Countryhumans

9.

Október 1. Kedd
~Russia szemszöge~

Reggel szinte kipattantam az ágyból annak ellenére, hogy összvissz kb. 4 órát aludtam a forgolódás miatt.
Majd kicsattantam a boldogságtól.

Belarus nyitott be a szobámba és mikor meglátott megtorpant.
- Bátyus, valami baj van? A szokásosnál is ijesztőbben nézel ki. - nézett rám nagy szemekkel.
Felhúzott szemöldökkel néztem vissza rá, hogy mégis mire gondol, de mikor tükörbe néztem rájöttem...

Táskás szemek, és enyhén gyilkos vigyornak tűnő mosoly... lehet, hogy igaza van, de ilyen, ha boldog vagyok.
Gyorsan letöröltem a mosolyt az arcomról, hogy kevésbé nyújtsak ijesztő látványt, átöltöztem, apámat elkerülve felkaptam a konyhapultról a reggelim és elindultam.

~USA szemszöge~

Alig bírtam kikászálódni az ágyamból, de mikor megnéztem a telóm és elolvastam az üzeneteimet azt kívántam, bárcsak ne keltem volna fel.
Egy titkosított számtól vagy tíz üzenetet kaptam. "Tudom, hogy abnormális vagy" "Ha letiltassz, vagy bárki tudomást szerez erről, akkor mindenki tudni fog a szexualitásodról. Ugye nem akarod, hogy mindenki elkezdjen kerülni és utálni?" "Azt akarom, hogy engedelmeskedj. Minden üzenetemre azonnal ugranod kell." Meg ezekhez hasonlók.

Megijedtem. Ez volt az első alkalom, hogy zaklatni mertek. De mégis ki? Mit ártottam neki? Talán Mexikó lenne? De hisz még ő sem tud arról, hogy biszex vagyok... egyetlen ember ugrott be így hirtelen: Magyar. Bár neki sem tettem soha keresztbe, mégis perpillanat csak az járt az eszemben, hogy tegnap tesi után elárultam magam neki. Én barom. Hogy lehettem ennyire naiv?

Ezek után már semmi kedvem nem volt suliba menni, de tudtam, hogy UK úgyse engedné meg. Számára beosztások, a munka és a tanulás a legfontosabb...
Nagy nehezen összekapartam magam.

Suliban semmire nem tudtam odafigyelni...
Brazil és Portugália odajöttek hozzám órák előtt és rögtön feltűnt nekik a letörtségem.
-Baj van haver? Rosszul nézel ki.
- Nincs...- válaszoltam. Nem akartam terhelni őket az én problémáimmal. Ráadásul kicsit aggódtam a fenyegetések miatt is. Ha kellene simán felvállalnám, de nem ilyen módon akarom, hogy megtudják az emberek, hogy biszex vagyok...

-De most komolyan, USA. Úgy szorongatod azt a telefont, mintha az életed függne tőle. - ezzel a mondattal kikapta a kezemből, feloldotta és elolvasta a fenyegető üzeneteket, mivel épp azok voltak megnyitva.
Próbáltam kikapni a kezéből, de ügyesebben fordult, mint én nyúltam utána.

Türelmetlenül pillantottam végig az osztályon. Még alig voltak bent páran a teremben, mégis úgy éreztem, hogy túl sokan vannak és elszívják előlem a levegőt.
Brazília és Portugália eggyütt bújtak a telefonom fölé és egyre sötétebb ábrázattal olvasták az üzeneteket.
- USA... ezek...
- ...fenyegetések... - mondták együtt.
- Igen, tudom.
- Szólnod kéne egy tanárnak. Elég komolynak tűnik, bár nem értem pontosan a lényeget.- próbált segíteni Portugália. Brazil csak hevesen bólogatott.
- De mégis ki írhatta?
- Nem tudom. Nem akarok gyanúsítgatni, de akinek legutóbb erről beszéltem az Magyar volt. - mondtam csendesen.

A következő pillanatban Brazil és Portugál odarohantak az ajtón épp belépő Magyarhoz és lekevertek neki egyet. Ez is tud időzíteni...
- Ez mégis mi a sz@r volt? Verekedni akartok, hülyegyerekek?
- Aki képes ilyeneket írni, az csak ne pofázzon!
- Mégis miről zagyváltok? - lépett Magyar pártjára Lengyel.
- Arról, hogy a bátyád egy barom, aki képes volt megfenyegetni USA-t.
- Srácok... - próbáltam közbelépni sikertelenül- nemár...
- De haver! Ez komoly dolog! Aki képes ilyeneket írni az csak egy tuskó lehet. Nehogy már az ő pártján állj! Hisz ő fenyegetett meg.

Képtelen voltam tovább egyenesen állni. Letogytam egy székre, lefeküdtem a padra és bedugtam a fülem. Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam....

