if i could fly ; ls [✔️]

Tizenhatodik fejezet

- Miért nézel így? - nevettem magam el zavartan, miközben éreztem, hogy képtelen vagyok megmozdulni. A lábaim mintha a földbe gyökereztek volna.

- Én...mondanom kéne valamit. - vakarta meg a tarkóját, amit még mindig ugyanúgy csinált, mint én.

- Hallgatlak. - nyeltem egyet, mire előre lépett egyet.

- Én...nem is tudom, hogyan kezdjek bele... - a szavait a telefonom csörgése szakította félbe, mire előhúztam azt a zsebemből.

- Grace az, felveszem, jó? Majd utána folytatod. - hadartam, majd fogadtam a hívást, Harry pedig csak lerogyott az ágyamra.

- Louiis! Ugye jössz az énekkarra? - tért a lényegre egyből a legjobb barátnőm.

- Persze, megyek. - erősítettem meg.

- Akkor jó! És mizu? Mit csinálsz? - érdeklődött kedvesen.

- Harryvel vagyok... - dünnyögtem, mire egy elég hangosat sikított, amire Harry felkapta a fejét.

- Majd később beszélünk, sziaa! - nyomott ki, mire értetlenül emeltem el a fülemtől a készüléket.

- Öhm, Niall és Grace eléggé azt hiszik, hogy érzek valamit irántad és emiatt mindig így viselkedik, ha rólad van szó... - kezdtem magyarázkodni. - Hiába mondom nekik, hogy barátok vagyunk és nem akarok többet, nem vesznek figyelembe... - fortyogtam, majd a szemeibe néztem. - Mit szerettél volna mondani? - tettem hozzá lágyan.

- Mindegy, majd máskor megbeszéljük. - legyintett. - Menjünk enni! - pattant fel, majd el is tűnt. Olyan furcsán viselkedik...

Követtem Harryt, majd az autómba ültünk és a plázába mentünk, ahol beültünk valami étterembe ebédelni, majd annyira elszaladt az idő, hogy nagyon sietnünk kellett, hogy odaérjünk a suliba időben. Egyébként a göndör végig olyan más volt, nem is tudom mivel jellemezhetném azt, ahogy beszél hozzám és néz rám...de ekkor is jót beszélgettünk, csak kissé feszült volt a légkör.

Végül énekkarra néhány perces késéssel estünk be. A többiek már csoportokba rendeződve csinálták a dolgukat. Hát igen, ezen kívül még egy alkalom van, akkor pedig be kell, hogy mutassuk a dalokat, mert pénteken lesz az ünnepség, amin előadjuk őket.

- Jó napot, Mr. Stone! - köszöntünk egyszerre a göndörrel, majd közelebb sétáltunk az igazgató úrhoz.

- Sziasztok! Merre jártatok? - döntötte oldalra a fejét kíváncsian Mr. Stone.

- Csak ebédeltünk és elnéztük az időt. - előzött meg Harry a válaszadással.

- És te ma, Louis? Valami baj van, rosszul voltál? - aggodalmaskodott, miközben rám terelte a témát.

- Öhm, igen, de már jól vagyok. - nyugtattam meg.

- Akkor jó. Hogy álltok a dallal?

- Tulajdonképpen majdnem készen vagyunk, már csak meg kell vágni a felvételt. - avatta be a göndör, mire Mr. Stone-nak meglepődötten felszaladtak a szemöldökei.

- Azt úgyis én csinálom. Itt van nálatok most, ugye?

- Persze, ezen rajta van. - kotorászott a táskájában Harry, majd egy pendrive-t emelt ki belőle és az igazgató úr elé tette.

- Köszönöm, ma este megcsinálom. Egy dalszöveget is kérnék, ha lehet.

- Tessék. - nyújtottam át a papírt, amire rá volt írva.

- Köszönöm, fiúk. Akkor, pénteken lesz az első közös fellépésetek. - közölte ezt az egyébként egyértelmű tényt. - Várjátok már?