if i could fly ; ls [✔️]

Harmadik fejezet

Szombaton végül Grace és Niall ott aludtak nálunk, mivel anyáék későn értek haza és nem szerették volna, ha egyedül vagyok a házban, így nagyon jól éreztem magam az utolsó nyugodt estémen az iskolakezdés előtt. Az együtt töltött idő alatt volt alkalmam megfigyelni Grace viselkedését Niallel és mit ne mondjak, eléggé egyértelmű volt, hogy tényleg tetszik neki, már csak abból, ahogy ránézett. Niall szerintem nem érzékelte, de mintha ő is zavarban lett volna a legjobb barátnőm társaságában egy kicsit. Vasárnap mindketten nálunk ebédeltek, majd elmentek, hogy készüljenek hétfőre. Egyébként Niall hazafuvarozta Grace-t és felettébb foglalkoztatott az a kérdés, hogy hogyan telhetett el a néhány perces út. Úgy gondoltam, hogy majd hétfőn hozom fel, hadd legyen ez a nap nyugodt. A délután folyamán elrendeztem a szombaton beszerzett dolgokat a polcokon és fiókokban, ezen kívül sorozatot néztem és anyával beszélgettem. Este fél kilenc körül elmentem zuhanyozni, hogy időben lefeküdhessek aludni és frissen menjek be az első napon a suliba. Negyed tízkor zuhantam be az ágyamba és a telefonomat nyomkodtam, az instát görgetve. Grace nem írt egész nap, így gondoltam, üzenek neki én, hogy mi újság van, szóval vele dumáltam még, aztán fél tizenegykor leraktam a mobilomat az éjjeli szekrényemre és nemsokára el is nyomott az álom.

*

Reggel háromnegyed hétkor szólalt meg az ébresztő a telefonomon, amit kinyomtam, majd kimásztam a puha párnáim közül és nyújtózkodtam egy nagyot, aztán a szekrényemhez léptem. Egy fekete farmert és egy szintén fekete pólót választottam mára, hogy maradjanak az egyszerű megjelenésemnél. A táskámmal a vállamon és a telefonommal a kezemben siettem le a lépcsőn, majd a konyhába érve a tíz éves húgom, Fizzy fejére nyomtam egy puszit, anyát pedig megöleltem. Apa már nem volt otthon.

- Gyere, Louis, egyél néhány falatot. - intett anya, amikor az uzsonnámat a táskámba dobtam és már a cipőmet vettem volna. Az órára néztem, ami még csak hét óra kilencet mutatott, szóval beleegyezve leültem Fizzy mellé, anya pedig tett elém egy tányér rántottát.

- Köszönöm. - kezdtem neki az étkezésnek sietve, nehogy elkéssek Grace elől, akiért háromnegyed nyolc előtt öt perccel kellett odaérnem.

- Hány órád lesz ma? - érdeklődött anya, miközben elvette a húgomtól az üres müzlis tálat és elkezdte elmosogatni.

- Nyolc plusz idén hétfő-csütörtökön lesz az énekkar. - jelentettem be teli szájjal.

- Étellel a szádban ne beszélj. - szidott le anya. - Akkor nem is jössz haza?

- Nem, beülünk szerintem enni valahova a többiekkel. - hajtottam fel a narancslevemet, majd felálltam az asztaltól. - Mégegyszer köszi a reggelit. - adtam anyának egy puszit, majd a húgom haját megsimítottam és miután elköszöntem tőlük, magamra kaptam a sportcipőmet és kiléptem a kellemesen hűvös házból a borzasztó melegbe. A kulcsomon lévő gombbal kinyitottam az autómat, majd beszálltam és elindultam Grace-ék felé.

- Szia! - ugrott be mellém a szőke hajú lány, miután vagy tíz perc lassú araszolás után lelassítottam előtte. Jellemző. Szeptember elseje reggel majd' fél nyolckor már hatalmas a dugó a városban.

- Szia, hogy vagy? - indexeltem le az utcájukból.

- Jól, bocsi, hogy nem üzentem tegnap, csak levelet írtunk Honeynak.

- Basszus! - kaptam a fejemhez. - Tegnap nem mentünk hozzátok! Miért nem szóltál? Teljesen kiment a fejemből...

- Mert törölték a járatát és nem talált másikat, így már reggel el kellett indulnia. Szóval nem is lett volna lehetőségetek találkozni. - ecsetelte Grace.