Pocket Dial [Martinus ff.]

27.

Leo reggel idegesítőbb volt mint eddig. Kávé, kávé hátán. Azt hittem minden olyan könnyen fog menni, de nem. Már reggel bajok voltak.

Brooke egész éjszaka fent volt és Marcus hiába vitte volna be a szobába a lány nem hagyta. Leo szokásosan a körmét rágta ami a megszokottnál is kisebb volt. Tudja ő hogy nem jó szokás, de most számára lényeg most Carla. Leo igazi lovag basszus. Örülök hogy ilyen testvért kapott Tilly.

-Charlie mikor indulunk már. - járkált Leo ide-oda
-Leo... - fújta ki a levegőt. Tudod mit. Most. - állt fel Charlie és mindenki kifújta a magában tartott oxigént

Mint kiderült Brooke mindent megtalált Alex-ről és így tudjuk hova kell menni. Nem tudom hogy csinálta, de az biztos hogy nagyon hálás vagyok neki.

Charlie vezetett és miután jó rejtett helyre tettük a kocsit bemásztunk az épp nyitva hagyott ablakon.

Mindenki szótlanul ment be a házba és talán Leo volt az egyetlen őrült közöttünk aki egy viperát keresett mindenhol.

A ház akár egy labirintus. Azt hittük nem találjuk meg őket mikor sírást halottunk meg ami a második szobából jött.

Eddig senki nem szólt a másikhoz. Csak álltunk majd Leo hülye fejet vágva berontott.

-Tudtam hogy itt lesztek. - nézett ránk gúnyos fejjel Alex. A lányokat a földön ülve koszosan és ruházat nélkül találtuk. A szájuk erősen bevolt kötve és a kezük is hátra volt kötözve.
-A kurva anyádat. - szólalt meg Leo
-Az anyám munkája az szóval ne viccelj. - röhögött fel
-Add ide őket! - szólaltam meg
-Ver az élet? - nézett ránk
-Csak téged. - néztem rá gúnyosan
-Téged jobban Gunnarsen. Ha akarod tudni a lány kurva jól csókol és remekül tud megcsalni is. - rángatta meg Tilly kötelét Alex
-Ne merd a redvás szádat az övéhez érinteni. - húztam fel magam
-Leszarlak. Carla.....ooo..Carla....ahogy nézett rám olyan volt mint te Leo. Egy szerencsétlen kis nádszál aki az ostoba barátja miatt kikezdett velem amiért járt a pofon. - nézett Leo-ra Alex
-Meghalsz. - nézett gyilkos tekintettel rá
-Pedig milyen gyenge, ostoba kis lúzer voltál Devries. - röhögött fel Alex

Matilda válla mozogni kezdett és amíg Alex minket sértegetett addig Carla szabadulni tudott és nem szólt semmit csak ült egy ideig.

-Kurvára szar lesz nektek itt. - röhögött fel Alex mikor Carla futni kezdett Leo felé kiszabadulva Alex  "karjai" közül.
-Carla. - húzta szoros ölelésre Leo a síró lányt és közben engem figyelt
-Tilly-t hozzátok ki. - szólalt meg a szipogó lány
-A kurva anyád milyen makacs vagy! - húzta fel a földről Tilly-t és lekevert neki egyet.
-Tilly. - ugrottam hozzá mikor Alex fegyvert szorított az életem fejéhez
-Ha megmozdulsz kinyírom. - szólalt meg Alex mire én egyből lefagytam. -Elég volt mára belőled! - ordított Tilly fejébe
-Ne merd bántani őt! - kiáltottam rá
-Pofa be, ha élve akarod látni. - nézett rám Alex

Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Ha közelebb megyek Tilly meghal. Már minden reményem elszállt mikor az ablakban megláttam egy rendőrt.

