Pocket Dial [Martinus ff.]

Bevezető

A nevem Matilda Devries (Tilly). Leondre Antonio Devries húga vagyok. A bátyám sokat segít nekem mostanában és úgy mindig. Két hónapja találtam egy fiút (Alex-et) akiben igazán megbízok. Most fogunk összeköltözni, egy házban élni és nagyon izgulok. A házban már többször is jártunk szóval nem lesz nagy meglepetés, de ilyen helyzetben egy normális ember nagyon is izgul. Leondre (Leo) segítségével már ezen a napon az új házunkban aludhatunk.

-Legyetek jók. - integetett Leo majd taxival indult haza
-Hát akkor indulás. - nyitotta ki Alex előttem az ajtót
-Köszönöm. - indultam meg a lift irányába

Mikor felértünk én elmentem zuhanyozni majd utánam Alex is lefürdött. Utána egymáshoz bújva aludtunk el.

Másnap reggel Alex már dolgozni volt így nekem kell kaját csinálnom. Nem vagyok egy konyha tündér az biztos. Mivel nincs itthon semmi ezért gondoltam hogy lemegyek a közeli boltba.

*Martinus Szemszöge*

Az érzés mikor már 4 órája itt szenvedsz, de neked úgy tűnik mint ha már 24 órája itt lennél. Minden nap kb. ugyan az történik így nem olyan király az eladói munka.

Csak néztem előre és bámultam a polcokat mikor a mellettem lévő kasszához egy barna hajú igazán vékony lány állt meg és kipakolta azt amit vett. Bámulni kezdtem őt és ezt ő is észre vette mert sietősen indult ki a boltból. Sosem láttam még ilyen gyönyörű lányt, de valakire nagyon hasonlít. Csak nem tudom hogy ki. Bár tudnám...

*Tilly Szemszöge*

Siettem mert már nagyon éhes voltam mikor megláttam egy srácot az egyik pult mögött. Nézett. Nem volt olyan csúnya, de igazából nagyon is aranyos volt. A szemei barna színben csillogtak a haja szőkés színben lógtak bele a szemébe. Olyan volt mint egy herceg csak ló nélkül.

Nem igazán foglalkoztam vele mert már nagyon éhes voltam, de igazán aranyosnak tűnt és örülnék annak hogyha barátok lennénk.

Kaja után TV-ztem majd hívott Leo hogy jönne hozzánk amire persze igent mondtam.

-Sziaa. - ölelt meg Leo majd lerakta a táskáját és a cuccait majd berohant a házba
-Mizus? - kérdeztem
-Holnap délután már nem lennék itt veletek mert akkor kell indulnom a repülő térre. - mosolygott Leo
-Hova utazol? - kérdezem
-Charlie-val  koncertünk lesz és ott találkozunk, de mivel te közelebb laksz így gondoltam meglátogatom a húgomat. - nevetett majd ölelésre húzott
Na igen Charlie. Ő volt az a személy aki segített Leo-nak a nehéz időszakokban. Ők ketten egy bandát alapítottak és mostmár nagyon sokat zenélnek és koncerteznek.
-Mivel itt nálunk nem lakik vega ezért csak húsos kaja van itthon. - röhögtem egy sort
-Akkor menjünk le. - futott ki az ajtón majd a lépcsőkön futni kezdett