A Maffia feje (BEFEJEZETT)

Untitled Part 21

Hajnalba egy csomószor fel kellet kelnem, mert Sophie elkezdett sírni. Mindig hozzám bújt és úgy szorított. Szegény, megszakadt a szívem. Reggel én cipeltem ölbe a hugit, és anya is sajnálkozva nézett rá. 

-Anya, nem akar elengedni, nem tudok menni sehova-mondtam neki.

-Kicsim, nagyon sajnálom őt, de ez nem a te hibád-mondta sajnálva-viszont nekem dolgoznom kell, neked meg muszáj bemenni a suliba. Vidd be magaddal, úgy is megtudod oldani, hogy bent legyen veled. Ha nem, tudod a dolgod. Felhívom az iskoláját, hogy családi okok miatt nem fog menni egy ideig-és elment. Nagy nehezen felöltöztettem és én is felöltöztem.

Ruha: 

Egy fekete magassarkú és egy fekete smink. Rám fért, alig aludtam.

-Figyelj bogaram, jössz velem iskolába, jó? Nem engedlek el ígérem. És nagyon sajnálom a tegnapot-mondtam könnyezve.

-J..ó..h. Nem a te hibád-mondta sírva, és a nyakamba borult. Szegénynek nagyon rossz lehet. És biztos rosszat is álmodik. Csengettek, ő meg még jobban sírt. Kinyitottam, és ott álltak a barátaim. Adamet megcsókoltam, a barátnőimet megöleltem ahogy tudtam.

-Hogy van?-kérdezte Mia.

-Rosszul de nagyon. Egész éjjel alig aludtam, mert mindig felkelt és sírt. 

-És te hogy vagy?

-Én?-nevettem eröltetetten-szarul-mondtam őszintén-ha bárki egy rossz szót mondd rá, megölöm. Bementünk a suliba mindenki csak nézett minket. Be mentem nagyihoz szóltam neki erről az egészről. Ő megengedte.

-Az osztályba elég ramatyul érkeztem. Látszódhatott rajtam, mert mindenki sajnálva figyelt, kivéve a cicababákat. Átadtam a húgom aki annyira szorított, hogy alig tudtam átadni Miának.

-Sziasztok. Kérlek ne hangoskodjatok annyira, mert én is fáradt vagyok Sophirol meg ne is beszéljünk. Bármennyire is szeretnétek felvidítani nem lehet, elég nagy trauma érte és mindig sír. Majd meggyógyul a lelke, és újra boldog lesz, de addig itt lesz nálunk.

-Mi történt vele?-kérdezte Kim. Nem tudja befogni a száját..

-Családi, de nem halt meg senki, meg semmi. Csak..még is családi ügy . A 4.órán bejött Vladár(szjg fan vagyok, sry :)) és nem engedte hogy bent legyen. Oda hívtam Mattet, oda tett a hátához egy feszítővasat. Még jobban kiabált. Oda mentem én, de Lisa ölébe tettem a majmom. És a hátához nyomtam egy fegyvert. Senki se láthatta mi van a kezünkben.

-Mondom itt marad, megértette?-kérdeztem gyilkos hangon. Mindenki kikerekedett szemekkel figyeltek minket. Ő csak bólintott. Ma 8 órám van, 3 órát végig aludt a húgi de utána csak csendben sírt. 6. órába bejött anyu.

-Rose, eljöttem a munkából, hátha haza tudom vinni. 

-Anyu, 3 órát végig aludt, de a többit csendbe sírt. Görcsösen fog engem, örülök ha kapok levegőt. 2 tudtam átadni, azóta sehova se megy. Nem fog menni. Menj nyugodtan haza, és pihenj, majd megyek én is-mondtam fáradtan.

-De fáradt vagy, a sminked elkenődött-kezdte sorolni de aztán abba hagyta-annyira sajnálom szegényt-mondta suttogva.

-Mi is, de nem tudunk ellene mit csinálni. Ha nem viszem oda nem lenne baja-keltem ki magamból, mindenki figyelmesen hallgatta-ha kirúgtam volna nem lenne ez, ha másképp csináltam volna minden más lenne. Összeomlott  a lelke, kitudja mikor épül fel-suttogtam már a végét sírva. Nash jött és átölelt, utána a lányok, utána a pasim, és anyukám.

-Nem a te hibád. Máskor is lehetett volna-mondta anya. Én csak ráztam a fejem.

-Jajj nehogy már itt sajnáltasd magad, az egész family ide jön? Mit nem lehet elmondani ha?-kérdezte Kim. Na igen, Kim. Levittük két napra de utána nem csináltam vele semmit, sajnos, de most folytatja-mi vagy te a maffia? Nem beszélsz a munkádról, nem jössz be. A húgodat meg ott lehet hagyni otthon, kisírja a lelkét és jól lesz. Minek ekkora dráma-mondta gúnyosan. Ez nem tetszett, nem beszélhet így vele. Átadtam anyának nagy nehezen Sophiet, és megtéptem Kimet. Anya végig nézte és csak bólintott majd Matt is. Én hálásan néztem rájuk.Vége lett az óráknak otthon letettem Sophiet mert elaludt.