Dark Days (Avengers ff.)

A könyv

- Ez meg mégis mi a fene volt? - kérdeztem idegesen.
- Öhm.. egy golyó? - kérdezett vissza Nath humorosan.
- Kösz, erre én is rájöttem - forgattam a szemem.
- Ki vagy? - ordította Gary, s kérdését az ismeretlen tüzelőnek szánta.
- Nem hiszem, hogy válaszolni fog - mondtam.
- Majd válaszol, miután belé eresztettem egy nyilat - próbált Nath keménykedni.
- De azért ne öld meg - mondta Hope.
- Jó jó - nyugtatta őt Nath.
- Biztos, hogy embertől származik a golyó? Nem látok hőjeleket - kérdeztem bizonytalanul.
- Mi mástól? - kérdezett vissza Gary.
- Időzített gépfegyver - látta át a helyzetet Hope.
- A számból vetted ki a szót - mosolyodtam el kacéran.
Hirtelen újabb golyó száguldott felénk, majd belecsapódott a mögöttünk lévő falba.
- Na jó, ez már nem vicces - szólt Nath.
- Eddig se volt az - mondta Gary.
- Azért egy kicsit mégis - szálltam be a szócsatába.
- Most akkor dumáltok róla vagy inkább megkeressük a könyvet? - türelmetlenkedett Hope.
- A második opciót választom - mondtam.
- Én is - állt mellénk Gary.
- Akkor gyerünk! - kiáltott Nath.
Ekkor előbújtunk a falak mögül, és az aula felé vettük az irányt, de ezzel párhuzamosan a tüzelés is kezdetét vette. Hope és én voltunk a szerencsésebb helyzetben, mivel a páncélunk nem engedte át a golyót. Ezzel szemben Nath és Gary csak reménykedhetett abban, hogy nem lövi át egy golyó a nagy fejüket. Így mi, lányok kerültünk előtérbe és kivédtük a száguldó lövedéket. Mikor a gépfegyverhez érkeztünk, lekapcsoltuk azt. Szerencsére senkinek sem esett baja.
- De hogy kerül ez ide? Vagyis ki hagyhatta itt? - kérdezte Hope.
- Van egy tippem - szóltam, mire a többiek kíváncsian figyeltek rám - Elég nyílvánvaló. Aki ki akart nyírni minket. A raktárban - néztem Hope-ra.
- Honnan tudta volna, hogy idejövünk? - kérdezte Gary.
- Számíthatott ránk - gondolkodtam - Vagy legalábbis arra, hogy hatásos lesz a kis meglepetése.
- Szerintem nem akart megölni minket - latolgatott Hope is - Maximum ránk ijeszteni.
- Hát, az bejött - biccentett Nath.
- Na ja, elfelejtettem, hogy a nyuszik még pár golyótól is visszafutnának az üregükbe - gúnyolódtam Nathaniel-en. Ez már csak ilyen szokás az exek között.
- Marha vicces vagy - oltott le Nath.
- Hol keressük a könyvet? - hagyta figyelmen kívűl a civakodásunkat Gary.
- Szerintem ott - mutatott Hope az előttünk lévő könyv kupacokra.

