Pocket Dial [Martinus ff.]

1.

Leo pattogva belépett a boltba majd egy kosarat megfogott és pakolni kezdett bele, mindent ami vega.

-Leo! - kiáltottam. -Nem kell ennyi minden!
-Kaja az mindig jó. - válaszolt majd tovább sétált a sorok között

*********

-Kész vagyok! - jött oda hozzám majd együtt indultunk a kasszákhoz
És ott volt ő. Az a srác aki reggel nézett engem. Próbáltam mutogatni Leo-nak hogy ha lehet ne oda menjünk, de ragaszkodott hozzá mert ott kevesebben állnak és mert éhes.

-Martinus?! - nézett Leo furán a srácra aki ránézett és furán méregetni kezdte
-Leo?! - kérdezett vissza
-Lol nem hittem volna hogy találkozunk. - fogtak kezet én pedig csak álltam ott mint egy fa
-Ööö.....Leo.....izé. - motyogtam
-Ó tényleg Martinus ő itt Matilda a húgom, de hívd Tilly-nek
-Szia. - köszöntem, elég kellemetlen volt ez nekem
-Szia...az..én...nevem...Martinus Gunnarsen. - nézett rám félénken
-Mikor végzel? - kérdezte Leo
-Még egy óra kb. - válaszolt Martinus
-Ha akarsz feljöhetsz hozzánk. - ajánlotta fel Leo
-Oké. Köszi. - válaszolt Martinus majd integetett nekünk és a többi vásárlót szolgálta ki
-Kedves, nem? - kérdezte Leo én pedig lefagytam
-Háát.......igen. - válaszoltam
-Mivan veled Tilly? - nézett furán Leo
-Semmi. Mert? - kérdeztem vissza
-Csak olyan képet vágsz mint ha a mennyországba lennél.
-Pedig én nem oda kerülnék. - röhögtem
-Ne mondj ilyeneket. - ütötte meg a vállam
-Oké. - röhögtem
-Vagy várjál.....tudom milyen arcot vágsz. - mosolygott rám
-Milyet? - kérdeztem
-Tetszik valaki? - kérdezte
-Nem, Alex és én jól megvagyunk. - válaszoltam
-Akkor is szerelmes vagy. - közölte Leo mire én megálltam és vörös lett a képem
-Nem vagyok szerelmes. - válaszoltam bár hiába
-Martinus. Ugye? - kérdezte Leo
-Mi?! Nem. Ő aranyos meg minden, de ő egy barát semmi más. - védekeztem
-Na persze. - válaszolt Leo majd elvette tőlem a nálam lévő két szatyrot így ő cipelt mindent

Leo palacsintát követelt tőlem és mivel a bátyám erőszakos így megcsináltam neki majd lefeküdtünk aludni.

Reggel Leo-t nem volt szívem felkelteni mert olyan aranyosan aludt hogy inkább hagytam. Úgy is aludnia kell.

Gondoltam lemegyek egy közeli kávézóba és onnan szerzek vegán reggelit Leo-nak, de mikor nyitottam ki az ajtót egy virágcsokrot pillantottam meg az ajtóba. Gyorsan felvettem majd bevittem és vázába tettem. Nem tudom hogy honnan van mert nincs rajta semmi. Gondoltam behozom mert szép és feldobná a lakást.

Gyors bementem a kávézóba majd kértem kaját mikor megláttam Martinus-t. Új munkája lett vagy mi?

-Szia. Te vagy Martinus? - kérdeztem a sráctól mert inkább ez jött ki a számon
-Szia. Nem. - válaszolt
-Jaa. Akkor bocsi. - mosolyogtam
-Amúgy ismerem mert az ikrem. - válaszolt
-Áh értem.
-A nevem Marcus. - mosolygott majd intett az egyik srácnak hogy menjen a pulthoz mert beszélni szeretne velem
-Az én nevem Matilda Devries, de hívj csak Tilly-nek. - mosolyogtam
-Te nem Leondre tesója vagy? - kérdezte Marcus
-De igen. - válaszoltam
-Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygott Marcus
-Itt dolgozol? - néztem furán körbe
-Igen. Szeretem ezt a helyet és ezerszer jobb itt lenni mint egy boltba. - forgatta meg a szemét Marcus
-Mi a bajod azzal hogy Martinus ott dolgozik? - kérdeztem
-Semmi csak keveset keres és mostanában szar a kedve. Bár pár napja feltűnően mosolyog.
-Háát ha neki megfelel akkor hagyd. - mondtam
-Igaz. - válaszolt

Pár pillanat múlva egy csomó gyerek rontott be a kávézóba így Marcus visszament én pedig haza indultam.

Mikor beléptem a házba Leo kómás fejjel vánszorgott ki a "szobájából".

-Jó reggelt! - köszöntem majd ő is valamit motyogott és leült az asztalhoz
-Mit hoztál? - kérdezte reggeli hangján amiért anno a suliba mindenki oda volt
-Vega fánkot. - mondtam
-Köszi. - kezdett el enni én meg csak röhögtem reggeli fején