Countryhumans

8.

~ Magyar szemszöge ~

Szeptember 30. Hétfő.

A múlthét Németéknél nagyon jól telt. Úgyhogy nagyon nem akartam ma bemenni, de Lengyel gyakorlatilag kirántott az ágyból, le a földre. Csak azután ébredtem fel, miután koppant a fejem a kemény padlón.
- Mi a f@sz bajod van, hugi?
Kicsit megszeppent, de alig látszott rajta. Az én húgom. Edződnie kell. >:)
- Gyere már! Ma már suli van. Azért a 3.órára be kéne érni. Az első kettő már bukta, de a harmadik tesi. Ha nem érünk be, akkor legközelebb olyat kapunk, hogy három hétig fogjuk emlegetni. És nem a lazaság miatt.

Csak morogtam egyet. Sajnos be kell vallanom, hogy igaza volt. FBI, a tesi tanárunk előszeretettel bosszulja meg, ha valaki késik, vagy rendetlenkedik az óráján. Ő az egyetlen, aki képes tartani a katonafegyelmet az osztályban.

- Még 5 perc és mehetünk. – sóhajtottam.
- Akkor legyél kész! – mondta Lengyel és diadalittas arckifejezéssel kiment.
Valahogy összeszedtem magam és kb. negyed óra múlva kint álltam az ajtóban, kezemben a reggelimmel és indulhattunk.

A suliba beérve ledobtuk a cuccainkat a szekrénybe és mivel már második órára nem volt értelme bemenni, így szépen lassan elindultunk a tesiterembe. 

Miután kicsengettek, megjelent Észak-Korea. Lesújtó pillantást küldött felénk (a lógás miatt), majd bement az öltözőbe. Mindig elsőként jön. A tesit nem szereti, de másokkal együtt öltözni meg végképp.
Nem sokkal később a többiek is beszállingóztak. Még megvártam a csapatot, majd fiúk-lányok külön indultunk átöltözni.
A tesi most is ugyanolyan kemény volt, mint szokott lenni. FBI nem kímélt minket. Szerintem szadista a csávó.

Az öltözőben viszont támadt egy  ötletem. Már csak Német, Russia, Én, USA és Észak-K. volt bent. Sajnos, Északot nem tudtam lerázni, de most pont lesz@rtam. 
Odasúgtam Russiának:
- Most menj oda és kérdezd meg, hogy full hetero-e ! – mutattam Ame felé.
- Te megőrültél!? Dehogy!
- Most miért ne?

~ Russia szemszöge ~

- Komolyan megindokoljam? Egyből lejönne neki, hogy mit akarok. – mondtam. Még nem mertem bevallani Aménak, hogy szeretem.

- Épp ez a cél! Akkor megkérdem én. – jelentette ki határozottan.
- Meg ne próbáld. – sziszegtem.
- Nem tudsz megakadályozni. Azt mondtuk, hogy segítünk neked, hát itt a segítségem. – vigyorgott gonoszan és megindult Ame felé.

Egy gyilkos nézést vetettem felé, majd inkább elkaptam a pillantásom, mielőtt gyanússá vált volna, hogy bámulok.

Magyar félrehívta Amét.

~ Magyar szemszöge ~

Magabiztosan odamentem Amerikához és belekezdtem. Nem féltem, hiszen ennél nagyobb őrültséget is csináltam már.
- Szia USA. Szóval volna egy őszinte kérdésem, amire a létező legőszintébb választ kérném.
- Mondd. – egy furcsálló félmosolyt küldött felém.
- Csak a lányok jönnek be? Mármint totál hetero vagy? – tettem fel a nagy kérdést.
- Visszakérdezhetek? Honnan jön ez a kérdés?
- Az most mindegy. A válaszodat kérem.
- Hát... igazából erről nem sokan tudnak, de biszexuális vagyok.
- Szóval lányok és fiúk is szóba jöhetnek?
- Még nem nagyon voltam együtt fiúval, de asszem ja.
- Hm. Köszi, hogy őszinte voltál.
- Szívesen. Lehet egy kérdésem?
- Persze. – fordultam vissza.
- Valamelyik fiúnak tetszek? Gondolom nem cél nélkül kérdezted.
- Talán. – mondtam mit nem sejtetően. – Annyit elárulok, hogy nem én vagyok az. – nevettem.
- Gondoltam. – nevetett vissza kínosan.

Visszamentem Némethez és Russiához.
- Hallottad? – fordultam Rus felé.
- Öhm nem mindent. Úgyhogy részleteket kérek. Szóról szóra.
- Majd.
- Na!
Röhögve hagytuk el a tesitermet.
A lányok az udvaron vártak minket.
Órák után megbeszéltük, hogy kb. négykor találkozunk nálunk.

~ Russia szemszöge ~

Már fél négykor Magyarék kapujánál álltam. Egyszerűen megőrülök. Egész nap nem mondott semmit az Améval való szóváltásáról. Én meg persze csak a lényegtelen részeket kaptam el. Tipikus.

- Russia! Ennyire tudni akarod, hogy mit mondott USA? – üdvözölt vigyorogva Lengyel.
- Szia. Ami azt illeti, igen. Nagyon is. Tudod a szerelmi életem múlhat rajta. – tettem hozzá csendben. Lengyel egy furcsa grimaszt vágott. – neked mondott valamit Magyar?

- Nem. Pedig nekem is furdalja a kíváncsiság az oldalam. Amúgy beljebb jössz?
- Igen. Köszi.
Mindig is szerettem Magyaréknál lenni. Otthonos és legalább senki nem cseszeget. Mondjuk csendesnek nem mondanám. Itt valamiért mindenki ordibál.

Nemsokára Német és Austria is csatlakoztak. Ekkor leültünk a nappaliba és Magyar belekezdett.
- Szóval. Megérte várakozni. Russ, gratulálok, még lehet esélyed. Biszex.
- Komolyan? – kiáltottak fel a lányok egyszerre. – és volt már fiúval is? – folytatta Ria.
- Nem. Azt mondta, hogy még nem.
- Akkor honnan tudhatja biztosan, hogy őket is szereti? – kérdezte Német.

Magyar csak egy vállrándítással felelt. Ezen elgondolkodtam. Mi van, ha csak biszexnek hiszi magát, közben meg hetero.
- És mondott még valamit? – kérdeztem.
- Hát, igazából megkérdezte, hogy tetszik-e egy fiúnak.
- És mit mondtál? – türelmetlenkedtem. Ez jó jelnek tűnt. Ha már megkérdezte, akkor érdekli a dolog.
- Azt, hogy talán. Meg, hogy, nem nekem. – a válasza második felére mindenkiből kitört a nevetés.
Még egy ideig beszélgettünk, aztán mindenki hazament. Otthon káosz fogadott, de csak a szokásos méretű, így bementem a szobámba lefeküdtem az ágyamba és kb. éjfélig csak forgolódtam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!

Itt az újabb rész. Bocsi, hogy csak ritkábban írok, de se ihlet, se idő, se kedv nincs.
Remélem tetszett. <3