-Alex. Fuss. - néztem rá
-Faszt. - röhögött fel mikor a rendőr nő a földhöz vágta és bilincset tett rá
-Tilly. - jött oda hozzám síró barátnőm a szájáról levettem a védőt és a kezét is megszabadítottam mikor remegő kezeit a hasamra tette.
-Martinus. - szólalt meg halkan
-Csönd. Ne beszélj. Biztonságba vagy. - mosolyogtam rá
-Hiányoztál. - nézett bele a szemembe 
-Szerinted nekem te? - kérdeztem mire ő mosolyogva a hasamba furta a fejét
-Leondre Antonio Devries! Miért rágtad tövig a körmöd! Ez nagyon egészségtelen! - szidta le Carla Leo-t
-Ne hívj a teljes nevemen! - mondta Leo
-Ezek már veszekednek. - röhögött Charlie
-De a hajad ugyan olyan maradt. - simított végig a haján
-Carla. Gyere ide. - húzta jobban magához Leo a lányt
-Elnézést hogy megzavarom ezt a gyönyörű pillanatot, de szükségem van önökre. - mosolygott ránk a rendőr nő
-Persze. - néztünk rá
-Ezennel kijelentem hogy Matilda Devries és Carla Brocker előkerült és Alex-et pedig letartóztatjuk. Már csak egy aláírást kérnék és végeztünk. - mosolygott ránk Leo pedig nevetett
-Leo ez egy egész komoly pillanat. Miért nevetsz? - kérdezte Tilly
-Csak annyi hogy hamarosan te már Gunnarsen leszel kislány. - mosolygott rám
-Akkor Carla pedig Devries. - szólalt meg Marcus mire mindenki elmosolyodott. A lányok aláírták a papírt és mehettünk haza
-Öm lehetne egy kérdésünk? - szólalt meg a rendőr
-Persze. - néztünk rá
-Ha jól tudom autóval érkeztek és van egy lány akit szintén Alex rabolt el és nem e tudnák haza vinni mert nekünk sietnünk kell. - mosolygott ránk
-Én vállalom. - mondta Charlie és elsétált egy másik szobába
-Most akkor hogyan megyünk haza? - kérdezte Tilly bár szerintem csak én hallottam mert a hasamnak mondta
-Haza fognak minket vinni édes. - pusziltam meg a fejét
-Ja oksi. Otthon fürödhetek először? - kérdezte aranyos szemekkel
-Persze. - húztam magamhoz újra
-Szeretlek. - szólalt meg
-Én jobban. - válaszoltam

Pár rendőr segített hogy melyik kocsiba szálljunk be és aztán megkeztük az utat haza a karomba lévő lánnyal.

*Time Skip*

Tilly után Carla ment el fürödni és végül mi is lefürödtünk. (nem egyszerre)

-Éhes vagyok. - mászott be Tilly a hűtőbe
-Várjál. Megfogsz fázni. - húztam arrébb
-Martinus élek még. - nézett rám
-Tudod volt olyan hogy ebben nem hittem. - húztam végig a kezem az arcán
-Ennyire aggódtál értem? - nézett furán rám
-Tilly. Volt hogy egy napig képesek voltunk kint lenni csak azért hogy megtaláljunk titeket.
-Köszönöm. - bújt hozzám
-A barátnőm vagy, holnap pedig elviszlek egy helyre.
-Hova? - pattogott
-Titok. - mosolyogtam rá
-Akkor kérhetek kaját? - pislogott rám
-Persze. - kezdtem hozzá nevetve a rántottához

Carla és Leo ismét nincsenek itthon. Mindenki külön akar egy kis időt eltölteni egymással. Igazából Leo írt hogy nem akarnak folyamatosan Carla anyukája terhére lenni ezért külön lakást keresnek. Szegény lányok. Most értek haza és egyből belecsöppentek a munkába.

Tilly és én filmet kezdtünk el nézni mikor megszólalt.

-Martinus álmos vagyok. - nézett rám
-Akkor menjünk aludni. - fogtam meg a kezét

Bemásztunk az az ágyba, Tilly egyből hozzám bújt és szorosan átölelt. Én közelebb húztam magamhoz és simogatni kezdtem a hátát, egy puszit nyomtam az arcára és úgy aludtunk el.