Ágytánc|JiKook|BEFEJEZETT

6.

Minden rólam szólt. Az újságokban, az interneten is az én botrányom volt központban, azzal a becses címmel, hogy "Egy Jonetsu alá adta volna magát egy férfinak, egy üveg szakéért." Hanat mérge mellett eltompult a nép dühe, az éjszaka amikor Jungkook visszavitt az iskolába, Hanat életében elsőnek képes lett volna megütni engem. Jungkook képes volt előnyt kovácsolni a reménytelen helyzetből, és rengeteg pénzért megengedte egy riporternek, hogy készítsen velem egy interjút, amit csak az interneten tehet közszemlére. Így elér a fiatalabb korosztályhoz is az esetem, akik imádják a botrányokat, és tűzviharként fogják tovább terjeszteni. Így a pénzből vett Jungkook egy csarnokot, ahol minden este én vagyok a "sztárvendég" így határozottan megnőtt a hírnevem, még ha ilyen katasztrofálisan is, de átbújtunk a buktató alatt. Voltak ugyan rossz akaróim, de annál több olyan ember, aki az én álláspontomat is figyelembe vette, és mellettem állt. 

Azt hittem ezek után újra minden a régi lesz, és sötét felhők nélkül átvészelem a napokat, amik még mindig rólam szólnak. De ekkor jött a hír, hogy egy felmérést kell írnom az órám látottairól, és a szabályairól. A nagy feszültség viharában, pedig mindent elfelejtettem. Egy mozdulat sem maradt meg az emlékezetemben, a szabályok pedig végképp nem. Így hát elbuktam a felmérésen, és ott álltam a kicsapás küszöbén. De kaptam Jungkooktól egy második esélyt, mivel a szárnyai alá vett engem. 

Így hát most itt ülök Jungkook lakásán, egymással szemben, és a szabályokat magyarázza nekem. 

-Ha más nem, én tudom a legjobban a szabályokat. Mivel én hoztam be őket. -Tárta szét mosolyogva a karját. -Így hát rám bízhatod magad. 

-Ki is csaphattál volna. -Hajtottam le a fejemet. 

-Szegezd fel az álladat! -Mordult rám. -Akárki előtt vagy, állat fel. -Ekkor elővett egy könyvet a kanapéja mellöli szekrény sorból, és belelapozott az első oldalba. -Itt található a felmérő kérdései. Az első az, hogy mi az első mozdulat, a zene elején. Egyszerű. A Jonetsu rá fog a partnere tarkójára. 

-Igen, igen. Eszembe jutott. -Bólogattam, ahogy vissza emlékeztem az elegáns arany kimonós férfira. 

-Mit jelent a csók? -Nézett rám, én pedig sóhajtva ráztam a fejemet, miközben mutató ujjammal a fejemet böködtem, hátha eszembe jut így. -A csóknak három jelentése van. 

-Igen! ha az elején csókol a Jonetsu, azt jelenti szeretne több táncot is. Ha a közepén, semleges volt a partnere iránt. Ha a végén, kizárt hogy több táncban részesítse a továbbiakban. 

-Mi a második mozdulat ami meghatározza a táncot? 

-Ha...Ha. -Megráztam a fejem. -Nem tudom. 

-Ha a derekára fogsz, és úgy vezeted az ágyba. -Erről már egy emlék képem sem volt. Tanácstalanul, és lehangolva néztem rá. -Meg fogod jegyezni, hagyd hogy bízzak benned Jimin. Más vagy mint a többi. 

-Ez miben nyilvánul meg? -Vontam vállat leverten. 

-Abban hogy érdek nélkül segítek neked. Ez nagy szó nem? -Vonta fel határozottan az egyik szemöldökét, és elnyomott egy mosolyt. De a szemén tökéletesen láttam, hogy mosolyogna. 

-Jöhetne a következő kérdés? -Mutattam a könyvre, ő pedig szó nélkül vezette le rólam a tekintetét, és felolvasta a következő kérdést. 

-Mi a legalapvetőbb cselekvés tánc közben? -Újra lehangoltan sóhajtottam egyet. Belemarkoltam a kimonómba, ami mostanában a legrosszabb szokásommá vált. Elengedtem, és Jungkookra pillantottam félve, hogy észrevette a mozdulatomat. Bizony, a kimonóm alját figyelte, de nem volt mérges. Zavartan fordította el a tekintetét, majd rám nézett. -Nos? 

-Azt hiszem, a szemkontaktus. 

-Nahát...-Meglepetten nézett rám. -Talán...Ha zavarban vagy, jobban fog az agyad? 

-Erre nem tudok mit felelni. -Újra lesütöttem a tekintetemet. De azonnal felkaptam az államat, ahogy észrevettem a mozdulatomat. 

