if i could fly ; ls [✔️]

Hatodik fejezet

Harryék háza otthonos volt, rendezett és tiszta. A falak barack színűek voltak, a bútorok pedig szürkék és barnák. Szépen volt berendezve az egész nappali és a konyha is, ahová Harry vezetett be, miután levettük a cipőinket.

- Megmelegítsem a kajákat? Vagy a tiéd kihűlt? - tette le a saját szatyrát a pultra és kiemelte belőle a műanyag dobozt.

- Nem. - állapítottam meg, miután megtettem, amit ő is.

- Kiszedem tányérba, addig ülj le nyugodtan. - intett az ebédlő felé, mire engedelmesen odasétáltam. Az asztal melletti egyik falra képkeretek voltak helyezve és úgy gondoltam, hogy nem nagy bűn, ha megnézem őket. A fotók nagyrészén egy barna hajú lány és egy smaragd szemű fiú szerepelt. Régiek voltak már, minimum hét évesek. Az egyiken rajta volt az anyukájuk is, aki gyönyörű nő. Igaz, csak egy fényképet láttam róla, de már ennyiből meg tudtam ezt határozni. - Mit csinálsz? - hallottam meg Harry hangját, mire rögtön megfordultam.

- Csak...a képeket néztem. - feleltem zavartan, mire mellém lépett.

- Ezen tizenegy éves voltam. - mutatott arra, amin az anyukája is szerepelt. - Gemma tizennégy. Ez az egyetlen normális minőségű felvétel anyáról, amit megengedett, hogy kirakjunk ide. Nem szeret fotózkodni. Pedig látod milyen fotogén. - ciccegett.

- Igen, nagyon szép nő. És a nővéred is az lehet, már kisebb korában is szép volt. - jegyeztem meg.

- És én? - húzta fel az orrát sértődötten.

- Mi van veled? - nevettem el magam.

- Én nem vagyok szép? - nyafogott.

- Jaj, hát te is nagyon aranyos kisfiú voltál meg most is helyes srác vagy, csak...

- A csajokra buksz. - szakított félbe. - Értem én. - vigyorgott rám mindent tudóan, majd leült az asztalhoz.

- Hát, igen. - nyögtem ki, miközben én is helyet foglaltam.

- Jó étvágyat, Louis. - emelte fel a villáját.

- Jó étvágyat, Harry. - viszonoztam a kedves szavait, majd mindketten enni kezdtünk.

- Ha gondolod és lenne kedved maradni, akkor szívesen megmutatnám a dalaimat ma. - szakította meg a már egészen hosszúra elnyúlt, kellemes némaságot a göndör hajú fiú.

- Persze, néhány órára maradok szívesen, aztán mennem kell haza tanulni. - húztam el a számat.

- Oké, elég egy-két óra! - örült meg és tapsolt egyet.

- Én tele vagyok, nem fér belém több. - dőltem hátra a széken aztán és a teli hasamra simítottam a kezemet.

- Ú, megehetem? - csillant fel Harry szeme, mire csak elé toltam a tányért.

- A sajátodat már megetted? - csodálkoztam.

- Aha. - pirult el. - Szeretek enni. - kezdett magyarázkodni. - De ugye a focival ledolgozom.

- Nem kell magyarázkodnod nekem. - billentettem oldalra a fejemet.

- Persze, csak szerettem volna elmondani. - vágta rá zavartan. - A fociról jut eszembe, remélem nincs ma edzésem...eléggé leszidna az edző, ha nem jelennék meg az év első edzésén. Főleg, hogy én vagyok a kapitány... - gondolkozott hangosan.

- Nem tudod, hogy van beosztva az órarended? Egyébként is, nem azért jöttél étterembe, mert nincs ma semmi dolgod már? - röhögtem el magam.

- De, igen! Akkor biztos holnap lesz majd edzés. - könnyebbült meg, majd bekapta az utolsó falatot is. Ezután az evőeszközöket és a tányérokat a mosogatóba helyezte, a dobozokat a kukába dobta, végül a szatyrokat berakta egy kosárba, ahol úgy tűnt, hogy azokat tárolják. - Gyere a szobámba. - intett, mire követtem. A helyiség ajtajára egy nyomtatott H betű volt ragasztva, ami máris mosolygásra ösztönzött. A szobában rend uralkodott, csak néhány ruhadarab hevert a szobainasra dobva. Az írósztala sötétbarna volt, ahogy az ágya kerete is és a szekrényei is. A két másik fő szín az ágynemű zöldje, illetve a falak és a szőnyeg világoskékje volt.