Pocket Dial [Martinus ff.]

25.

*Tilly Szemszöge*

Carla még mindig sír Leo miatt. Nagyon féltem bár most inkább azzal voltam elfoglalva hogy megkeressem a szoba legmelegebb pontját nem sok sikerrel.

Alex megint benyitott és először Carla felé fordult aki jobban összehúzta magát. Végül felém fordult és elmosolyodott.

-Tudod a barátod nagyon rossz helyen mászkál jelenleg. - nézett rám
-Más szóval ez azt jelenti hogy kiderítette hogy benne vagy a dologban. - forgattam meg a szemem
-Ne légy makacs. - húzott közelebb magához
-De az maradok. - vágtam rá egyből
-Akkor ez remélem tetszeni fog majd. - röhögött fel és kiment

-Szerinted mit fog csinálni? - kérdezte Carla
-Nem tudom, de biztos hogy nem túl jót. - válaszoltam

*Martinus Szemszöge*

Ma én voltam a soros abban hogy kimenjek a boltba kaját venni mert már minden elfogyott itthon.

-Megyek vásárolni. - vettem fel a cipőmet
-Oké gyere gyorsan haza. - mosolygott rám Brooke

Elindultam lehajtott fejjel és azon gondolkodtam hogy vajon Tilly gondol-e rám. A bolt előtt egy utcával két srác az utamat állta így nem tudtam elmenni.

-Szóval gondolom te vagy a Gunnarsen gyerek. - nézett rám az egyik
-Ja. Mert? - néztem rájuk
-Nem tartozik rád. - válaszolt a másik majd a falnak löktek
-A barátnőd örülni fog hogy így lát. - röhögött az egyik és lekevert egyet
-Mit tudsz róla? - kérdeztem és vissza ütöttem
-Semmi közöd hozzá. - válaszolt majd ütni kezdtek

Ketten voltak semmi esélyem nem volt. A végén már hagytam magam és az utolsó ütést a beton is viszonozta.

Eljátszottam mint aki elájult. Tudtam ha megmozdulok vagy felkelek akkor újra kapok egyet.
Így hát elmentek és én felkeltem a földről. A kezeim kék, lila és zöld foltokkal voltak díszítve és az orrom vérzett. A szám széléből folyt a vér és a lábam sem kímélték.

Gyorsan haza mentem inkább mert nem igazán éreztem jól magam és már csak az kéne hogy a boltban ájuljak el.

Így hát haza indultam.

-Jézusom, Martinus! Veled meg mi történt? - pattant fel Brooke
-Jól vagyok. - válaszoltam
-Persze. - forgatta meg a szemét Leo
-Na mi volt? - kérdezte Charlie
-Egyszerű. Az bérelte fel őket aki a lányokat is elrabolta. - néztem rá miközben Brooke a sebeimet kezelte
Valahogy jobban tetszett mikor ezt Tilly csinálta nekem. Vagy csak azért tűnt másnak mert annyira hiányzik.
Mindegy.

*Tilly Szemszöge*

Alex még ma visszatért a szobába és mosolyogva elém tartotta a telefonját.
Mikor megláttam hogy Martinus-t megverik borzalmasan megijedtem. Talán én is úgy megőrültem mint Carla.

-Te szemétláda! Martinus úgy is erősebb nálad! - ordítottam rá
-Persze. - húzta perverz mosolyra a száját. -És a pisztolynál is erősebb? - kérdezte
-Nem mered. - húztam össze a szemem
-Akár most is megtehetem. - emelte fel a telefonját
-Mivan? - néztem rá
-Két szavamba kerül és Marcus elkezdheti ásni a sírját. - röhögött fel
-Mit akarsz? - kérdeztem
-Ha adsz egy igazi csókot akkor nem nyírom ki. - hajolt közel hozzám
-Nem, csak szórakozol velem. - húztam el a számat
-Felőlem. - nyitotta fel a telefonját
-Ne, ne várj! - emeltem fel a kezem
-Na? - nézett rám
-Szemét. - néztem rá majd megcsókoltam
-Szép volt kislány. - röhögött fel
-Dögölj meg. - suttogtam
-Majd később csak utána. - ment ki az ajtón Alex
-Hülye. - ingattam meg a fejem
-Az. Ajjjj, annyira hiányzik Leoo. - dőlt rá az ágyra Carla
-Nekem meg Tinus. - tettem a fejem a térdemre

*Martinus Szemszöge*

A rendőrség semmire nem jutott. Már lassan ott tartunk hogy elhatároztuk azt hogy mit fogjuk őket megkeresni.
Így is lett....