Countryhumans

2.

~ Russia szemszöge ~

Augusztus 29.

Mindjárt vége a nyárnak. Kicsit azért sajnálom. Jó nyár volt az idei, meg aztán nem igazán megy jól a suli. Nagyjából semmi nem érdekel abból ami az órákon elhangzik. Úgyse megyek velük semmire az életben.

Muszáj volt ma bemennem a tankönyvekért. Új év, mégis rég elhasználódott tankönyvek. Nem mintha igényelném az újakat, hiszen ígyse-úgyse nyitom ki őket, de a sulinak van ez az új hóbortja, hogy év végén összeszedik a tankönyveket és azokat adják a következő évfolyamnak is.
Így ne csodálkozzanak a tanárok, hogy egyik-másik gyereknek össze van firkálva!

Megpakolva igyekeztem a porta felé, mikor belépett Ő. A szokásos, napszemüvegével, fekete NATO feliratú pólójával és a farmerjával most is csak úgy sugározta a lazaságot.
Na igen, gyakorlatilag ő ébresztett rá a szexuális mivoltomra. Úgy igazán sosem tetszettek a lányok, de előtte max. azt gondoltam, hogy még nem találtam meg az igazit. Viszont amikor megismertem USA-t rájöttem, hogy nem is fogok nekem való lányt találni... pech.

Csak álltam nagy bambán és azon kaptam magam, hogy stírölöm. Hoppá. Ezt ő is észrevehette, de csak intett egyet és továbbment. Van egy olyan előérzetem, hogy sose jövünk össze... (í: Szerintetek? ;) )

~USA szemszöge~

Eddig mindig anyám (Franciao.) ment be a tankönyvekért, de most valamilyen elfoglaltsága akadt, így magamnak kellett elhoznom őket a suliból.

A portánál összefutottam Russiaval. Nem nagyon szoktunk beszélgetni, de valamiért sokszor bámul engem. Néha már ilyesztő. Most is csak intettem neki egyet és továbbsiettem, még mielőtt nekem esett volna.

A könyveket gyorsan megkaptam és már indultam volna hazafelé amikor összefutottam Mexikóval. Egy régi alsós haverom, akivel eléggé összevesztem, miután összeszűrte a levet az egyik volt barátnőmmel.

- ¡Hola! - köszönt rám.
- Neked is. Mi járatban errefelé? Úgy tudtam te a város másik felébe jársz suliba.
- Igen eddig úgy volt, de költözés miatt át kellett iratkoznom ide, ha nem akartam órákkal hamarabb felkelni, hogy beérjek. Veled mi van? Még mindig jársz azzal a csajjal? Hogy is hívják? ...Indonézia?
-  India... nem, már nem járok vele, AZÓTA és csak hogy tudd, még mindig nem bocsátottam meg azt az esetet.
- Még mindig dühös vagy amiatt a Szilveszteri Buli miatt? Dehát mindketten be voltunk piálva! És mentségemre legyen mondva, hogy te sem teljes szívedből szeretted! - mentegetőzött.
Nem. Valóban nem Ő volt az igazi, de azért na! Mégis csak az én barátnőm volt!
- ...
- Most hallgatással büntetsz? - kérdezte.
- Nem, de már sose leszünk olyan jó haverok, mint azelőtt. Csak hogy tudd.
- Nem is gondoltam. Reménykedtem, de tudtam, hogy apád után te is haragtartó típus vagy.
- NE MERJ AZ APÁMRA (UK) HIVATKOZNI!! - rivalltam rá.

Ott helyben majdnem összeverekedtünk, de végül két segítőtanár szétválasztott minket és beküldtek az igazgatóiba. Még el sem kezdődött az év és máris az igazgatóiban vagyok... remek kezdés.

Otthon is megkaptam a magamét apámtól, majd sulikezdésig szobafogságot kaptam. Addig már úgyis csak 3 nap van. Annyit csak kibírok.
Úgyhogy befeküdtem az ágyamba és alvásig kockultam. Még szerencse, hogy a telómat nem kobozták el. Anélkül nem tudom mihez kezdtem volna magammal... reménytelen eset vagyok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Halo!
Tessék! A második rész.
Kicsit mozgalmasabb, de szerintem nem lett olyan rossz... szerintem.
Remélem tetszik. ☺