Pocket Dial [Martinus ff.]

4.

Mindenki lefürdött és utána már aludni mentünk. Persze hogy nekem kellett középre feküdni mondván hogy "neked nem olyan kínos középre feküdnöd". Így én középre kerültem Leo, a bal oldalamra és Martinus a jobb oldalra. Leo felém fordult és magához húzott én viszont Martinus felé voltam fordulva. Később a kezemet kezdte el húzni így most Martinus-hoz feküdtem közel. Leo vissza húzott, de utána Martinus is. Egy idő után meguntam a tologatást és felkeltem majd mind a kettőnek lekevertem egyet. Leo vissza ütött, de Martinus csak megsimogatta az arcomat.
Leo hozzám kúszott majd a fülembe súgott.

-Menj már közelebb hozzá! Ne légy nyuszi! Nem vagy már Leo aranyos húga! - kúszott vissza én meg meredtem magam elé
-Gyerünk. - suttogott
-Jó van!

Martinus-hoz bújtam majd ő átkarolt. Ezért Brooke kapni fog!

Reggel Leo már nem volt az ágyban ezért kibújtam Martinus karjaiból és lementem a konyhába.

-Jó reggelt. - köszönt Leo a kávét tartva
-Szia! - köszöntem morcosan
-Sziaaa! - köszönt Brooke
-Teeeee! - mentem neki
-Majd később megbeszéljük. - mosolygott Brooke
-Marcus! - ordított Martinus miközben jött le a lépcsőn
-Mond? - jött elő Charlie háta mögül
-Indulni kéne. - mutatott az ajtó felé
-NEEEEEEE! - ordított Marcus
-Jó akkor pár percet maradhatunk még. - mosolygott Martinus
-Tilly. Szeretnék beszélni veled! - húzott el Leo
-Mond? - néztem rá
-Ne legyél már nyuszi basszus! - kiáltott rám
-Mivan? - néztem rá furán
-Nincs itthon Alex! Legyél már szabad! - kiáltott
-Legyek szabad?! - húztam fel magam
-Ja. - válaszolt
-Akkor jó. - mondtam majd kicsaptam az ajtót és mindenki rám szegezte a tekintetét

Martinus-hoz léptem majd megcsókoltam. Mindenki furán nézett rám én pedig rájöttem hogy kurvára hülyeséget csinálok és elváltam tőle és befutottam a szobámba.

-Tilly. Én vagyok az Martinus. Légyszi engedj be.
-Gyere be. - mondtam majd ő benyitott
-Jól vagy? - kérdezte.
-Aha. - válaszoltam
-Most ha azt hiszed hogy haragszom rád akkor nagyon hülye vagy.
-Akkor jó. - válaszoltam
-Gyere. - húzott fel
-Oké. - indultam meg utána
-Szia Marcus! - ölelte meg Brooke Marcus-t
-Szia. Majd úgy is találkozunk. - mosolygott majd Martinus-rám nézett
-Szia Tilly! Sziasztok! - köszönt majd kiment az ajtón
-Szerintem nekünk is menni kéne kisasszony. - húzta ki Charlie Brooke-ot az ajtón
-Sziasztok! - köszöntem majd Leo felé fordultam
-Ugye te maradsz? - kérdeztem tőle
-Ennyire szeretsz? - kérdezte
-Igen. - válaszoltam
-Én is téged Tilly. - ölelt meg majd nyomott egy puszit a hajamba
-Ha ezt Alex látná akkor képes lenne téged is megverni. - hajtottam le a fejem szomorúan
-Én ezért nem szeretem őt. - válaszolt
-Most egy hétig unatkozhatok egyedül. - ültem le a fotelbe
-Nem fogsz itt ülni kitaláltam valamit. - mosolygott Leo
-Jézus mit akarsz? - nevettem fel
-Majd meglátod. - röhögött fel