Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

8. fejezet

Minji

A szívem úgy fájt, ahogy még sosem. Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű, hisz ők nem emlékeznek, de számomra ugyanazok az emberek, akik voltak. A tekintetük, a gesztusaik mind ugyanaz, csak a természetük változott némiképp.

- Minji-ssi? – hallottam valahonnan a nevemet, valahonnan egészen távolról.

Nem kaptam levegőt, a látásom elhomályosult, a hallásom tompult. 800 éve őrzöm kitartóan a szívemben őket, és most mind a ketten másnak szentelik figyelmüket. Oppa számára más a húga, mást csókol homlokon, másért aggódik. Jungkook ajkai olyan lány ajkait érintik, aki miatt a sorsunk megváltozott. Ha nem árul el, akkor nem haltam volna meg, vagyis nem lebegnék élet és halál között.

- Hahó – éreztem meg két erős kezet a felkarjaimon. – Jól vagy? – kérdezte Namjoon. Felnéztem rá, arca homályos volt, az agyam nem gondolkozott.

- Oppa – mondtam neki, szemeit döbbenten vonta fel.

- Ha gondolod nagyon szívesen szólíthatsz így – mosolyodott el, és újra láthattam azt a mosolyt, ami nekem szólt, és az arcán a két kedves gödröcskét. – Kikísérlek.

- Megyek veletek – ajánlotta fel Geongmin.

- Nem, egyedül szeretnék lenni. Namjoon-ssi elkísér, friss levegőre vágyom, nem ettem ma szinte semmit, ez annak a következménye – magyarázkodtam, miközben csak a bátyámmal akartam kettesben lenni.

- Tényleg szólíthatsz oppának – haladtunk a folyosón a mosdók irányába.

- Bocs, csak volt egy bátyám és...

- Csak volt? – nézett rám érdeklődően, bólintottam.

- Meghalt – zártam rövidre.

- Sajnálom. Nézd, itt a mosdó, megvárlak – engedett el.

A mosdó csempéinek színéből áradó kellemes nyugalom se volt képes hatni rám. Pedig rendkívül tiszta, és kellemes környezetet árasztott, ahhoz képest, hogy egy bowlingterem nyilvános WC-jéről beszéltünk. Támaszkodtam a mosdón, és meredten néztem a fehér arcomat. Most tényleg illett rám a „hulla-fehér" megjegyzés.

- Szarul festesz! – szólalt meg az arcom a tükörből. Egy pillanatra megijedtem, majd körbenéztem, belestem a WC-k alá, hogy egyedül legyek. Szerencsére senki sem tartózkodott a helyiségben.

- Gabriel – ismertem fel, majd az arcom átváltozott.

- Mondtam neked, hogy jól gondold meg, hogy felveszed-e velük a kapcsolatot!

- Hiányzottak, nem tehetek róla – lábadt könnybe a szemem.

- Te vagy a kedvenc angyalom, nem örülök neki, ha szomorúnak látlak – mondta. – Most lépj le, mielőtt még jobban szenvednél – tanácsolta, majd eltűnt.

Nem értettem mire fel mondja, ettől jobban már képtelenség lenne szenvednem. Fel akartam ébreszteni Jungkook-ssit, azt akartam, hogy újra átöleljen, hogy újra szeressen, de ez most már lehetetlen, hisz a szíve másé. A mi szerelmünk nem élte túl az időt és a teret. Fáj belátnom, de így van. Felébreszthetném a bátyámat, de minek, most boldog, szeretik egymást a srácokkal. Gabrielnek viszont igaza van, el kell tűnöm, de nem azért mert nekem fáj, hanem mert nem szabad őket megzavarnom, nekik már ez az életük.

Kiléptem a mosdóból, és Namjoon-ssi ott állt hátát nekivetette a falnak, és rám várt.

- Namjoon-ssi – léptem felé, ahogy rám nézett megjelent előttem a levegőben egy boríték, és ösztönösen nyúltam érte. Képtelenség irányítani a cselekedeteinket, ha a boríték megjelenik. Ezért is veszélyes láthatóvá válnunk, mert a boríték is láthatóvá válik velünk együtt.