Ágytánc|JiKook|BEFEJEZETT

5.

Komoran tekintettem magam elé. Égetett Jungkook pillantása, és felzaklatott az előbbi férfi kötekedő stílusa. Azon gondolkodtam vajon milyen ürüggyel tudnék lelépni innen. De közben tökéletesen tudtam, hogy ezek a borzasztó találkozások hozzájárulnak a fejlődésemhez. Ha nem járok ilyen helyekre, nem fogom tudni hogy hogyan reagáljak le olykor néhány helyzetet, és hogy hogyan jöjjek ki győztesen egy vitából, Jonetsuhoz illően. De mégis...Az agyamra megy ez a rengeteg tekintet. 

-Mikor kezdted a pályafutásodat? -Pillantott rám újra Tokumo. 

-Másfél évvel ezelőtt kezdte. -Mondta helyettem Hanat. A tekintetében láttam, hogy ki nem állhatja az ehhez a férfihoz hasonlókat. 

-Tőle szeretném hallani a válaszokat. -Hördült fel, és rám vezette a tekintetét. -Mesélj magadról nekünk. 

-Tizenhét...Éves vagyok. -Megremegtek a hangszálaim, ahogy megszólaltam. Sokszor meginogok feszült pillanatokban. -Ahogy Hanat mondta, másfél éve vagyok itt. Ebből fél évet csak művészettel töltöttem. 

-Művészet? mit értesz a művészet alatt? 

-Természetesen az ágytánc művészetére gondoltam. -Szorosan megmarkoltam a kimonóm anyagát, minek következtében feljebb csúszott, mint boka alá. Azonnal elengedtem, mert ez egy kihívó mozdulat volt. 

-És melyik...Művészetetek tartozik a legintimebb kategóriába, ami még-

-Ezt nem mondhatom el. -Szakítottam halkan félbe a mondandóját. -Ha elmondanám, nem lenne többé titok. 

Az este további része zökkenőmentesen telet el. Nem tett fel több kérdést, ami a munkámmal kapcsolatos volt. Így javarészt az önbecsületemmel mehettem haza. A többit a találkozóhelyen hagytam, Tokuonak, aki minden percben mélyebben bántott meg. Nem a szavaival, csak észrevettem rajta hogy mennyire hidegen hagyja a mondandóm, az végképp, hogy ki vagyok. Így hát ez rátett egy lapáttal, hogy még jobban utáljam magam. Mások tökéletesnek láthatnak, de én csak egy szépen összeragasztott vázát látok a tükörben. 

Másnap reggel az órámon tovább mentek, mint a múltkor. De most minden mozdulathoz hozzáfűztek valami magyarázatot. Így teljesebb képet kaptam az egészről. Hanat mozdulatlanul ült mellettem, és egy-egy cselekménynél hevesen mutogatni kezdett, hogy figyeljek. Na de persze ha akartam volna sem tudtam volna más merre nézni. 

-A csók Japánban a Jonetsuknál sok jelentőséggel bír. Ha a tánc végén csókolod meg, azt jelenti határozottan rossz volt a partner. Ha a közepén, azt jelenti minden tőled telhetőt megtettél, de nem volt több egy táncnál. Ha viszont az elején, azt szeretnéd mondani, hogy kész vagy több találkozóra. -Bólogatni kezdtem a férfi mondandója végén, teljesen elkápráztatott. Magas, vékony. Úgy lépked, mintha lábujjhegyen járna. 

-Köszönjük. -Állt fel Hanat, és kinyitotta előttem az ajtót. Vetettem még egy utolsó pillantást a férfira, és kiléptem. Elővett Hanat a kézitáskájából egy könyvet, és a kezembe nyomta. Nehéz volt, legalább ötszáz oldalas. -Ezt el kell olvasnod. Rengeteg szabály, és útmutató van benne. Most menj haza, és kezd el még ma. Nekem el kell mennem. 

-Értem. -Bólintottam, majd kiléptünk az épületből. 

-Vigyázz, le ne égj a napon. -Mondta, majd gyors léptekkel eltűnt az emberek között. 

Lenéztem a kezemben tartott könyvre. "Jonetsu három lépésből" elindultam, miközben lapozgattam az oldalakat. Minden oldalon kép illusztráció szerepelt. Minden szabály szerepelt benne. A megjelenéstől kezdve a férfiak vágyáig. Nagyon izgatott lettem, így az álmatlan éjszakáimon is tanulhatok. Annyira lefoglalt a könyv tanulmányozása, hogy neki mentem egy embernek.