Mikaelsonnak születve (LASSAN FRISSÜL)

1. rész

Sziasztok! Kicsit késve de meghoztam az első részt. Mégegyszer elmondanám, hogy teljesen más lett ez a rész is és a történet is az lesz. Remélem tetszeni fog.

Amikor a reggeli Nap besütött a szobám ablakán kénytelen voltam kinyitni a szemem, azonban hiba volt. A Nap szinte kiégette a szememet, így kezemet az arcom előtt tarta keltem föl az ágyamról.
Végre hétvége. Nem kellett az ébresztő borzalmas hangjára kelnem.
Amint kimásztam az ágyamból egyből a konyha felé vettem az irányt. A szüleim mostanában nagyon sokat dolgoznak, és ami a legfurább; anyunak csak kedden és csütörtökön kell bemennie az irodába, illetve sűrgős ügyek esetén. Egy újság tulajdonosa, így megengedheti magának. Mégis sosincs itthon mostanában. Nagyon furán viselkednek, de akárhányszor rákérdezek csak kikerülik a válaszokat. Apát nem tartom annyira furának, elvégre ügyvédi pályája révén sokat kell dolgoznia. Amint leértem a helyiségbe a szokásos látvány fogadott: egy sárga cetli a hűtőre ragasztva, a szüleim pedig sehol. Unottan léptem a cetlihez.

Kicsim!
El kellett mennünk. Kaja a hűtőben, pénz pedig a szobánkban. Ha akarsz rendelj valamit vagy menj el valahova, de hat előtt érj haza!
Puszi: anya és apa♡

Persze. A szokásos: érj haza időben! Mintha annyi veszély fenyegethetne. Való igaz Lafayette nem épp kisváros, azonban három évig tanultam harcművészetet, így nem értem miért kell ennyire félteni. Benéztem a hűtőbe, ami rengeteg ételt rejtett, most mégis inkább egy csima puding mellett döntöttem. Valahogy mostanában nem vagyok annyira éhes. Amint elfogyasztottam a reggelimet úgy döntöttem megkérdezem Layla-t, a legjobb barátnőmet, hogy van-e kedve eljönni valahova. Aztán miután felszaladtam a telómért jutott eszembe, hogy ma programja van a szüleivel.
Remek! Akkor ma egyedül leszek.
Úgy döntöttem inkább itthon maradok, rendelek pizza-t és sorozatot nézek. Nem ez volt az eredeti tervem, de egyedül nem sokat tudok csinálni a városban. Fogtam a telefont és anyuék szobájából egy kis pénzt és megrendeltem a pizza-t. Azt mondták kb egy óra amíg ki tudják hozni így addig leültem a kanapéra és gondolkoztam. Anyuékon és ezen az egész helyzeten. Értem, hogy mozgalmas a munkahelyük, de azért kéne szakítaniuk a családra is egy kis időt. Valami itt nincs rendben. Valamit titkolnak előlem. Lehet, hogy elválnak? Nem ez biztos nem. Szóltak volna és én is észre venném. Lehet, hogy belekeveredtek valamibe? Az megmagyarázná azt, hogy miért nem engednek ki soha sötétedés után.
Amint ezeken gondolkoztam megszólalt a csengő.
Ahh végre itt a pizza!
Kinyitottam az ajtót. A srác teljesen az arcába húzta a sapkáját.
-Köszi, hogy ilyen hamar hoztad. Életet mentettél!-vettem át a nekem készült finomságot, majd odanyújtottam a pénzt.
-Ó nincs mit Amy.-válaszolta.
-Bocsi, ismerjük egymást?-kérdeztem. Általában a pizzafutárok nem tudják a nevemet.
-Én ismerlek téged. Már egy jó ideje figyelem a családodat.- erre hátráltam egy lépést, s jó erősen megmarkoltam a zsebemben a telefonomat.
-Ki vagy te?-kérdeztem remegő hangon.
- Ó azt nem fontos tudnod. Remélem ízleni fog a pizza.-mosolyodott el, majd hátat fordított nekem és egy szempillantás alatt el is tűnt. Lassan felnyitottam a pizza dobozát. Az odáig rendben volt, hogy benne találtam a rendelt ételt, azonban nem emlékszem, hogy kértem volna rá virágokat. A dobozban rengeteg dália volt elhelyezve az ételen.
Letettem a dobozt az asztalra és egyből felhívtam anyát. Nem vette fel, apa pedig amúgy sem szokta.
Remek! Most mégis mit csináljak? Oké Amy, maradj nyugodt! Találj ki valamit!
Végül a legértelmesebb és leg logikusabb döntésem az volt, hogy felmenjek a szobámba és bezárkózzak. Az ágyamon ültem és próbáltam kitalálni, hogy mi is lehet ez az egész. Egy viszont biztos: a szüleim viselkedéséhez is köze van!

Time skip:

-Kicsim! Megjöttünk!-hallodtam anya hangját a konyhából. Felrobogott a lépcsőn, s épp benyitott volna amikoris észre vette a bezárt ajtót.
-Miért van zárva az ajtó?
-Maryane!-kiabált apa, mira anya lefutott a konyhába.
Felkeltem az ágyról, az ajtóhoz sétáltam és a fülemet rátapasztottam.
-Ez lehetetlen! Ő meghalt!-kiabálta anya. Ugyan én csak halkan hallodtam ezt az egészet mégis tisztán kivehető volt a beszélgetés.
-A te családodban semmi nem lehetetlen. Fogadok megint anyád haragította meg. Az a boszorkány még holtában is keresztbe tesz a gyerekeinek.-mérgelődött apa.-Szólnunk kell Amy-nek.
-Még nem áll rá készen.
-De, ő igen! Csak te nem.-jelentette ki apa.
-Rendben. De először legyünk biztonságban. Irány New Orleans.-ezután a kijelentés után bekopogtak hozzám is, hogy pakoljak be mert nyaralni megyünk. Én úgy tettem, mintha nem hallodtam volna a beszélgetésüket és jó kislányosan bepakoltam. Az út alatt is csendben voltam. Gondoltam New Orleans-ban majd mindent megtudok, ám arra nem gondoltam, hogy ezen a napon az egész életem meg fog változni.