Mikaelsonnak születve (LASSAN FRISSÜL)

2. rész

New Orleans. A város ami megváltoztatta az egész életemet.
Az út felénél elaludhattam, ugyanis arra keltem fel, hogy apukám behajt New Orleans francia negyedébe. Nagyon lassan és óvatosan ment, nehogy baleset legyen a vége.
Az ablakon kipillantva rengeteg kisebb standot láttam, ahol furcsa ruhába öltözött nők jósoltak, kártyákból olvastak vagy éppen gyógynövényeket és különböző nyakláncokat és főzeteket árultak.
-Tetszik?-fordult hátra hozzám anya.
-Hát.....furcsa szerzetek az biztos.-rántottam meg a vállam.
-Igen. New Orleans nem az átlagos emberekről híres.-mosolyodott el apa is.
-Ti jártatok már itt?-kérdeztem.
-Te is. Csak nagyon.....pici voltál.-válaszolta kissé feszengve anya.
-Miért voltunk itt?-faggatóztam tovább. Apa kissé habozott mielőtt válaszolt volna.
-Egy időben itt laktunk.....rokonoknál. Aztán történtek bizonyos események és el kellett mennünk.
-Miért?
-Hamarosan megtudod.-zárta le a témát anya. Többet nem faggatóztam hanem visszadőltem az ülésre. Hamarosan azonban apa lefékezett. Kinéztem az ablakon és a nagy ház előtt egy számomra idegen férfi hátratett kezekkel várakozott, ezek szerint ránk.
-Helló Klaus.-köszönt anya miután kiszállt a járműből.
-Rég láttalak Mary.-válaszolta-ezek szerint-Klaus.
-Igen. David-re nyílván emlékszel. Amy......sokat változott azóta.-nézett rám anya. A férfi is rámnézett majd vissza anyára.
-Rád hasonlít. Kivéve a szeme. Az teljesen olyan mint David szeme.-jelentette ki Klaus.
-Öhm...köszönöm. Asszem.-válaszoltam.
-Talán menjünk beljebb. Ott mindent el tudunk magyarázni Amy-nek.-javasolta apa. Klaus bólintott, majd mind befelé indultak. Én is a kezembe fogtam a bőröndömet majd utánuk eredtem. A ház belülről is szép volt, bár látszott rajta, hogy nem épp most épült.
-Anya ki ez a fazon?-súgtam oda anyának mikor beértem.
-Ez a fazon mindent hall.-jelentette ki Klaus.-És a kérdésedre a válasz: az anyád testvére vagyok.
-Mi?! Miért nem tudtam erről?-álltam meg, mire ők is így tettek és felém fordultak.
-A szüleidnek jó oka volt a titkolózásra. Emellett, ha lennél oly kedves, hogy szeded a lábaidat akkor előbb kapnál válaszokat.-válaszolta Klaus, majd tovább indult. Csendben követtem őket amíg, ezek szerint, anyám testvére meg nem állt egy ajtó előtt.
-Ez lesz a te szobád. Pakolj ki! Majd Hope szól, ha összeszedtem a családot.-mondta Klaus, majd a szüleimmel a nyomában tovább indult. Én beléptem a szobámba és magamra zártam az ajtót. A szoba, annak ellenére, hogy nem volt egy luxus lakosztály, nagyon szép volt. Az, egyépként hatalmas, ágyon fekete huzat volt, a falak szürkés színűek. Volt egy szekrény, illetve egy fiókos szekrény és egy íróasztal, amin egy laptop kapott helyet.
Nem is rossz. Meg tudnám szokni.
A szobához járt egy erkély is, amin ha kinéztem elém tárult New Orleans.
A szobában volt még egy ajtó, ami a saját fürdőszobámba vezetett.
Miután alaposan körülnéztem elkezdtem kipakolni. Igazából a ruhákat csak gyorsan behajtottama szekrényekbe, a telefonomat feltettem töltőre, illetve kipakoltam a fiókos szekrény tetejére a tusfürdőt, sampont és hasonlókat. Amint végeztem már kopogtattak is az ajtón.
-Szia!-köszönt a lány.-Bejöhetek?
-Persze gyere.-invitáltam be.-Te lehetsz Hope.
-Igen. Te pedig Amy.-mosolygott, amit viszonoztam.-Apa azt kérte kísérjelek az étkezőbe.
-Várj! Apa?-kérdeztem összehúzott szemekkel.
-Igen. Az apám Klaus Mikaelson. Majd megérted miért nagy dolog ez.-válaszolta.-Gyere! Már várnak.
Követtem Hope-ot az étkezőbe, ahol a szüleim, Klaus és egy csapat, számomra idegen, ember állt.
