A Maffia feje (BEFEJEZETT)

34

Folytatás:

Először az oszt.terembe mentünk , megvárjuk amíg mindenki megérkezik. A r*bancok azok picsa nadrágba, úr isten.. 

-Jól megváltoztattad Kim-et. Gyönyörű-mondta Cal. Mindenki helyeselt. És Kim nem győzte megköszönni.

-Jah jó r*bancosan néz ki, úgy mint Rose. Minek kell olyan nagy ruha?-kérdezte gúnyosan Petra

-Na ide figyelj életem-közelebb mentem hozzá-elegem van belőled. Mikor jegyzed meg végre hogy mi nem vagyunk azok. És hogy miért nem? Mert nem járok folyton picsa nadrágba, nem mászok rá minden egyes pasira aki velem szembe jön. Te életem virágszála az vagy. Minden igaz rád amit mondtam. Jah, és úgy beszéljél velem, hogy bármikor megölhetlek. Szóval ha valami nem tetszik, csak szólj és halott vagy. Ne merészeld még egyszer a barátaimat vagy bárkit is a szádra venni. Megértetted?-mondtam emelt hangon. Mindenki feszengve nézett rám. Petra meg nem válaszolt.

-És ha megölnél mi lenne? Kirúgnának vagy börtönbe lennél. Neked se jó. És mivan Adammel ha? Megcsalt téged most meg mész vissza könyörögni? Szégyen vagy egyenes. Biztos azért csalt meg mert nem adtad oda neki azt ami kellett-vetette oda nekem. Én ránéztem a lányokra, már szaladtak volna de késő volt. Oda álltam Petra elé és kitéptem a pót haját.

-Nem tudhatod min mentünk keresztül. És nem, nem könyörgök vissza. Csak tudod ott van a húgom, akire gondolok és szereti Adamat. És idefigyelj még egy szó és megöllek megértetted?-kérdeztem fojtott hangon, majd el engedtem.

-ribanc-suttogta. Rá néztem Mattra, és bólintott. Megölhetem. Vissza fordultam, mindenki megijedt. Kihúztam a mellem közül a pisztolyt.

-Ég veled életem virágszála-mondtam ördögien. De hopp bejött egy tanár, egyből rá fogtam a fegyvert.

-Nyugi, Rose nyugalom-mondta halkan a kémia tanár-megértünk téged-mondta nyugodtan. Itt elegem lett, elborult az agyam.

-NEM SENKI SEM ÉRT MEG-ordibáltam-senki nem tudja hogy milyen ez a helyzet. Meg kell ölnöd embereket, mert ott dolgozol. Nem tudja hogy milyen az ha valaki megcsal, és szakítanod kell vele mert nem tudod elviselni. A lelkem üres, kívülről hiába mutatom az erős lányt. Vannak barátaim de nem értenek meg úgy. Nem tud maga semmit sem-ordibáltam és sírtam. Keservesen zokogtam-fáj nem érti? Nekem is van lelkem miért nem tudja ezt senki? Megöltem egy oszt.társam majd az apámat. És miért? Mert azt kérték tőlem. Senki sem tudja milyen az ha a volt élete szerelme szakít veled, akkor amikor a családomat is én tudom össze tartani. Az anyám folyton dolgozik de imádom. És mi van a húgommal?-sírtam-én gondozom, olyan mintha szültem volna egy gyereket 16 évesen. De mindenki azt mondja semmi baj nincs, minden rendbe van. SEMMI SINCS RENDBEN, MIÉRT NEM ÉRTIK MÁR MEG VÉGRE?-zokogtam, és letettem a fegyvert.

-Rose, kicsit sokat vállaltál, mi mind megértünk, téged és próbálunk segíteni-mondta nyugodtan, majd megölelt, és én zokogtam.

-Nah, meghallgattuk a szánalmas életed kössz-mondta Petra.

-Fogd már be a pofádat-mondtam sírva de ordibálva. Lelőttem. Megtettem. Megöltem a másik oszt-társamat is. Nem fogtam fel mi történik. Nem akartam.

-É--n-- nem a..akartam..é..n-elsírtam magam. Jött megölelt Nash. Ez kellett nekem egy testvéri ölelés. Majd lecsitultam. Nem tudtam a többiek szemébe nézni, nem mertem. DE fel kellett emelnem a fejem...

Folytatás következik: