Countryhumans

12.

Okt. 10. szombat.
~USA szemszöge~

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy migrén erősségével fájt a fejem, mikor felébredtem. Nem sok mindenre emlékeztem az előző estéből. Viszont volt valami, amitől semmilyen alkoholmennyiség nem tudott volna megfosztani. Egy csók, attól a személytől, akitől a legkevésbbé számítottam volna. Russiától.

Tehát vonzódik irántam.
Sosem hittem volna, hogy a fiúkat szereti. Vagy netalántán csak engem kedvel? Vagy csak ki akarta próbálni, hogy milyen egy fiúval...? De vajon ez a vonzás csak testi, vagy annál mélyebb? Minél hamarabb meg akartam kérdezni, hogy akkor most mit is érez, de ezt nem lehet csak úgy elkapkodni.  Meg kell várni a megfelelő pillanatot és akkor kérdőre vonni. Plusz még volt egy tesztem számára...

9 óra körül ráírtam messengeren, hogy mi lenne, ha találkoznánk valahol délután. Csak annyit írt vissza, hogy "OK", de ebben a válaszban is annyi szorongást és izgatottságot éreztem, hogy már csak a gondolattól belepirultam.

Egyszer csak apám nyitott be a szobába.
Jött közölni, hogy ha nem józanodok ki 5 perc alatt, akkor nem kapok reggelit. De kedves...
Gyorsan összeszedtem magam, bevettem egy aszpirint fejfájás ellen és elindultam reggelizni. Francia pirítós és rántotta volt, mivel a családban mindig úgy osztjuk fel, hogy épp mit eszünk, hogy milyen nap van. Pl a szombatokon anya nemzeti ételeit esszük. Enyém a kedd, apáé pedig a hétfő. Utálom a hétfőket. Azok a legrosszabbak. Egyszerűen semmi jó nincs az angol kajákban.

Délelőtt még egy kicsit visszafeküdtem pihenni, hogy egy kicsit kisimuljanak a táskák a szemem alól. Aztán dél körül újra írtam Russiának: '14h a parkban?' Újabb 'Ok' a válasz. Nem túl bőbeszédű. De nem is baj az.

~Russia szemszöge~

Már reggel óta tiszta ideg vagyok. A tegnapi este - pontosabban ma hajnal - után féltem találkozni Vele. Ki tudja, hagytam-e nyomot rajta, vagy netalántán felébredt, esetleg valaki kifigyelt és megmondta neki. Féltem attól, hogy megtudja, pedig mélyen reménykedtem is benne.
Féltem, hogy elutasítana, vagy azt hinné rólam, hogy egy perverz vagyok. Semmiképp nem akartam ezt a fajta végkimenetelt. Azt akartam, hogy kiderüljön, hogy viszont szeret és végre egymáséi lehetünk meg minden mint egy hercegnős mesében... ja meg a francokat.

Az igaz, hogy szeretném, ha viszont szeretne, de nem élek hitvilágban. A valóságot látom magam előtt és azt, ahogyan újra és újra elutasítanak. Eddig mindig leráztak, elutasítottak. Magyarékon kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy jobban megismerjen.

Igaz, hogy marcona a kinézetem, hogy pocsékak a jegyeim és a rendszeres vagdosási kényszer miatt folyton kötés van a kezemen, de azt senki nem látja, hogy közben milyen óvatos, gondoskodó és kedves tudok lenni.

Ma viszont itt volt a nagy lehetőség. Kettőkor a parkban... ez nem úgy hangzik kicsit, mint egy randi? Mindenesetre szeretném bevallani neki az érzéseim, úgyhogy egész nap erőt gyűjtök, hogy sikerrel járjak.

Aztán fél kettőkor elindultam a találkahelyre. Nem vagyok túlbuzgó, de kell egy fél óra séta, hogy végig nyugodtan tudjak gondolkodni.

Mire a park közelébe értem már Ame ott volt és a telefonjából fel-fel pillantva várt. Rám. Aztán mikor meglátott, intett egyet és odafutott hozzám.

- Szia - köszönt.
- Szia
- Sétáljunk egyet, jó? Van egy új kávézó a közelben, amit már egy ideje meg akartam nézni - dobta fel.
- Rendben. Menjünk - tetszett ez az ötlet. Egyre inkább kirajzolódott bennem, hogyan fogok neki vallani, de persze ez csak terv volt. Ahogy a szólás tartja: Ember tervez, Isten végez... (Megj.: Bocsi ezt muszály volt. Hasznosítsuk egy kicsit az irodalom beadandót. :P )