-Jimin tudod hogy az enyém lesz az első táncod. De hanat részese nagyban a vállalkozásnak. 

-Ezt miért mondod? -Próbáltam terelni a gondolataimat, de belül megleptem saját magamat is. Örültem, hogy még mindig szeretne engem. 

-Nem csak felmérésekből fog állni az életed, hogy valaha aranyruhás Jonetsu légy. Lesznek majd éles ágytáncaid is. De nem veszem biztosra. -Nem tudtam semmit sem kivenni a szeméből, de azt tudtam, hogy engem, mélységesen érintett az ügy. Tehát valaha lesz egy ágytáncom egy idegennel, még Jungkook előtt? 

-Koncentráljunk a tanulásra. -A tenyeremet a számra tapasztottam, miközben a feltörekvő gombócot a torkomban próbáltam leküzdeni. Mekkora szégyen vár még rám? egy idegen ember...Jungkookot ismerem, és hiába tagadnám, az első napon amikor megláttam, vonzott benne minden. A modora, az hogy idősebb nálam, és hogy méltósággal bevallotta, hogy hibázott. -Éreztél már olyat, hogy jó lenne megszegni egy szabályt, hogy pár percig boldog lehess? 

-Még nem. -Mintha tőrt döftek volna belém, olyan éles volt a szava. -Mert a saját szabályaimat, akármikor ledönthetem. 

-Nem megy nekem a tanulás. Minden kiment a fejemből...Esetleg ha-

Belevágott a szavamba, és felállt a kanapéról. Felém vette az irányt, megfogta a karomat, és felhúzott magához. Nem sokkal volt magasabb nálam, ezért tisztán, akadály nélkül a szemébe nézhettem. 

-Nincs akadálya annak számomra, hogy rajtam próbáld ki a jelenetet. Így a fejedben fog maradni...Minden. A kérdés itt csak az, hogy te képes vagy-e ledönteni velem egy szabályt. 

-Szégyellnék válaszolni. Vedd a némaságom beleegyezésnek. -Jungkook szelíden elmosolyodott, és a telefonjához lépett, és megnyomta az első zenét, ami a szeme előtt volt. Nem tudtam mit kéne tennem.Nem lett volna merszem Jonetsuként szerepelni. De ekkor megéreztem egy erős kezet a tarkómon, így kinyitottam a szememet. Jungkook erősen állta a tekintetemet, és ringatva a kanapé felé vitt engem. Azt hinné ez ember ebben a pillanatban, hogy biztos a dolgában. De amikor levezette a kezeit a derekamra, láthatóan remegtek az ujjai. Egyik tenyerét az arcomra vezette, én pedig amennyire csak tudtam, belebújtam azokba a nagy védelmező kezekbe. A lant pengő dallama még csak most kúszott be a fülembe, eddig Jungkook érintése rabolta el az eszem. Közelebb férkőzött hozzám, olyannyira hogy éreztem a mellkasát, a hasát, mindent ami meg tud állítani a szabadon gondolkodás útjában. Már mindenre emlékeztem, amit ezelőtt elfelejtettem, így tudtam minek kellene következnie. A csóknak, ami meghatározza a táncot. Lassan ringani kezdett előttem, sokkal szebb volt, és rejtélyesebb mint akkor, amikor külső szemlélőként nézhettem végig egy ilyen jelenetet. A kimonóm kötőjéért nyúlt, és egy lágy mozdulattal kioldotta a csomót. Leesett rólam a ruha, és csak a hófehér alsó ruházatom maradt rajtam. Ekkor vészesen közeledni kezdett felém az arca, de hiába vártam, nem érezhettem meg az ajkait az enyémeken. 

-Most neked kell következned. -Súgta halkan. -Kezd elölről azt, amit én csináltam. 

Újra indította a zenét, én pedig kihúztam magam az előbbi görnyedt tartásomból, és elindultam felé. 

Semmi sem történt az éjszaka folyamán. Sem egy csók, sem egy olyan érintés, amivel szabályokat dönthetnénk le. Ez az éjszaka csak tanító jellegű volt. Igaza volt, minden megmaradt az emlékezetemben. A halk bársonyos hangja, amivel utasításokat adott ki, amikor elakadtam néhány helyen. Igaz ami igaz, egyáltalán nem voltam olyan mint ő, tánchoz nem lehetett hasonlítani. De élveztem minden egyes pillanatát. 

Sziasztok! nekem személy szerint nem tetszett a rész, de nagyon remélem hogy ti másképp vagytok ezzel. A következőben találkozunk, és megpróbálok jobban teljesíteni. Addig is PÁPÁ! :3