if i could fly ; ls [✔️]

Tizennegyedik fejezet

A strandon megvettük a belépőket, aztán megkaptuk a karszalagokat és kerestünk öltözőt. Végül néhány perc múlva találtunk kettő egymás mellettit és mindketten bezárkóztunk. Lehúztam magamról a tiszta ruhákat, a cipőmmel együtt, majd felvettem a papucsomat és a fürdő nadrágomat, elpakoltam mindent, a tükörben ellenőriztem a hajamat, aztán kiléptem a fülkéből.

- Harry, bent vagy még? - kopogtam be a másikba, mert a göndörkét nem láttam sehol.

- Igen, egy pillanat és jövök.

Harry körülbelül két perccel később nyitotta ki az ajtót, de még nem jött ki, mert pakolt a táskájába. Addig volt időm szemügyre venni őt. Rajta is annyi ruha volt, mint rajtam - nem meglepően - és a háta, illetve a lábai láttán nyelnem kellett egyet. Gondoltam, hogy elég izmos lehet, mert pólón és farmeron keresztül is elég feltűnő volt, meg egyértelmű is a foci miatt, de hogy ennyire... Harry hirtelen megfordult, mire az arcára kaptam a tekintetemet. A haja fel volt fogva kontyba, az arca pedig kissé ki volt pirulva.

- Mehetünk? - törtem meg a csendet, mire bólogatva elindult mellettem és kerestünk egy helyet a hatalmas területen, hogy oda pakoljunk. Egy padot vittünk egy fa alá, hogy árnyékban legyen, majd rápakoltuk a cuccainkat és rájuk terítettük a törölközőinket.

- Hová menjünk be először? - kérdezte a göndör, mire körbenéztem. Elég nagy volt ez a strand, szóval volt választék rendesen.

- Haladjunk sorban. - döntöttem végül, mire beleegyezett és az első medencét vettük célba.

Borzasztóan hideg volt a víz, de a testem eléggé fel volt hevülve, ezért miután a lépcsőig elértem, beleugrottam, hogy lehűtsön. Szerencsére nem voltak túl sokan, így nem kellett zavartatnom magamat. A vízből kiemelkedve hátrasimítottam a vizes hajamat, majd intettem Harrynek, aki még akkor fogta meg a korlátot.

- Gyere nyugodtan, nagyon kellemes! - kiáltottam oda neki.

- Nagyon hideg! - panaszolta, majd beletette a jobb lábát a vízbe, de azonnal vissza is kapta.

- Berántalak, ha nem jössz! Jobb hamarabb. - tanácsoltam, mire bosszúsan felhúzta az orrát.

- Nem engedem, hogy hozzám érj a hideg ujjaiddal. - bökött felém, miközben az első lépcsőfokra lépett.

- Valóban nem? - kezdtem sétálni felé, mire rémülten hátrébb ugrott.

- Louis!

- Gyere, nem fogok hozzád érni, csak itt megállok. - támaszkodtam a korlátnak, ám ő kételkedve bámult rám. - Ígérem. - tettem hozzá, mire sóhajtott, de közeledni kezdett és három fokot is haladt lefelé.

- Tényleg nem rossz...annyira. - sziszegte, mire elnevettem magam.

- Már csak két lépés! Gyere. - bátorítottam, miközben kinyújtottam a karomat felé.

- Felejtsd el, hogy megfogjam. - utalt a levegőben tartott kezemre.

- Miért? - biggyesztettem le az alsó ajkamat.

- Mert tudom, hogy be akarsz rántani.

- Hát, pedig nem ez volt a célom. - sértődtem meg, majd arrébb úsztam.

- Hé, most meg hová mész? Várj meg! - kiabált utánam riadtan.

- Érj utol. - fordultam vissza, kinyújtva rá a nyelvemet.

- Csak kapjalak el. - szitkozódott magában, amin jól szórakoztam és leültem a medence szélén lévő ülő részre. Milyen szépen meghatároztam ezt is, mint mindent.