if i could fly ; ls [✔️]

Huszonhatodik fejezet

Hétfőn kedvetlenül mentem be Grace-szel a suliba, ami a lánynak is feltűnt. Elmeséltem neki, hogy mi volt Harryvel, miket csináltunk a hétvégén. Nagyon örült annak, hogy mostmár mindketten tudjuk, hogy tetszik a másik és már ennyire komolyan gondoljuk ezt az egészet. Niall és közte is alakulnak a dolgok, én pedig nagyon szurkolok nekik, mert összeillenek és ha együtt lennének, akkor mindenkinek lenne párja - Liamen kívül - és legalább nem kéne új embereket megismerni.

A nap folyamán megköszöntöttük a szőke srácot, aki majd pénteken tartja a szülinapi buliját, ami tök jó, mert ezen a héten is lesz alkalmam berúgni. Elújságoltam mindenkinek, hogy Harry miért nem jött ma, mert Liamen és rajtam kívül senki nem tudta.

Iskola után hármasban tértünk be egy étterembe ebédelni. Hiányzott már Harry nagyon, rossz volt, hogy egész nap nem hallottam róla semmit.

- Tommo, dobódj már fel el kicsit. - bökött meg Niall az asztalnál ülve, amikor észrevette, hogy csak kavargatom az ételt magam előtt.

- Hagyjad, csak szomorkodik Harry miatt, majd elmúlik. Ma találkoztok? - intézte felém a szavait Grace.

- Nem, mert énekkar lesz.

- De Harry nélkül hogy fogsz dolgozni? - ráncolta össze a szemöldökeit Niall.

- Hát...majd egyedül, gondolom. De lehet majd eldumálok Mr. Stone-nal. Tök mindegy, meg csütörtökön már úgyis jön ő is. - tűnődtem.

- Hát az is igaz. - értettek egyet, majd folytatták azt, amit eddig, vagyis próbálták elérni, hogy jobb legyen a hangulatom.

Miután kajáltunk, visszasétáltunk a suliba, ahol nemsokára kezdődött is a mai foglalkozás. Az igazgató úr beszélt vagy fél órát a pénteki előadásunkról, majd közölte, hogy szeretné, ha mindenki találna magának egy párt és azzal írna egy dalt. Niall és Grace természetesen együtt lesznek, aminek hallatán nem tudtam nem vigyorogni. Aztán eszembe jutott, hogy én pedig ismét Harryvel leszek és ez is boldoggá tett. Mr. Stone szólt nekem, amikor a többiek elkezdték a munkát, hogy én menjek oda hozzá.

- Harryvel mi van? - tárta szét a karjait, amikor helyet foglaltam vele szemben.

- Beteg.

- Mi baja van?

- Hányt tegnap, szédül, fáj a feje és hasonlók. - foglaltam össze.

- Értem.

- Csütörtökön már jön! - fűztem gyorsan hozzá.

- Rendben. Na és Louis, lehetne egy kérdésem? - vette komolyabbra a hangsúlyt.

- Persze.

- Harry és te barátok vagytok?

- I-igen. - nyeltem egyet, amit szerintem még Mr. Stone is meghallott. - Miért kérdezi most ezt?

- Csak furcsának tartom a kapcsolatot, ami köztetek van.

- Mire gondol? - kezdtem gyanakodni azonnal. Vajon rájött?

- Nem akarok illetlen lenni, így nem szeretném kimondani hangosan, de Louis, tudod, hogy nyitott vagyok bármire. Elmondhatsz mindent, amit szeretnél kiadni magadból. Hosszú évek óta együtt dolgozunk már, bízhatsz bennem. - nézett rám jelentőségteljesen.

- Jó, hát...igazából Harry meg én...öhm, mi...szóval, van valami más is. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Gondoltam. - egyetlen szava hallatán idegesség uralkodott el rajtam. Miért nem mond semmi mást? - Szeretnél beszélni róla?