Dark Days (Avengers ff.)

Reményvesztett

Már felszerelkezve indultunk a quinjet felé. Mindent vittünk, amit csak gondoltunk, hogy jól jöhet. Liv, az új lány kevésbé szerelkezett fel, hiszen az ő fegyvere saját maga, vagyis az ereje. Mázlista.
- Mindenki megvan? - kérdeztem körbe, miután felértem a quinjet-re.
- Aha - kántálták a többiek.
- Király - örültem meg - Gary, indítsd a gépet.
- Miért pont én? - kérdezte gorombán.
- Az imént nem te mondtad, hogy profi pilóta vagy? - kérdeztem kissé fennakadva.
Gary csak fujtatva a pilóta-fülkébe vánszorgott, majd szépen komótosan felemelte a gépet. Én már komolyan nem értem a viselkedését.

Csendben utaztunk, ugyanis mindenki elfoglalta magát valamivel. Gary vezetett, Nath és Liv harci taktikákat próbáltak kidolgozni, Hope olvasott valamit, én pedig már nem tudtam magammal mit kezdeni. Nyugtalanul ültem egy helyben, így egy kis idő után Hope mellé kullogtam.
- Mit olvasol? - érdeklődtem a kezében tartott könyvre pillantva.
- Kutakodok. A múltam után - lapozott egyet a könyvben - Tudtad, hogy a spirál egyes mítoszok szerint a bosszú szimbóluma? - nézett rám, mire megráztam a fejem.
- Ez nem túl megnyugtató - folytatta.
- De végülis most van miért bosszúsnak lenned - jegyeztem meg.
- Most igen, de ezelőtt nem volt - ingatta a fejét. Jogos, az anyajegy születése óta rajta van.
- Ahj milyen messze vagyunk még? - nyávogott az egyik fiú. Na vajon ki?
- Nath, rosszabb vagy mint egy menstruáló tini - oltottam le.
- Haha, de vicces vagy.
- De tényleg, hol járunk? - kíváncsiskodott Hope is.
- Mindjárt ott - felelte Gary.
- Huh - hallottam Liv-et, aztán odaültem mellé.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Csak izgulok - felelte.
- Azt látom - biccentettem.
- Te nem? - nézett rám meglepetten.
- Hát, nem is tudom. Igen is meg nem is.
- Ti mind tök jól viselitek ezt az egészet - nézett körbe a társaságon, majd megállapodott a tekintete a falfehér Nath-en - Legalábbis többnyire.
- Hidd el, mi is félünk. Csak nem mutatjuk ki - mondtam. Én személyszerint rettegtem a kudarc gondolata miatt, de tudom, hogy ha valaki nem csinál semmit, akkor nem is fog történni semmi, és ha nem történik semmi, akkor a világ egy olyan hely lesz, amiben senki se szeretne élni. Jelenesetben az a valaki én vagyok és a többiek. Vagyis mi.. a csapat.. vagy mi.
- Öhm.. srácok - szólt hirtelen Gary - A térkép szerint megérkeztünk.
Na igen, mivel a GPS jelenleg a múlté a drágalátós "Vissza a kőkorszakba" terv miatt, ezért csak egy hagyományos térképet tudtunk használni. Bele is telt pár órába mire azon megtaláltuk a helyet.
- Daisy, Hope. Felismeritek? - kérdezte Liv.
- Öhm.. - kezdtem zavartan, majd bizonytalanul Hope felé pillantottam, ugyanis a terület olyan volt, mintha egy atombomba robbant volna ott fel, beleértve a raktárat is. Annak már csak hűlt helyét láttuk.
- Valahol a fák között van amit keresünk vagy.. - tapogatózott Nath.
- Nem, éppen alattunk - mondta Hope.
- De ez egy berobbantott épület - nézett ránk furán Nath.
- Igen, észrevettük - néztem rá cinikusan.
- Ha ott voltak a Bosszúállók, akkor mi most nagyon megszívtuk - mondta Nath kétségbeesetten. Jelenleg én is kb így éreztem...