Ágytánc|JiKook|BEFEJEZETT

10.

-Szóval akkor egyedül hagysz engem? -Kérdetem póker arccal, hogy ne olvashasson le rólam semmilyen érzelmet. 

-Itt nem ez a kérdés. Hanem az, hogy veled maradok-e. És veled akarok maradni. De nem tudom meddig lehetséges ez az egész. -Ő nem takargatta előlem az érzelmeit, tisztán láttam az arcán a bűntudat és a lehangoltság egyvelegét. 

-Nem számít hogy egy kérdést milyen szögből közelítünk meg. Csak azt szeretném tudni, itt maradsz-e velem ameddig csak tudsz. 

-Ameddig csak lehetséges. 

Nem mintha nem tudtam volna hogy köztünk soha nem történhet majd semmi, mert a kettőnk vonzás hatalma nem ér el a másikhoz. Valós emberi falak állják az utunkat, és lehetetlen őket kikerülni. Lepillantottam a tetoválásomra, és rájöttem valami abszurdum dologra. Én már felkészültem erre, ezért választottam ezt a mintát. 

-De hidd el nekem Jimin, mellette jobb helyed lesz. Nem lesz nehéz. 

-Nehéz? -Néztem rá mérgesen. -Mind a százharminchét szabályod nyomja a lelkem Jungkook. 

-Nem így akarok elválni tőled. -A szemeiből teljesen eltűnt a fény. Tompán és üvegesen nézett rám, ami jobban megrémített, mintha a sárga földig mocskolna. 

-Ne nézz így rám! -Kértem erélyesen. -Mindig te szítod a tüzet! azt kéred tőlem, hogy ne így váljunk el? akkor ne provokálj, hogy megutáljalak! 

-A nagy szerelmek vitákkal kezdődnek. -Egy nagy mosolyt eresztett felém, amitől a torkomba égett a szó. Régen láttam így nevetni, ezért cipzárt húztam a számra, hogy ne mondjak több butaságot. -Lehetne egy utolsó kérésem? 

-Bármi. -Bólogattam. 

-Gyönyörűen bántál a legyezőkkel, nem is gondoltam volna. Ezért hagyd hogy még egyszer megnézhesselek. 

Úgy érzem magam, mintha a homokban feküdnék a tengerparton. Ha a nevére gondolok, mintha hullámok simogatnának. Ha a szemére gondolok, megindul alattam a homok a hullámokkal. De az egykori napsütést, úgy is felváltja majd valami újabb. Leginkább így tudom leírni az érzéseimet, amikor rám néz. Elsodor a tenger habjai. 

Az Onumiban álltam, Jungkook előtt. Ez az új osztálytermem, ahol Taehyung tanít, velem együtt még egy tucatnyi nálam fiatalabb fiút. Csak két vörös papírlámpa égett a fejem fölött, így többnyire eltűnhettem előle. Kíváncsi szemekkel fürkészett, és kényelmesen elhelyezkedett a földön. Fölemeltem az egyik legyezőt, majd könnyed mozdulattal dobtam fel. Sokszor majdnem elvétettem az elkapást, mert a gondolataim túl messze jártak. De mindezektől eltekintve mindent beleadtam, hogy az utolsó képe rólam szép lehessen. A papír falak kék és piros színekben kezdett úszni, ezért Jungkookra pillantottam, és kiejtettem a kezemből a legyezőket. 

-Gyönyörű voltál, köszönöm. -Mosolyodott el, majd odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta. Egy rendőrségi autót pillantottam meg, Jungkook pedig semmi szívbaj nélkül halál nyugodtan ült be. Földbe gyökereztek a lábaim, így egészen addig ameddig az autó el nem tűnt előlem, ledermedve álltam. 

Ezek után, mintha minden ellenem szólt volna. Leginkább a hangulatom, ami ismeretlen letargiával sújtott engem, és zárt be bánatom cellájába, ez esetben a szobámba. Hanat csak sokadik győzködésemre árulta el mi folyik itt. Tokumo feljelentette őt prostitúció kereskedelmének vádjával. Akkor már nem csak a bánat volt az egyetlen társam, hanem a féktelen düh is. De mégsem voltam képes kimászni az ágyból, és elmenni egy találkozóra, egy fellépésre, még egy onumira sem. Mert megtudtam mennyi időre zárták be Jungkookot egy elkövetetlen cselekedet miatt. Több mint három évre. Naphosszakat ültem a szobámban, olykor észre sem vettem hogy eltelt egy nap. Hanat minden nap kitartóan bejött hozzám, hogy hozzon ételt, és beszéljen a fejemmel, nagyon csekély sikerrel. De egyik este, Taehyung látogatott meg, hogy végre menjek el egy partira, és éljem a Jonetsu életemet. Ha másra nem is, rá hallgattam. Összeszedtem magamat, és több idő után legelsőnek mutatkoztam nyilvános helyen. 

-Tudod mi a vörös fonál második jelentése? -Kérdezte, én pedig fejet ráztam. -Az hogy a fonál mindig ott lesz a két ember mellett, akiket összeköt. Nem szakad el, hiába gubancolódik be, vagy akárhogy tépik. Mindig erőt fog neked adni, akárhányszor ránézel, tudni fogod hogy valaki melletted áll. Ezért ne szomorítsd el a viselkedéseddel rendben? 

Lepillantottam a tetoválásra, és eresztettem egy halvány mosolyt. Teljesen igaza volt, ezzel a hozzáállással csak a saját karrierem felépített várát döntöm le. Akárhogy is legyen, megfogok esküdni, hogy egy férfire sem fogok úgy tekinteni mint Jungkookra, és övé lesz az első táncom, akárhogy is legyen. 

Sziasztok! bocsánat a késésért, most már hamarabb fogom hozni. Remélem tetszett, és nem volt csalódás. A következőben találkozunk, PÁPÁ! :3