Danganronpa - Egy végzetes játék

A másik áldozat

Eltelt egy kis idő, de senki sem jött. Sophie továbbra is szótlanul térdelt, Chris pedig remegve motyogta magában, hogy nem akartam, nem akartam... Léptek zaját hallottam meg a távolban, majd egyre erősödtek.

- Gyertek, erre van. – hallottam Luka hangját, de ismét távolodni kezdtek.
Gyorsan utánuk futottam, s mikor megláttam a távolban a jól ismert rózsaszín hajat, rögtön utána kiáltottam:

- Luka! Hova mentek?

- Hogy hogy hova? Hát a holttesthez! És neked is jönni kéne! – toppan meg amíg válaszolt.

- De hisz Amanda arra van. – mutattam a szobák felé.

- Akkor szólj neki is, mert a második emeleten a lépcsőknél megtaláltuk Jason holttestét. – és már indult volna tovább, de látta, hogy meg sem mozdulok. – Na, mi lesz már? – kérdezte türelmetlenül.

- Amanda is halott...- mondtam halkan. Mindenki aki Lukaval volt, beleértve Lukat is megdöbbent.

- Két holttest?! Hogy lehet ez? – döbbent meg Jackson.

- Akkor most mi legyen? – nézett rám értetlenül Luka.

- Menjünk fel Jasonhoz - szólalt meg a hátam mögött egy hang. Sophie volt az, mellette a remegő Chrissel és Lukat megkerülve elindultak a lépcsők felé, mi többiek pedig követtük.
A lépcsőhöz érve láttuk, hogy a raktárból vérnyomok vezettek végig egészen felfele a lépcsőkön. Ahogy haladtunk felfele kiabálásokra lettünk figyelmesek. Pontosan nem értettem miről szólt a vita, csak annyit vettem ki hogy Sarah és Amelia ismét veszekedtek, ismét egymásnak feszültek, és egy kicsit megnyugtatott, hogy végre visszatértek a régi kerékvágásba. Mikor felértünk eltávolodtak egymástól, így be tudtunk állni közéjük. Jason holtteste ott feküdt mellettük. Amint mindannyian odaértünk Monotiger is megjelent.

- Ejnye szegény fiú, megbízott olyanban akiben nem kellett volna. – nevetett fel, majd alig hallhatóan hozzá tette – mint ahogy mindenki más is.
Az utolsó részét csak én hallottam és eszembe jutottak Hanna utolsó szavai: Ne bízz...

Monotiger szó nélkül kiosztotta a Monofájlokat, de ezúttal mindenki kettőt kapott. Sarah és Amelia értetlenül nézett a plüsstigrisre.

- Mi az? Nem tudtátok, hogy Amanda barátnőtök is meghalt? – magyarázta el nekik olyan közönnyel, mintha ez olyan mindennapi volna.

A két lány döbbenten nézett egymásra, pár másodpercen belül Chrisből kitört:

- Én tettem, én öltem meg! – rajtam és Sophien kívül mindenki döbbenten nézett Chrisre, Monotiger pedig csalódottan.

- Ajh, most elrontottad a nyomozós játékomat...na mindegy, akkor csak egy nyomozás lesz.

- De nem végezheted ki emiatt! – kiáltotta el magát Sophie. - Önvédelemből tette! Amanda támadt rá!

Monotiger gonoszan elvigyorodott.
- Dehogy nem, megbüntethetném. De legyen izgalmasabb egy kicsit, úgy is a drámát szeretik az emberek!

- Emberek? – kérdezte szinte egyszerre Sarah és Amelia.

Monotiger ügyet sem vetve rájuk tovább folytatta:
- Akkor tegyük izgalmasabbá! Egyetlen büntetést fogok kiszabni. Ha nem ugyan az az elkövető, akkor az kerül kivégzésre, akinek az áldozata előbb halt meg! De akkor nincs Monofájl! – azzal összegyűjtötte az összest és faképnél hagyott minket.

Sophie azzal a lendülettel megfogta Chris karját , és mintha nem 2x olyan nagy lenne a fiú mint ő könnyű szerrel rántotta magával.
- Gyere Chris sietnünk kell...! – azzal mindketten lementek a lépcsőn.

- Akkor vágjunk bele! – csapta össze a tenyerét Amelia. – Howard, vizsgáld meg a testet, Sarah itt marad veled. Stella és én lemegyünk a raktárba, a vérfoltok onnan kezdődnek... Jackson és Luka, ti kérdezzetek ki mindenkit, kellenek az alibik, ha ez megvan és nem találtuk meg a gyilkos fegyvert, akkor kutassatok utána, itt nem láttuk, ha meg a raktárban van majd Stella és én szólunk.

- Egy kést keressetek! – szólt fel Howard, miután már egy ideje vizsgálta a testet.

- Erre mind rájöttél ennyi idő alatt Sherlock? – forgatta meg a szemét Sarah. – Ez nekem már akkor nyilvánvaló volt, mikor megtaláltuk a testet, mintha nem is értenél egyáltalán ehhez! Te pedig Miss Megmondommindenkinekmittegyen megint mért te osztogatod a parancsokat és hagysz itt engem a nyomozók szégyenével? Attól, hogy az voltál ami, ha tényleg az voltál..., az nem jelenti azt, hogy muszáj hallghatnom rád.

Amelia mélyet sóhajtott: - Rendben, akkor te mész Stellával a raktárba, így jó lesz?

- Bármi jobb, mint itt maradni, na gyere Csillagom. - intett felém.

- Nagyon vicces... - dörmögtem magamban, majd Sarah vezetésével vissza mentünk az első emeletre a raktár felé.