Pocket Dial [Martinus ff.]

6.

Igazából a koncert nagyon jó volt. Imádom mikor Leo reppel, de Charlie is ügyes volt. Egy napot azzal töltöttünk hogy megnéztük az adott helyet. Hazafelé Leo mellém ült mert ő azt állította hogy "túl savanyú arcot vágok és ő egy szeretet zsák" ezért kötelező mellém ülnie. Hát nem nagyon értettem ezt a zsákos dolgot, de azért örültem hogy Leo mellém ült. Őszintén ha nem a testvérem lenne akkor tuti hogy járnék vele mert ezerszer jobb mit bárki más. Persze Martinus-t kivéve.

-Leo! - állítottam meg a lift előtt
-Tudom hogy félsz, de én itt vagyok és bármikor segítek neked. - mosolygott és megfogta a kezem majd a liftel felmentünk

Elővettem a kulcsom és lassan kinyitottam az ajtót. Alex a TV-előtt ült s mikor meglátott engem felállt és gúnyos arcal bámult engem. Ebből tudtam hogy lefog baszni.

-Én kint megvárom Martinus-t mert haza visz minket Charlie. - mosolygott Leo, de éreztem hogy ideges Alex miatt
-Oké. Szia. - öleltem meg és éreztem hogy kezdődik a rémálom
-Mégis mi jogon hagyod el a házat az engedélyem nélkül! - kiabált rám Alex
-Senki nem mondja meg hogy merre mehetek! Ráadásul Leo a bátyám! Oda visz ahova akar! - kiabáltam vissza
-Jah csak a bátyád. - röhögött hamisan
-Miért már Charlie is zavar! - ordítottam
-Nem rá gondoltam az egy nyomorék! Én az udvarlódra gondoltam.
-Milyen udvarló?! - néztem furán
-Az a kis pisis. Olyan vékony mint a kisujjam és az ízlése sem a legjobb. - gúnyolódott
-Ő egy barát és ne piszkáld!
-Ja csak egy barát mi?! - nevetett újra Alex. -Egy kis nyomorék! - kiáltott rám és megszorította a kezem
-Áu ez fáj! Engedj el! - kiáltottam rá mire az ajtó kicsapodott és Martinus Leo-val az oldalán futott be

Martinus lerángatta rólam Alex-et és pofon ütötte. Verekedni kezdtek. Leo magához húzott és szorosan megölelt. Inkább a pulcsijába bújtam hogy ne lássam azt hogyan verik szarrá egymást.

Charlie is megérkezett és átvett Leo-tól mert ugye Alex nem bírja őt sem. Nem igazán értem, de mindegy.

-Charlie...mi folyik most itt? - kérdeztem
-Ne kérdezz semmit. - válaszolt közben pedig a hajam simogatta
-Elég legyen már! - ordított Leo
-Kérlek fiúk elég legyen! - kiáltottam és sírva fakadtam

Nem igazán tudom hogy a sírásom miatt vagy csak úgy sikerült végleg véget vetni a verekedésnek.

-Alex menj be a szobába! - lökte be őt Leo
-Martinus neked meg keresünk krémet vagy valamit. - vett át ismét Leo. -Sss vége van mostmár nézhetsz. - mosolygott Leo bár én nem igazán azzal voltam elfoglalva
Leo arca véres volt, a szája felrepedt, a szemöldökénél is volt egy seb. Ő is kapott nem kicsit.

-Martinus hogy van? - kérdeztem
-Jól vagyok. - mosolygott rám bár szegény elég sok helyről vérzett
-Szerintem ideje indulni. - emelte fel a kulcsokat
-Oké akkor sziasztok! - köszöntem majd mindenki megölelt majd elmentek

Fura egy nap volt az biztos.

Sziasztok! Ha valami hiba van ebben a részben akkor bocsánat csak nyaralni vagyok a családommal és nincs sok időm át nézni. Remélem azért tetszik!
Sziasztok!