~Russia szemszöge~

Újult erővel néztem neki a napnak. Csak tudnám, hogy honnan szereztem. Mindenesetre hamar elillant a jókedv, mert a suliba beérve az volt az elő dolog, ami feltűnt, hogy az osztály két csoportra osztódott és mindenki dühös megjegyzésekkel és rágalmazásokkal dobálta a másikat. A hangzavarból csupán néhány mondatot sikerült kikapnom. Például ilyeneket:
- Magyar úgyis tudjuk, hogy te voltál! - üvöltötte Brazília
- Mégis mi a f@sz bajotok van nektek? Hányszor mondjam még, hogy nem csináltam semmit!!! - üvöltött Magyar is.

Odaküzdöttem magam Németékhez (nagy termetemnek hála nem volt nehéz) és megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a fene történt.
- Valaki zaklatja Amét. 
Kihagyott egy ritmust a szívem és kikerekedett szemekkel néztem vissza Németre. Elborult az agyam. Végül csak ennyit tudtam kinyögni:
- Что (mi)?
- Nem tudni, hogy ki, de ezek az idioten Magyart támadják.
- Biztos, hogy nem ő volt! Sok hülyeséget csinál, de ilyet sose csinálna. Még csak viccből sem - szállt be Ria is.
- Tudjuk hugi, tudjuk. Nem hiszem, hogy bármelyikőnk is képes lenne erre ugye, Rus? Rus...?

Csak bámultam magam elé. Már nagyon arra sem figyeltem, amit Német mond. Semmit nem fogtam fel a környezetemből. Amét fenyegetik. Ez a mondat cikázott a fejemben körös körül.

Végül arra eszméltem fel, hogy Német és Ria az arcom előtt hadonásznak.
Mikor körülnéztem a mellettünk állók a veszekedőkön kívül mind aggodalmas arccal néztek rám és kb. 1-1.5 métert hátráltak.
- Kumpel (haver), jól vagy? Nagyon ijesztően néztél az előbb.

Kiviharzottam a teremből, ki a folyosóra ahol beleboxoltam egyet a legközelebbi szekrénybe, ami rögtön be is horpadt a kezem nyomán.
Berontottam a fiúmosdóba, magamra zártam egy fülkét és a fejemet a falba vertem. A harmadik ütésnél már kezdtem szédülni, de még mindig nem volt elég. Letekertem a kezeimről a kötést, megkerestem a zsebemben az ilyen helyzetek kedvéért magamnál hordott apró zsilettpengét és mélyen a húsomba vágtam.

Fájt, de pont ez kellett, hiszen, ha nem magamat bántom, akkor valaki mást fogok. Ezt már kiskoromban megtanultam.

A vérző kezemet néztem és éreztem, hogy a szédüléstől eltekintve a fejem kezd kitisztulni. Húztam még pár vágást, aztán fogtam pár zsepit és felitattam kezemről és a padlóról a vérem.

A mosdót elhagyva, immár kissé lenyugodva tértem vissza a terembe, ahol még mindig háború dúlt Magyar&Lengyel és Brazil&Portugál között. Már csak 3 perc volt becsengőig, de erőt vettem magamon és odamentem - a még mindig az asztalon fekvő - Amerikához. Lazán megböktem.

- Nézd, nem tudom, hogy ki lehetett, de biztosíthatlak afelől, hogy nem Magyar volt.
- ...oké. - válaszolta, de remegett a hangja és mintha csillogni láttam volna a szemét.
- Ha kiderül, hogy ki volt szétrúgom a seggét.
Ame szipogva, ugyanakkor hálás csodálkozással a tekintetében nézett rám.

Kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Gyorsan leültem a padomba és lehajtottam a fejem még mielőtt észrevette volna, hogy elpirultam.
Első órán az ofő bejött, szétválasztotta a veszekedő feleket és lassan lecsendesedtek a kedélyek.
Szerintem Ame megmondta Brazilnak és Portugálnak, hogy tuti nem Magyar volt és, hogy hagyják abba.

Ezek után egész nap azon agyaltam -immáron logikai alapon és nem dühből- hogy ki lehet a tettes.

Amúgy egész nap öszvissz Japán kérdezte meg, hogy nem kéne-e elmennem a védőnőhöz a vérző kezemmel. Úgyhogy lementem új kötésekért. Lassan kifosztom a sulit a kötésekből...

Otthon aztán bevillant valami. Nem csak mi voltunk ott az öltözőben, amikor Magyar megkérdezte Amét....

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Folyt. köv. :P
Szal' bocsi a felszívódásért, de így suliidőben baromira nincs időm... úgy semmire. Meg ihlet se volt. Most megcsapott úgyhogy van rész. :)