Pocket Dial [Martinus ff.]

18.

Reggel előbb felkeltem mint Martinus és készíteni akartam reggelit neki, de mikor álltam volna fel visszarántott.

-Maradj még velem. - suttogta és az oldalamba fúrta a fejét
-Kaját akartam csinálni.
-Nem vagyok éhes. - válaszolt Martinus
-Persze. - nevettem
-Csinálnál nekem kaját? - kérdezte
-Persze. Mond, mit kérsz? - fordultam felé így egymást néztük bár Tinus nem hiszem hogy annyira látott mert még félig aludt
-Nem tudom. - válaszolt
-Édeset? - kérdeztem
-Neem te túl édes vagy és az már nagyon sok édesség. - mosolygott rám
-Nagyon vicces. Azt hittem sós vagyok. - nevettem fel
-Tudom hogy mit egyek! - pattant fel
-Na? - néztem rá
-Téged! - ugrott rám hirtelen és  harapdálni kezdett (?)
-Martinus. - röhögtem.
-Esküszöm finomabb vagy mint egy palacsinta. - nevetett és tovább folytatta azt amit elkezdett
-Elég.. - nevettem lihegve
-Jó. - feküdt vissza majd odabújt a nyakamhoz és a fülembe sugott. -Elég csak egy rántotta.
-Oké. - mosolyogtam

Gyorsan lementem és megcsináltam a kaját drága barátomnak és magamnak is.

-Éhes vagyok. - jött felém pizsamában. Még nem is öltözött fel
-Azt hittem már felöltöztél. - mosolyogtam
-Úgy ismersz? - nevetett majd nyomott egy puszit az arcomra
-Olyan vagy mint Leo. - röhögtem el magam
-Miért is? - nézett rám
-Hát kedves, aranyos és segítőkész vagy ezen belül pedig nem panaszkodhatsz mert szép erős és igazán férfias vagy. - mosolyogtam
-Imádlak. - ölelt meg
-Martinus..megég a kajám. - nevettem fel
-Akkor siess mert éhes vagyok. - mosolygott rám és leült a székére

**********

Miután megettük a reggelinket leültünk a kanapéra TV-t nézni, vagyis igazából csak én néztem mert Martinus elég feltűnően engem nézett.

-Tilly. Marcus írt hogy nem kell munkába menned. - mosolygott rám
-Basszus a munka. - tettem a kezem a homlokomra
-Brooke bent van helyetted.
-Szegény. - néztem Martinus-ra
-Nem örülsz annak hogy velem lehetsz? - nézett rám boci szemekkel
-Ne mondj hülyeséget. - húztam magamhoz és egy puszit nyomtam a hajába
-Na gyere. - ült fel és hátra húzott engem
-Tinus. - nevettem fel kínosan
-Tilly. - fordított a helyzetünkön így én kerültem lentre

Majd megcsókolt. Hosszan, olyan volt mintha 5 éve nem találkoztunk volna.

-Gyere ide. - kezdett el csikizni én pedig azzonal nevető görcsöt kaptam
-Ti...n..u......s n..e..h. - röhögtem és alig bírtam beszélni
-Elég hangos a nevetésed. - szólalt meg egy hang és egyből mind a ketten a hang forrása felé néztünk, Leo és Carla a lépcsőn álltak egymás kezét fogva és minket néztek. Mi azzonal lefagytunk majd Martinus felültetett és átkarolt.
-Bocsi. - mosolygtam
-Semmi. Mit reggeliztetek? - kérdezte Leo
-Rántottát. - válaszoltam Carla-t nézve
-Oksi. - lépett le Leo a lépcsőről Carla-t magával húzva
-Leo. Szerintem aranyosak vagytok együtt. - mosolyogtam
-Bocsi hogy nem szóltam rólunk csak te és Martinus akkor vesztetek össze és nem igazán volt alkalmam elmondani a dolgokat. - mondta Leo miközben kaját próbált csinálni
-Miért nem mentek el reggelizni? - kérdeztem
-Nem rossz ötlet. - mosolygott Leo. -Neked tetszik? - kérdezte Carla-t
-Persze. - mosolygott
-Akkor felöltözünk és elmegyünk enni. - mosolygott Leo és felmentek

-Szerinted kéne valamit változtatni rajtam? - kérdezte Tinus
-Nem. - mosolyogtam. -És rajtam? - kérdeztem
-Hmm, talán van valami amit megkéne. - nézett végig rajtam
-Mit? - kérdeztem
-Talán a vezetékneved. - mosolygott én pedig először nem fogtam fel miről van szó aztán én is elmosolyodtam és a barátomhoz bújtam
-Amúgy mi is a bajod a Devries vezetéknévvel? - kérdeztem nevetve
-Semmi bajom nincs vele csak..érted a Gunnarsen jobb lenne. - röhögött fel
-Ma ugye péntek van? - kérdeztem
-Aham. - válaszolt Martinus
-Holnap elmegyünk hozzá? - kérdeztem
-Nekem jó. - válaszolt és bár egy kicsit aggódó tekintettel nézett rám, de éreztem rajta hogy nagyon is elszeretné tüntetni végre Alex-et az életünkből
-Ma mit akarsz csinálni? - kérdeztem
-Nem tudom. Talán téged nézni egész nap. - mosolygott
-Az unalmas. - válaszoltam
-Nem is. Igazán jó program. - bújt hozzám
-Sorozat? - kérdeztem hirtelen
-Oké. - pattant fel majd amíg ő keresett egy sorozatot addig én csináltam kaját és töltöttem egy kis vizet

Martinus és én képesek voltunk egész nap sorozatot nézni. A három évados történet összes részét megnéztük volt hogy sírunk, pontosabban sírtam, és volt hogy nevettünk is egyes viccesebb részénél. Bár eléggé tartok a holnaptól hogy mi, meg hogyan lesz, de mivel Martinus itt van mellettem ezért nem félek annyira.

A sok sorozat nézés a szemünkre is kihatott mert egész gyorsan elaludtunk.