Pocket Dial [Martinus ff.]

21.

Másnap reggel miután láttam hogy Martinus még alszik így gondoltam hogy nem keltem fel, ezért lementem ahol láttam hogy Charlie a telefonját nyomogatja Brooke és Marcus pedig beszélgetnek. Carla és Leo pedig még alszanak.

-Jó reggelt! - mentem oda a kanapéhoz
-Szia! - köszönt Charlie
-Sziuuss! - integetett Brooke és Marcus
-Martinus? - szólalt meg Carla
-Még alszik. - mondtam
-Jó neked. Nekem egész este Leo-t kellett altatnom mert végig arról dumált hogy milyen jó az illatom. - nevetett fel
-Na az jó. - röhögtem fel
-Teee. - hallottam meg egy hangot a lépcső felől
-Szia Tinus. - mosolygott Brooke
-Sziasztok! - köszönt majd folytatta. -Te képes voltál engem otthagyni egyedül?! - nézett rám mérgesen még is láttam alatta a mosolyt
-Bocsi. Nem akartalak felkelteni.
-Semmi. - dőlt le mellém és az ölembe rakta a fejét
-Jó reggelt Leo. - szólalt meg Carla
-Sziasztok. - ült fel majd összefogta a haját
-Gyorsan felöltözök és utána megyek. Négy körül itt leszek. - állt fel Carla
-Oksi. - válaszolt Leo egy puszival. -Carla-nak haza kell mennie, de majd jön. - mondta Leo
-Rendben. - válaszoltunk egyszerre mikor Carla leért és egy gyors puszi után elment
-Akkor játszunk. - vett elő Charlie egy társast

*Time Skip*

-Akkor is én nyerek! - lépett előrébb Brooke
-Na persze. - válaszolt Charlie
Mi csak néztük ahogy a két testvér játszik a másik ellen mert ugye már kiestünk.
-Amúgy mennyi az idő? - kérdezte Leo
-Fél öt. - válaszolt Marcus
-Tényleg Carla merre van? - kérdezte Tinus
-Nem tudom. - mondta Leo
-Hívd fel. - nyomtam a kezébe a telefonját
-Oké. - válaszolt majd hívni kezdte Carla-t
-Na? - kérdezte Charlie
-Nem veszi fel. - tette le a telefont Leo
-Akkor mi legyen? - kérdeztem
-Hát felhívom az anyukáját. - mondta Leo
-Oké addig mi elpakolunk. - mondta Brooke

*Leo Szemszöge*

-Jó napot! Én vagyok Carla barátja Leo. Nem tudja hol van Carla?
-Szia drágám, még nem ért ide. Esetleg valami baj van? - kérdezte Carla anyukája
-Azt mondta Carla hogy négyre már nálunk lesz. - mondtam
-Én nem tudom hogy hol van, de azt tudom hogy itt nincs.
-Rendben köszönöm. Viszlát.
-Szia. - köszönt el majd letette a telefont
-Mivan? - kérdezte Tilly
-Még nem volt nála. - sóhajtottam
-Akkor mi történt vele? - kérdezte Brooke
-Nem tudom, de megölöm magam ha nem kerül elő hat előtt. - hajtottam le a fejem
-Miért pont hat? - kérdezte Marcus
-Megbeszéltem vele hogy hat után csak velem mehet valahova. Vagy Charlie-val, az a lényeg hogy hat után nem mehet sehova egyedül. - mondtam
-Ne félj csak haza jön. - ütötte meg a vállam Martinus

*Tilly Szemszöge*

Már hét óra után voltunk viszont Carla még mindig nem jött haza.

-Nem érdekel hogy mennyi az idő én kimegyek és megkeresem. - állt fel Leo
-Mi is segítünk. - álltunk fel
-Oké. - válaszolt Leo bár a hangján lehetett érezni hogy mindjárt sír

Csak járkáltunk össze-vissza, de sehol sem találtuk meg Carla-t. Már egy órája kereshettük. Mindenki fázott és éhes is volt.

Miközben azt beszéltük hogy haza megyünk megláttam Leo-t ahogy az utca közepén leül és sírni kezd.

-Leo. Megfogjuk találni. - tettem a kezemet a vállára
-Hogyan? Egész idő alatt itt kérestük mégsincs meg. - sírt tovább
-Menjünk haza. - jött mellém Marcus
-Oké. - válaszoltam

Elől ment Brooke és Charlie mögöttük Leo, Martinus és Marcus, én pedig hátul, de elég közel a fiúkhoz. Aggódtam Leo miatt és így azon gondolkodtam hogy most mi lesz vele mikor egy kéz elrántott és behúzott egy helyre valami fehér dolgot a szám elé tett és utána minden sötét lett.