Danganronpa - Egy végzetes játék

Az új lány

Másnap reggel ugyanúgy Monotiger ébresztésére keltünk mintha mi se történt volna. Persze nem ez volt a helyzet, tegnap 3 diáktársunk is meghalt, Max, Peter és Mike. Mike megölte Maxet,míg Peterrel Monotiger végzet a szabályok megszegése miatt. Nem tudtam pontosan mi fog várni rám, de tartottam az ebédlő fele, ahogy eddig minden reggel. Már az ajtóban figyelmes lettem az ordításokra, amik bentről jöttek. Benyitottam és láttam ahogy Amelia és Sarah megint egymásnak feszültek, de mikor megláttak belépni elcsöndesültek, eltávolodtak és mosolyogva integettek nekem, mindkettő mutatta hogy menjek oda hozzá. Zavaromban nem tudtam mit tegyek, bárkihez is megyek oda a másik megsértődik, ha meg egyikükhöz sem, mindketten utálni fognak. Szerencsére hamarosan megérkezett Sophie és Chris, és nem sokkal később a többiek is. Mindenki helyet foglalt az asztalnál, egyedül Amelia és Sarah maradtak állva.

- Nos, mint tudjuk, a tegnapi egy szörnyű tragédia volt. – kezdte Amelia. – Ma reggel azonban kicsit sétáltam, és észrevettem, hogy a lépcső elől eltűnt a rács, fel tudunk menni. Itt az ideje, hogy megint csapatokra váljunk és-

- És ez múltkor se jött be! – vágott közbe Sarah. – Semmi értelme az átkutatásnak, semmivel nem lennénk okosabbak. Mért gondolod,hogy most hallgatunk rád és azt csináljuk amit mondasz? Azok után, hogy tegnap, hogy megvédted a kis férget, aki miatt majdnem mindenki meghalt!

- Megérdemelte a halált... - szólt közbe Jackson. – Max volt a legártatlanabb közölünk és csak úgy megölte, semmi esélye nem volt!

- Mike csak jót akart! – pattant fel Amanda. – A mi védelmünk miatt tette, amit tett!

- Azt hitte, hogy ha megöli Maxet vége mindennek hisz ő áll az egész mögött és az állítólagos képei. Csak jót akart! – folytatta Sophie.

- De ez akkor sem volt indok rá hogy meggyilkolja! – kelt nővére ellen Chris.

Az ebédlőben óriási hangzavar keletkezett, ahogy ketté oszlott a tábor, voltak akik Mikeot ártatlannak ítélték és voltak akik kimondták, hogy megérdemelte a halált.

- Elég ebből! – szólt közbe Amelia. – Itt nem arról van szó, hogy Mike mennyire érdemelte meg a halált vagy sem, hanem hogy van egy számunkra ismeretlen hely, tudnunk kell mivel állunk szembe.

- Látod ez a te problémád! Csak parancsolni akarsz, érezni hogy mi vagyunk az alja nép és mindig azt csináljuk amit te akarsz. Én szerintem pedig inkább jobban meg kéne ismernie az embereknek egymást, hogy mégis kikkel vagyunk egy légtérbe, kikben bízhatunk és kikben nem, és akár így elkerülhető az, hogy megtörténjen még egy ilyesmi. – oktatta ki Sarah Ameliat.

- És szerinted ezt az ötletet hányan képviselik még rajtad kívül Csinibaba? – kérdezte gúnyosan Amelia.

Ekkor Chris, Jason, Jackson és Howard felálltak a helyeikről, ha még nem álltak volna eleve és Sarah mögé sétáltak: - Mi egyetértünk vele. – szólalt meg Chris.

- Chris, te hülye gyere már vissza! – kiáltott rá Sophie, de Chris meg se mozdult, csak eltökélten nézett. Sophie, Amanda, és a lány beálltak Amelia mögé, csak én maradtam középen. Megint minden szem rám szegeződött. Mindenki tudta, hogy nem fogok egyedül maradni valaki mellé be kell majd állnom.

- Gyerünk már! – sürgetett Sarah. – Választani fogsz valakit, ideje lenne már, nincs már semmi ok, hogy tovább halogasd!

Ekkor az étkező ajtaja kitárult, és hirtelen minden szem, ami engem pásztázott az ajtó felé nézett. Először azt hittem Monotiger lesz az, így inkább nem is fordultam arra, de amikor egy női hang szólalt meg az ajtó irányából nekem is oda kellett tekintenem.

- Bocs hogy így betörtem. – szólt az idegen. A lány igen érdekes látványt nyújtott. Hasonlóan hozzám, egy fekete pulcsi és farmer volt az öltözéke, de ellentétben velem neki hosszú, térdig érő rózsaszín haja volt, és ha ez még nem is lett volna fura, a bal szeme, amit nem takarta a haja, szintén rózsaszín volt. Lassan lépdelt befelé, majd leült mellém. Percekig nem történt semmi, majd a lány mikor megunta, hogy őt bámuljuk megszólalt megint:

- Most mi az? Az a plüsstigris azt mondta feljöttök majd értem, de csak nem jött senki, meguntam és inkább lejöttem én. Hangokat hallottam innen, így hát első utam ide vezetett. Amúgy a nevem Luka...Yamanaka... és elvileg ti lennétek a többi diák akivel be lettem zárva.
Továbbra is néma csend volt. Luka megforgatta a szemét és sóhajtott:
- Tessék, az a plüss azt mondta ezt mutassam meg nektek. – azzal elővett egy képet és letette az asztalra. Amelia és Sarah ért az asztalhoz elsőnek, de a többiek is követték őket. A képen 3 személy volt: Mike, Max és Peter. Mike próbált segíteni Peternek leállítani egy elektromos hajnyírót, miközben Max a földön fetrengve nevetett. A legfurább a képen az iskolai egyenruhájuk volt. Mindannyian ugyanolyat hordtak.

- Ez valami trükk lehet! – szólt Jackson. – Ezen a képen olyan, mintha ismerték volna egymást mielőtt be lettünk volna ide zárva, sőt még egy iskolába is jártak! De ez lehetetlen, hisz egyikük sem említette, és Max mindig az én osztályomban volt és nem rémlik hogy Petert vagy Mikeot valaha láttam volna ezelőtt.

- Tehát ezek lennének azok a hamisított képek, amikről Mike beszélt? - gondolkodott el Amelia.

- Nem t'om. – vonta meg a vállát Luka. – A tigriske csak azt mondta ezt mutassam meg nektek ennyi.

- Nem tudom, én nem bízok Pinkie Pieban. – szólalt meg Sarah és látszott, hogy Amelia is egyetért most vele. Mindketten elég bizalmatlanok voltak az idegennel a tegnapi dolgok miatt.
Luka ismét csak a szemét forgatta:
- Na figyeljetek Bögyöske meg a másik, - pásztázott a szeme Sarah és Amelia között. – nem igazán érdekel ki bízik bennem és ki nem, de úgy látom ti vagytok ennek a bolha cirkusznak az igazgatói, mi lenne ha békében hagynánk egymást, én majd elleszek itt „pulcsi hugival" – ölelte át a nyakam, ezzel el is dőlt melyik csapathoz fogok tartozni, mert beleszólásom se lehetett Sarah és Amelia és kis csapataik már ki is vonultak, csak egyedül maradtam bent Lukaval.

Nem tudom ki ez a lány, de ahogy ott ült mellettem furcsa érzésem támadt, mintha már ismertem volna valahonnan, de nem tudtam hova tenni. Mégis ki valójában Luka, és mért érzem, hogy fontos szerepe volt már az életemben és még lesz is...?