Pocket Dial [Martinus ff.]

2.

Olyan kettő körül Leo elment és egyedül maradtam. Alex általában este jön haza így jöhetett az unalom.

A TV talán a legérdekesebb most, de azt sem köt le. Gondoltam felhívok egy régi barátot. Brooke. Charlie húga. Azóta vagyunk legjobb barátnők mióta Charlie és Leo.

-Szia Brooke. - köszöntem
-Szia Tilly. Mizus? - kérdezte
-Unatkozok. - válaszoltam
-Van kedved dumálni? - kérdezte
-Igen. - válaszoltam
-Hol?
-Gyere át hozzám. Van egy közeli kávézó oda mehetünk. - ajánlottam fel az ötletet
-Nekem jó akkor tali ott. - mondta majd lerakta a telefont

Miután megérkezett Brooke megindultunk a kávézó felé.
-Mit kérsz? - kérdeztem
-Egy kávét és köszi. - mosolygott
Gyorsan felálltam és a pulthoz mentem.
-Szia Tilly. - köszönt Marcus
-Szia tudsz adni két kávét? - mosolyogtam
-Igen. - nevetett majd hátra ment
-Tudod ki az a szőke fiú? - kérdezte Brooke
-Igen. - válaszoltam
-Tessék itt a kávé. - tette le Marcus a poharakat
-Köszi. - mosolyogtam
-Kö.....sz...iii. - remegett Brooke hangja
-Hercegnőknek mindent. - mosolygott majd vissza ment
-Mivan Brooke? - néztem rá
-Az a srác...ő egy....egy herceg. - csillogtak a lány kék szemei
-Ha akarod bemutatlak majd neki. - nevettem
-Okés. - nevetett fel ő is

*Time Skip*

-Várj. Most azt akarod mondani hogy van ennek a hercegnek egy ikre és ő szerelmes beléd? - nézett furán Brooke
-Aham. - válaszoltam
-Tilly..Alex mikor mondta utoljára hogy szeretlek? - kérdezte
-Hááát régen. - válaszoltam
-Na. Ezek a srácok egész nap azt mondanák hogy imádlak, szeretlek stb.
-Lehet, de Alex tudod hogy kicsit vad nem tudná elviselni azt hogy egy számára "nyomorék" miatt szakít vele a barátnője. - mondtam
-Járj vele is. - adott egy elég fura ötletet Brooke
-Hát nem igazán tudom. - mondtam
-Pillanat és jövök. - sétált oda a pulthoz Brooke és Marcus-hoz kezdett beszélni

*Brooke Szemszöge*

Tudtam hogy cselekedni kell. Tilly nem olyan fiút érdemel mint Alex. Lehet hogy nincs munkája, de minden nap főz és szeretettel várja haza. Tudom hogy az a bizonyos Martinus jobb lenne neki. Tudtam hogy csak egy valaki tud segíteni nekünk. Marcus.

-Szia! - integettem
-Szia. Minden rendben? - nézett rám
-Persze. Tudsz jönni egy kicsit? - kérdeztem
-Ja. Justin kérlek. - intett egyet. -Köszi. Na gyere. - húzott be a raktárba
-Pontosan ki is ez a Martinus? - kérdeztem
-Ikrem. Mert? - kérdezte Marcus
-Ha elmondom hatalmas titokban kell tartanod. - mondtam
-Oké cipzár a számon. - mosolygott
-Tilly szerint Martinus megbámulta a boltban és mikor másodjára volt akkor is nézte őt. Dadogott mikor vele beszélt és csillogtak a szemei.
-Martinus... - rázta meg Marcus a fejét
-Mi a baj Marcus? - kérdeztem
-Az ikrem már megint egy olyan lányt nézett ki aki már foglalt. - nézett rám mérgesen
-Miért baj? - kérdeztem
-Volt egy lány aki már összetörte a szívét és emiatt nagyon sokáig bezárkózott. Hiába csináltunk akármit nem lett jobb. - magyarázta Marcus
-Akkor segítsünk neki. - mondtam
-Hogyan? - kérdezett vissza
-Tilly barátja elmegy egy hétre és akkor én veled jövök Martinus meg vele lesz és aztán bezárjuk őket valahogy és akkor egymásra lesznek bízva.
-Nem rossz ötlet. - mondta
-Benne vagy? - kérdeztem
-Persze. - fogott velem kezet
-Majd írok neked. - mosolyogtam
-Oké. - ment vissza a pulthoz

-Tilly nekem mennem kell. - mondtam neki
-Oké azért köszi hogy eljöttél. - mosolygott
-Sziaa. - mentem ki az ajtón és Tilly is majd ő haza én meg a Taxi irányába indultam

*Tilly Szemszöge*

Este nagyon fura álmom volt. Az álomban egy srác Klausztrofóbiás volt és valahogyan bezártak minket. Az illető félni kezdett és csak az én ölelésem nyugtatta le. Aztán megcsókoltam őt. Nem tudom hogy ki volt, de úgy érzem ismerem őt.