Ágytánc|JiKook|BEFEJEZETT

9.

-Ha valaki itallal kínál minket, a válaszunk nem lehet "igen, köszönöm" csakis akkor fogadjuk el, ha hozzá tűzzük azt a mondatot, hogy "Ha nincs hátsó szándéka" máskülönben félreértés származhat belőle. 

Bólogatni kezdtem, de nem igazán jutottak el az aranyruhás férfi szavai hozzám. Jungkookon járt az eszem, hogy vajon merre tűnhetett bármi szó nélkül. Hanat úgy tesz mintha nem tudná, de előlem nem tudja elrejteni az érzelmeit, ami nyitott könyvként szolgál az arcán. 

-Figyelsz? -Szólított bársonyos hangján. -Ha rosszul érzed magad, én nem tartalak vissza, haza mehetsz. 

-Az jót tenne. -Felálltam a székből, és rogyadozó lábakkal elindultam a kijárat felé. Világ életemben gyűlöltem a gondolataim mélyébe zuhanni, de Jungkook szó nélküli eltűnése igen csak elgondolkodtatott. Négy napja volt az ágytáncos incidens, ez elég sok idő ahhoz, hogy aggódni kezdjek Jungkook miatt. Ma még az emberek tekintete sem aggasztott annyira, mint amennyire szokott. 

-Ma hamarabb visszaértél. Valami gondod van? -Hanat már az iskola kapujában állt, egy csomaggal a kezében. Mintha indulni készülne valahová. 

-Merre tartasz? -Kérdeztem gyanakodva. 

-Az nem teljesen mindegy neked? indíts befelé. 

Sóhajtva fejet ráztam, majd kikerültem őt. Ennyire volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek tényleg titkol előlem valamit. De ha ehhez közöm van, és mégsem hajlandó beszámolni nekem róla, rettenetesen dühös leszek Hanatra. A szobámba siettem, és leültem az ágyamra. Ekkor megpillantottam a párnámon heverni a telefonomat. Megilletődve vettem a kezembe, sosem engedik hogy nálam legyen, ahogy a többi Jonetsunak sem. Azon az elven vannak, hogy rossz hatást gyakorol az internet világa ránk, és befolyásol minket. Meg kellett tanulnunk kütyük nélkül élni, és be kell valljam, nagyszerűen éreztem magam nélküle azután, hogy hozzászoktam a hiányához. Azelőtt kézzel lábbal tiltakoztam az internet megvonásától. Nem gyakran, de kapunk lehetőséget arra, hogy kapcsolatba léphessünk a szüleinkkel, és váltsunk velük pár szót. Így hát most is szíves örömest hívtam volna fel őket, ha valaki nem előz be, és hív fel engem. 

Hanat hívott engem. Kérte hogy menjek el arra a helyszínre, ahol a múltkor voltam vele egy találkozón. Ahol volt szerencsém Tokumohoz... Zuhanyozni indultam, hogy felfrissítsem magam, ha netalán kellemetlen estének nézek elébe és tiszta fej kell a gondolkodáshoz. A frissen mosott kimonómba bújtam, magamhoz vettem a telefonomat, és elindultam a megbeszélt helyszínre. Megcsapott a múltkori érzés, mikor beléptem a számomra csak "kocsmaként" emlegetett helyiségbe. Megpillantottam egy asztalnál ülni az aranyruhás férfit, előtte pedig Jungkookot. Fellélegezve léptem közelebb hozzájuk. 

-Nem érdemeltem volna meg annyit, hogy szólsz, nincs semmi bajod? -Ültem le közéjük, szikrázó szemekkel. 

-Engedd, hogy később avassalak be a dolgokba Jimin. Most van ennél sokkal fontosabb ügyünk is. -Jungkook ábrázata melankolikusabb volt az átlagnál, és a szemeiben sem láttam azt a csillogást, amit szoktam. Sokkal fáradtabb és fénytelenebb volt. -Ő itt Kim Taehyung, a férfi aki minden nap tanít téged. Csak jó dolgokat mesélt rólad ezidáig, ezért én teljesen megbízom benne. 

-Örülök hogy végre iskolán kívül is találkozhatunk. -Hajolt meg kissé a férfi, cselekedetére pedig az egész arcomat pír lepte el. Sokkal fentebb áll mint én, minden nap volt lehetőségem elcsodálkozni benne. Most pedig fejet hajt előttem. 

-Egy kisebb incidens során arra kell szánnom magam, hogy átadlak téged valaki másnak. Mostantól ő fog téged terelgetni, és segíteni mindenben. Rá számíthatsz. -Eresztett felém egy mosolyt, amiben semmi mást nem láttam csak szomorúságot. -Sok kellemetlenséget kerülhetnék el azzal, ha most ennyiben hagynánk az egészet, és továbblapoznánk, kérdések nélkül. 

-Megértem. -Bólintottam. Azzal Jungkook elővett a táskájából egy nyomtatványt. Nem volt lehetőségem megnézni, de valahogy rossz érzésem támadt. 

-Ezt írd alá kérlek Taehyung. -Kérte, a férfi pedig szemet gyönyörködtető kézírással pingálta alá a papírt. -Mostantól nincs hozzám közöd...Jimin. 

Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem pár perc leforgása alatt, de egyet sem tehettem fel. Kérdező pillantásokat lövelltem Jungkook irányába, mikor Taehyung távozott a helyiségből. 

-Mi...Ez az egész? 

-Nem köntörfalazok, mindent elmondok neked. -Meglepetten hallgattam őt, azt hittem harapófogó sem lesz elég ehhez a beszélgetéshez. -Amikor tömeges verekedést kezdeményeztem a csarnokban, feljelentést tett ellenem az a férfi akit elsőnek ütöttem meg. De nem volt kézen fogható bizonyíték arra, hogy tényleg én voltam ezért szabadlábra helyeztek. Viszont fennáll a veszélye annak hogy ha kiderül ez az eset, lavinaként fognak érni engem a feljelentések, valaki részéről. De ameddig nem vagyok biztos abban ki lehet az, nem mondanék egyelőre semmit. 

Nekem is volt egy elképzelésem, ki lehet az. De ez az egész nem rémített meg annyira, mint az hogy Jungkook lemondott rólam. 

Sziasztok! remélem tetszett, nem úgy mint jómagamnak ^^ na de a következőben találkozunk, PÁPÁ! :3