Ágytánc|JiKook|BEFEJEZETT

3.

A férfi  a szájába tette a cigit, majd félig megölelte a nőt aki előtte állt. És elindult felém. Azt sem tudtam merre kapjam a tekintetemet, hogy ne őt fixírozzam. Végül amikor odaért hozzám, gyorsan megfordultam. Halkan felnevetett rajtam, és elém állt. 

-Ne is tudtam hogy a Jonetsuk ilyen félénkek. -Mondta egy csúfondáros mosollyal az arcán. Mérges lettem a szavaitól, így eltűnt a hirtelenjében jött félelmem. 

-Én még nem vagyok az. Talán nem látod hogy fekete a kimonóm? -Lehervadt az arcáról a mosoly, és megrándultak az arcizmai. 

-És nem tanították hogy az idegen idősebb férfiakat magázni kell? -Vonta fel letorlóan a szemöldökét. A hanglejtése jól szórakozásról árulkodott, de az arca komor volt. 

-És neked ki engedte meg hogy idegyere hozzám? ha nem tudnád hozzánk nem lehet csak úgy szólni. -Dobbantottam egyet a lábammal, és sarkon fordultam. De el akarta kapni a csuklómat, ehelyett a kimonóm masinának a kötését sikerült elkapnia így meglazult rajtam a ruha. Gyorsan kellett elkapnom a szegélyét, különben leesik rólam. 

Könnyes szemekkel néztem vissza rá. Az iskolában a tudatomba vésték nagyon erősen, hogy nem lehetek közönséges, különben oda a tekintélyem. És most rengeteg ember láttára lazult meg rajtam a ruha. Még soha nem éreztem magam ennyire megszégyenítve. 

-Kérem többet ne szóljon hozzám a mai este folyamán. -Mondtam remegő hangon, majd meghajoltam és odébb álltam. Jó szorosan megkötöttem a ruhám, és a torkomban lévő gombóccal távoztam a partiról, mert megrémítettek azok a lesújtó pillantások. Én nem lehetek ilyen.

°°°°°°°

-Az isten verjen beléd! -Kiáltott rám HanatSui az igazgató egyben az, aki mindent elintéz, segít nekünk. Így a lelkem legmélyére hatottak a szavai. Pont neki szerettem volna leginkább megfelelni. De most egy idegen férfi miatt mindent kezdhetek elölről. -Meglazult a kimonód mindenki előtt! ha kurva akarsz lenni, csak szólj és kidoblak innét! mert ez nem az a hely. Ide nem kellenek ilyen förtelmes...Semmirekellő...Alakok. 

-Hanat...-Hajtottam le a fejem. -Az a férfi tehet róla. Ő kapta el a ruhámat. Mindig példaképet mutattam a fiatalabb korosztálynak, soha nem követnék el ekkora baklövést. 

-Ezt tudom. -Húzta fel az orrát, de a sötétben csak a csillogó fekete szemeit láttam. Csak egy piros lámpás égett a feje felett, ami visszaverődött a paravánjáról. -De jól tudod hogy idegenekkel nem állhatsz szóba. Csak köszönsz, aztán büszkén lelécelsz. Nem társalgunk idegenekkel, és hagyjuk hogy levetkőztessenek. 

-Tudom Hanat. Az eszembe véstem, ha még egyszer előfordul én magam hagyom itt az iskolát.

-Az remélem nem fordul elő. Mert benned van a legtöbb reményem. Menj a szobádba, aztán holnap reggel én tartok neked órákat, az etikettről. Aztán mész az óráidra. -Azzal elfordította a tekintetét, és festeni kezdett egy fehér lapra. Megnyaltam a kiszáradt ajkaimat, és felálltam hogy távozhassak. 

Ennyi mindent egy idegen miatt. Egyre inkább idegesít.  Csak annak örülök, hogy nem kaptam büntetést. 

Másnap reggel mikor felkeltem, már nem volt Hoseok a szobában. Ezért sietősen kapkodtam magamra a ruhámat, hogy Hanathoz mehessek, az órámra. Különben újra leszid engem. Átcsoszogtam az épületen, és átvágtam a kertben, és már ott is álltam. Bekopogtam a papír ajtón, majd beléptem. Meghajoltam, és leültem a földre. 

-Jimin. -Nevetett fel boldogan Hanat, és az arcára kapta a tenyerét. Kipirult volt az arca, és csillogtak  a szemei. -Olyan boldog vagyok. -Kérdőn néztem rá, mire előhúzott egy piros kimonót. -Unmei Jonetsu lettél! 

-Unmei...Az...Azt jelenti végzett. Elvégeztem a kezdő-

-El bizony! végeztél, végre nem kell tanulnod. Már újabb feladataid lesznek. És, ezt fogod hordani. -Nyújtotta felém a ruhát. 

-De mégis hogyan? csak ott tartok mint a többiek. -Néztem a nőre értetlenül, mire újabb mosoly jelent meg az arcán. A sok energiától felállt, és le fel kezdett sétálni a parányi szobában. -A férfi aki leszólított téged a bálon, a Jonetsuk feltalálója volt. Miatta ülhetsz itt, miatta létezik ez az iskola, és az új rendünk. 

-Az a férfi. -Ráncoltam össze szégyenlősen a szemöldököm. Én egyáltalán nem válogattam meg a szavaimat az irányába. 

-Te rengeteg pénzt fogsz hozni a házhoz. Jungkook úr a reggel ellátogatott hozzám, és bocsánatot kért. Mert megszegte a saját szabályait, és úgy szólt egy Jonetsuhoz, ahogy nem kellett volna. Így hát felajánlott az iskolának egy összeget, hogy végzett Jonetsu legyél, hogy ha végeztél három hónap múlva, az első tánc az övé legyen. 

-Ez...Csodálatos? -Próbáltam boldog lenni, hogy végre elértem a céljaimat. De ez nem az én véres verejtékem munkája. Hanem annak a férfinak köszönhető, és ez nem tett boldoggá. És az végképp nem, hogy hamarabb fogom elveszteni a büszkeségemet, mint gondoltam. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. A következőben találkozunk, PÁPÁ! :3