A Maffia feje (BEFEJEZETT)

Untitled Part 26

1 hét telt el. Nem sok minden történt ez idő alatt. Sophinak jobb lett az egészsége. Adam viszont egyre furcsább, szerintem megcsal. De ma kiderítem. Felkeltem ma 9-kor, mentem húgihoz felöltöztettem aztán én is felöltöztem.

Ruha és cipő:

Smink:

Megnéztem a telefonom de még üzenetet se kaptam Adamtől semmit. Bementünk a suliba de senki se mert rám nézni. Valami történt de nem tudom mi. Bementem az osztályba mindenki hallgat, és lehajtott fejjel ül.

-Na jó. Elegem van-itt mindenki felfigyelt- mindenki csendben van a folyosón is meg minden. Mi történt?-kérdeztem fel emelt hanggal.

-Rose, tudd hogy mindenki szeret téged-kezdte Lisa.

-Mi történt?-kiabáltam hisztérikusan. Itt Adam felállt a széktől de nem mert a szemembe nézni. Itt körbe néztem, mindenki engem figyelt és a barátnőim meg Nash oda állt mellém.

-Mi van már? Mondjon végre valaki valamit-kiabáltam.. Nem értettem semmit. 

-Rose. Én.. megcsaltalak-mondta ki halkan Adam. Itt összetörtem belülről.. fájt..ordítani és zokogni tudtam volna, de nem akartam inkább hallani amit mondott. Megindultam Adam felé, de lefogtak többen is. Addig rugdostam őket amíg ki nem szabadultam.. Oda mentem Adamhoz és erősen megpofoztam úgy hogy oldalra bicsaklott a feje. Ordibáltam vele.. rengeteget.

-Nem voltam neked elég jó?  Hogy történt mondd el. Ennyi tisztelet legyen benned. Szóval ezért kerültél engem 1 hétig? És büszke vagy rá?- kiabáltam vele torka szakadtából.

-Nem, és hidd el szeretlek. Véletlen volt-itt félbeszakítottam.

-Véletlen, véletlen-nevettem erőltetetten-hogyne. Tudod mi a véletlen? Ha kapsz egy tökön rúgást az véletlen lesz. 

-Úgy történt hogy kicsit ittam tényleg kevés volt. Jött velem szembe egy lány megállított elkezdett fogdosni, elvitt hozzájuk és...megtörtént-mondta halkan. Összetörtem, a szívem darabokban van már.. megint ordibáltam.

-Figyelj Rose, ne ordibálj ennyire. Jogos amit művelsz, de nem akarjuk hogy emiatt a pöcs miatt rosszul legyél-mondta aggódóan Lisa. Igaza volt. Visszafordultam a többiekhez és a lányok jó erősen megöleltek.

-Rose figyelj-kezdte volna Adam.

-Nem. Te figyelj ide. Én mindent meg adtam neked, ha már nem szeretsz legalább  mondtad volna a szemembe és megbeszéltük volna. Nem érdekelsz. Hogy fáj-e? Persze, hogy fáj a szívem darabokban van, de hát ha ilyen tragikus lett a vége akkor ilyen-mondtam kímélt hangon.

-De én szeretlek-mondta elhaló hangon. És a nagyi behozta Sophiet.

-Veled megyek haza, és magyarázatot kérek miért vagy ilyen szomorú-mondta nagyi. Én csak bólintottam. Szerintem sejtette mi a bajom.. És jöhetett a húgom.. Mit fogok én neki mondani szegénynek.

-Mi a baj Rose?

-Aranyom gyere ide-mondtam neki és felvettem az ölembe mindenki nézett minket- tudod, külön utakon járunk most már Adamal.. Már nem fogod nálunk látni-mondtam neki, ő már könnyezett.

-De miért? Mit csinált? Én én se találkozhatok vele többet?-kérdezte könnyezve..

-Tudod kicsim olyan dolgot, amit nem lehet olyan könnyen megbocsátani. De te találkozhatsz vele, elengedlek vele bárhova ha érted jön-mondtam a szemébe majd Adamra néztem, csodálkozott rajta..

-Tényleg?-mondta csillogó szemmel húgi.

-Persze életem, ti lehettek barátok. De mi kicsit rossz körülmények között váltunk el.. A nagyi elvitte a kicsit.

-Hogy hogy Rose?-kérdezte csodálkozva Adam.

-Nem fogom neki megtiltani hogy találkozzon veled. Tudsz bánni vele és ennyi. Ne képzelj bele többet-mondtam határozottan. E