-Remek! Most, hogy a lányok is itt vannak kezdhetjük. Ám Amy kedvéért kezdjük a legelejétől.-csapta össze a tenyerét Klaus.
-Noss, öcsénket már ismered. Én Elijah vagyok. Ő a húgom Rebekah mellette pedig Hayley, a kedvesem. Aki pedig épp Klaus fivérem mellett ül, nővérünk Freya.-mutatott be, ezek szerint Elijah,mindenkit.
-Most, hogy túl vagyunk a formalitásokon rátérhetnénk a lényegre.-mondta Klaus.- Úgy vélem a szülők feladata elmesélni Amy-nek a családja történetét.
Várokozóan pillantottam anyuék felé. Apa anya kezét fogta, aki nehezen ugyan, de belekezdett a mesélésbe.
-Amy nagyon sajnáljuk, hogy nem mondtuk el előbb amit most hallani fogsz, de mindent a te érdekedben tettünk. Azért, hogy biztonságban legyél.-mosolyodott el anya erőltetetten.-Mi nem vagyunk egy normális család.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem, mivel itt tartott egy kis szünetet.
-Anyád úgy érti, hogy különbözünk a többi embertől.-szállt be apa is a mesélésbe.
-Mary, meséljük el mi?-kérdezte Rebekah, s közben leült anya mellé.
-Nem! Ez az én feladatom.-jelentette ki anya.-Inkább az elején kezdeném. Réges régen, nagyon nagyon régen élt egy család, melyben az anya értett a mágia használatához. Mikor egyik gyermekét megölte egy vérfarkas a nő, férje unszolására sötét tudományokba merült. Képessé tette a gyermekeit arra, hogy gyorsabbak és erősebbek legyenek a farkasoknál. Ám ezen sebesség és ezen erő veszedelmes vérszomjal járt. Ők lettek az első vámpírok. Mi lettünk az első vámpírok. Ám én és Niklaus különbözünk testvéreinktól. Anyánk hűtlen volt, s ezáltal mi egy vérfarkassal folytatott románcának gyümölcsei vagyunk. Később mikor anyánk rájött mekkora szörnyeket teremtett atyánkat is felruházta ezen képességekkel, hogy levadászhasson minket....
-De én megöltem. Igazából kétszer is.-szólt közbe Klaus.
-Így van. Freya azonban mindebből kimaradt. És ez az ami miatt most ide kellett jönnünk. Esther, mivel nem tudott teherbe esni, így nővéréhez, Dahliahoz fordult segítségért. Ám Dahlia a varázslatért cserébe nagy árat kért. Minden generáció első szülöttjét, s mint láthatod anyánk elfogadta ezt a feltételt. Freya vele nőtt fel, s téged és Hope-ot is megpróbált elrabolni babakorotokban. De legyőztük őt, s Esther-rel is kibékültek. Ezután döntöttünk úgy, hogy továbbállunk.
-Az én családom története kicsit egyszerűbb. Egy ősi vérvonal leszármazottai vagyunk mi, a Walker vérfarkasok.-mondta apa.
-Az én törtenetem pedig hasonlít a tiédhez.-szólt ezuttal Hope.-Mi egyformák vagyunk. Anyát vérfarkas korában ejtette teherbe az apám, s mivel ő egy Hybrid így részben én is az lettem. Ám mivel az eszelős nagyanyánk lévén van némi boszorkány gén is bennünk így mi ketten vagyunk a világon az egyetlen Tribridek. A Tribrid: Vérfarkas-boszorkány-vámpír.
-Azért vagyunk most itt mert azon a pizzán amit rendeltél Dáliák voltak. Ez Dhalia jele. Valahogy visszatért, s egyértelmű, hogy behajtaná a tartozást.-mondta Freya.
Ezután mindenki várakozó tekintetekkel nézett rám. Nem tudtam mit mondhatnék. Amit az előbb elmeséltek egyenlő a lehetetlennel, de mégis miért utaztunk volna el New Orleans-ig csak egy vicc miatt? Egyszerűen nem tudtam hova tenni az előbb hallodtakat.
-Ez.....nem is tudom mit mondjak. Akkor ti mind vámpírok vagytok?-kérdeztem zavaromban. Hayley, Klaus és anya az "igen" helyett "hybridet" mondtak, Apa "vérfarkast" Freya "boszorkányt" Hope pedig "Tribridet."
Oké. Akkor most elájulok.

Sziasztok! Igen, VÉGRE itt az új rész. Próbálok majd sűrűbben írni, bár ez attól függ, hogy jön-e az ihlet, ugyanis egy erőltetett rész, aminek úgy állok neki, hogy: ajj csak legyen készen az nem sikerülne jól. Ugyhogy majd hamarosan hozom a kövi részt.

123Wings