - válaszolt Nath.
- Szuper..

• • •

És Nathaniel-nek igaza lett, Gary tényleg 5 perc múlva megérkezett. Ez a srác tényleg tud valamit, mivel egy másodpercet sem késett.
Személy szerint egy kerek szemüveges gyík gyerekre számítottam, de aki valójában érkezett az felül múlta az elképzeléseimet. Egy magas, kigyúrt, és egész helyes fiúval találtuk szembe magunkat. Az a tipikus menő srác kinézete volt. Barna haja szanaszét állt a szél munkája miatt, laza egyéniségétől már én is elengedtem volna magam és a mosolya már távolról elárulta, hogy büszke itt létére.
- Biztos, hogy ő kell nekünk? - kérdeztem bizonytalanul. Külsejéből ítélve nem tűnt túl bíztatónak.
- Ő az - bólintott Nath.
- Hali - üdvözölt minket, amikor ideért.
- Hello - köszöntem vissza, majd a mellettem álló Hope-ra pillantottam, aki lefagyva ácsorgott. Totál belezúgott.
- Cső haver - ölelte ált félvállon Nathaniel Gary-t, majd még lenyomtak egy fiús pacsizást.
- Szóval? Mi a szitu? - kérdezte az új fiú.
- Te tényleg értesz a kémiához? - kérdeztem kicsit durva stílusban. De nem tehetek róla, egyszerűen üvölt róla a "menő vagyok, leszarok mindent" stílus és nagyon nem illett a stréberek közé.
- Te tényleg tudsz színészkedni? - kérdezett vissza bunkó stílusban, ami nem lepett meg.
- Veled ellentétben én szerepeltem tv-ben, vörös szőnyegen vonultam és főszereplője voltam egy Oscar-díjra jelölt filmben - mondtam felvágva.
- És ez mind az apád érdeme - mondta, amitől már kezdett betelni nálam a pohár.
- Neked most mégis mi bajod? - kérdeztem, ugyanis két perce ha ismerjük egymást, de máris veszekedünk.
- Csak nem bírom a képed - felelte lazán.. és azt hiszem őszintén. Hát, ez azért most szarul esett.
- Hé, Gary, nem ezért jöttél - szállt be a vitába Nath, mire hálásan pillantottam rá.
- Nem, tényleg nem. Miatta vagyok itt - nézett Hope-ra.
- Mi..miattam? - lepődött meg a lány.
- Hogy végre kikerülj Daisy árnyékából.
- Mivan?!? - akadtam ki teljesen, és itt telt be a pohár.
- Gary! - szólt rá Nathaniel - Segíteni jöttél, nem pedig szapulni!
- Bocs - biccentett az említett - Mehetünk? - kérdezte, mintha mi sem történt volna...