Többezernyi könyv terült elénk. Mondjuk én nem értem pontosan, hogy mégis miért van egy könyvtár egy volt terrorszervezet főhadiszállásán, de mindegy is. Biztos szerettek olvasni, nem? Tuti két merénylet kiötlése közben felfaltak egy könyvet. Vagy nem? Ennek az esélye közelít a 0 %-hoz...
- Hé, asszem' megtaláltam! -kiáltott fel hirtelen Nath, majd felmutatta a könyvet, én pedig összehúzott szemekkel pásztáztam azt.
- Nath.. az egy csigaház.. egy mesekönyvön - lombozódtam le, de valójában majdnem elröhögtem magam. A szemem sarkából láttam, hogy már Hope is fogja a fejét.
- Öhm - fordította Nath maga felé a könyvet - De spirál alakja van.
- Igen, de ha jobban megnézed az anyajegyemet, láthatod, hogy itt a vonalak sokkal közelebb vannak egymáshoz és egyenlő távolságra állnak - mutatott Hope a karjára.
- Ott a pont - mondtam.
- Na és ez? - emelt fel hirtelen egy másik könyvet Gary.
- Az már inkább - mondta Hope, miután jobban szemügyre vette.
- Király. Akkor mehetünk? - nyugtalankodott Nathaniel.
Hope kivette Gary kezéből a könyvet, majd miután átlapozta felnézett:
- Ez lesz az.
- Akkor irány haza! Ez a hely már kezd frászt hozni rám - szólt Nath.
- Ti nem találjátok ezt furcsának? - kérdeztem hirtelen, de csak pár értetlen szempárt kaptam válaszul.
- Öhm.. mit? - szólalt meg Gary.
- Azt, hogy ilyen egyszerű. Mármint.. értitek. A Hydra volt bázisán vagyunk, ami egy csomó könyvvel van tele, nem is vitték el őket. És mi pont megtaláltuk azt, amire szükségünk van - gondoltam túl a dolgokat.
- De hát ez jó, nem? - kérdezte Hope.
- Az, csak.. totál olyan mintha egy filmben lennék - mormogtam inkább magamnak, majd megráztam a fejem - Mindegy, menjünk.

• • •

Hazaérve lepakoltuk a felszerelést, kibújtunk a páncélból és hozzá láttunk a könyv tartalmának felderítéséhez.
- Oké. A könyv borítóján lévő szimbólum megegyezik az anyajegyeddel. Stimm. A benne lévő szöveg nagyjából megegyezik a mi anyanyelvünkkel. Majdnem stimm. Viszont azt nem értem, hogy én minek kellek ehhez? - hallottuk Nathaniel küszködő hangját.
- Találtam valamit - szólt hirtelen Gary - A spirál szimbólumról - fejezte be, mire érdeklődve figyeltünk rá.
- Itt azt írják az emberi fejlődés és örvénylés jele. Ha jobbra irányul, akkor a teremtő, ha balra, akkor a pusztító erőket szimbolizálja - olvasta fel a laptopból.
- Ugye nem wikipédia? - kérdeztem kétségesen.
- Nem, valami teljesen ártalmatlan honlap - hunyorított a kijelző felé.
- Aha, szuper - hagytam rá.
- A tiéd merre irányul? - kérdezte Nath Hope-tól, aki felhúzva ruhaujját kémlelte meg anyajegyét.
- Jobbra - felelte Hope.
- Akkor jó kislány vagy - ütögette meg Nath bohókásan Hope fejét.
- Köszi..? - nézett rá a "jó kislány" olyan tipikus "mit akar ez tőlem?" nézéssel.
Ettől az előbbi szituációtól hirtelen eszembe jutott valami.
- Hadd nézzem a könyvet - kértem el Hope-tól.
- Tessék - nyújtotta át.
Belelapoztam a könyvbe. Tele volt ősréginek szánt írásokkal, ám ez valójában csak egy másolat volt. Még a kiadó is rajta volt... Viszont volt benne pár dolog, ami nem hazudott. A temérdek írás mellett akadtak szimbólumok. Néhányuk nem is volt olyan idegen.
- Nektek nem ismerős ez a szimbólum valahonnan? - mutattam rá az egyikre.
- De.. de nem rémlik honnan - gondolkozott Hope.
- Mi? Ti komolyan nem emlékeztek? - lepődött meg Nathaniel, mire megráztuk a fejünket - Ez szerepel Thor pörölyén,
- Tényleg! - csapott Hope a homlokára - De mit kereshet egy.. - kezdte, de már nem fejezte be. Úgy gondolom egyszerre szállt meg minket az isteni sugallat.
- Azt hiszem.. megvan, hogy honnan származik a könyv eredetije.. - mondtam, majd Hope-ra néztem, várva, hogy kimondja e.
- Asgard-ból...