Danganronpa - Egy végzetes játék

A nyomozás

Mindenki csak Max testét figyelte. Max arccal a föld felé feküdt, alatta a vértócsa ami belőle folyt. Nem mertem sokáig nézni, elborzasztott a látvány, de ahogy Jacksonra néztem, még borzalmasabb érzés fogott el. Jackson falfehéren bámulta gyerekkori legjobb barátja élettelen testét, szinte nem is pislogott, pupillái kitágultak, ajka remegett, keze ökölbe szorítva. Csönd töltötte be a szobát. Olyan érzés volt, mintha már órák óta csak ott álltunk volna csendesen, amikor Monotiger hangja visszatérített minket a valóságba.

- Nos, hogy megtörtént az első gyilkosság, kezdődhet a nyomozás! – ujjongott boldogan és elkezdett kotorászni maga mögött.

- Miféle nyomozás?! – csattant fel Chris. – Nem úgy volt hogy ha meghal valaki,ki mehetünk? – mikor észrevette, hogy mindenki őt bámulja gyorsan rájött, hogy ezzel a mondattal azt sugallta, hogy ő tette volna így gyorsan hozzá tette: - Persze nem én öltem meg, végig Sophieval voltam!

Monotiger elnevette magát: - Azt hiszitek ez ilyen egyszerű? – könnyezett a nevetéstől, és még sokáig kellett hallgatnunk rémisztő kacaját, mire a lényegre tért: - Tessék, itt vannak ezek a kis kütyük, segítenek majd a nyomozásban. – vette végül elő a kis tabletszerű gépeket a háta mögül. - Mielőtt jobban bele mélyednétek, hagy magyarázzam el a játékszabályt. Kaptok egy kis időt kideríteni ki tette, nyomozgattok, s a többi. Erre a kis időre minden szoba nyitva lesz, nem érvényesek rájuk az esti szabályok sem. Miután eltelik egy bizonyos idő, vagy már nagyon unom magam, tartunk egy úgynevezett tárgyalást, ahol meg kell nevezni a gyilkost egy kisebb megbeszélés után. Ha eltalálja az osztály többsége a gyilkos kilétét, a tettest megbüntetjük a harmónia megzavarása miatt, a többiek pedig vígan élhetik tovább közösségi életüket. Ha viszont nem találják el ki a tettes, nos a gyilkoson kívül mindenki büntetést kap, a gyilkos pedig elhagyhatja az iskolát.

- Bocsánat, de mégis mit ért az alatt, hogy megbüntetni? – lépett elő Jason.

- Oh ez egyszerű...HALÁL – felelte Monotiger, mintha ez olyan normális lenne.

- Még több halálról nem volt szó! – kiáltotta Amanda.

Monotiger csak nevetett és kisétált a szobából. Még a küszöbnél visszafordult és gonosz mosollyal felénk nézett: - Én a helyetekben elkezdenék nyomozni, fogy az időtök. – majd távozott.

Mindenki megnézte a kis kütyüt, amit Monotigertől kaptunk. Megnyitottuk, csak egy mappa volt benne: Monofájl #1. Megnyitottuk és a következőt láttuk:

Áldozat neve: Max Cromwall, fényképész
Halál helye: az áldozat szobája
Halál ideje: körülbelül 9:30 és 10:00 között
Halál oka: éles tárgy döfése a szívbe
Egyéb sérülések: a szív szúrásához hasonló szúrások a testen, törött kézfej

- Akkor vágjunk bele. – lépett elő Howard. – Óvatosan kutassátok végig a szobát, de kérlek titeket minden maradjon úgy, ahogy most van, minden apró részlet fontos lehet.
Howard közelebb lépett a holt testhez és megfordította. Ahogy a Monofájl írta, Max szíven lett szúrva, legalább is ott volt a legnagyobb vérfolt. A fiatal nyomozó kutatásra utasított minket, hogy nézzük át a szobát, nyomozzunk, csak őt hagyjuk dolgozni. Körbe néztem a szobában. Dulakodásnak nem volt nyoma, de nem csak annak nem volt nyoma, és ez másnak is feltűnt:
- Hol a gyilkos fegyver? – bökte ki végül Sophie.
A Monofájl szerint egy éles dolog lehetett, de sehol a szobában nem láttunk ilyet. Mindenki gyorsan körbenézett ott ahol éppen állt, kivéve Jacksont, aki még mindig falfehéren csak állt a holtest mellett, de senki nem talált semmit, pontosabban a gyilkos fegyvert nem, ugyanis Amanda az ágy alatt talált egy törött fényképezőgépet. Jackson amint meglátta, odarohant, kitépte a lánykezéből a gépet, és magához ölelve, annyit mondogatva hogy Max... Max..., így kikövetkeztettük, hogy a gép Maxé volt.