Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Hoseok

Nagyon meglepődtem, mikor Minji-ssi ajkait az enyémhez nyomta. Mindenre számítottam, csak egy forró és édes csókra nem. Egyetlen röpke pillanatig bennem volt, hogy van barátnőm, de aztán valahogy nem tudtam ellenállni az ajkainak és visszacsókoltam. Bár ne tettem volna!

A csókja különös módon tényleg édes volt, túlságosan édes, olyan... vattacukorszerű. Aztán jött egy fura megmagyarázhatatlan érzés, mintha egy örvény rántana magával. Különös dolgokat láttam, elmúlt életeket, hol egyszerű szegény emberként, hol fiatal srácként aki akárcsak most, küzd az álmaiért, de mielőtt sikerült volna az álma meghalt. Aztán megtorpantam a leges legelső életemnél. Érdekes régi hagyományos öltözetet viseltem, amiket most készítenek, éppen csak megközelítik azt. Gazdag földbirtokos elsőszülött fiaként jöttem a világra. Minden engem illetett, és akartam is. Az apám az öreg király Tanácsosa volt, így nekem is egyenes utam volt hozzá, csak én éppen a Daegun Tanácsosa lettem. Megdöbbenve láttam Seokjin-ssit a trónon ülve. Öccse pedig Jungkook-ssi volt. Ott állt előtte és könyörgött neki, hogy ne vegye el tőle azt az egyetlen dolgot, amit szeret.

- Te meg mindent elvettél, amit szerettem – közölte vele a bátyja.

Nekem nem voltak barátaim, sosem akartam, mert nem bíztam senkiben, így legalább nem ért váratlanul, ha valaki elárult, egész egyszerűen kivégeztem. A nagyherceg felesége lett volna Minji-ssi. Gyönyörű volt a hercegnői viseletében. Szemei viszont borzasztóan szomorúak.

Nekem volt a legnagyobb földem, sok tucat családnak adtam otthont, vagyis nem, mert nem volt más választásuk. Mindenüket elvettem, annyi ételt és pénzt hagytam nekik, hogy éppen ne haljanak éhen, de annyi vagyonuk sose legyen, hogy le tudjanak lépni mellőlem. A kamrám tele volt értékes fűszerekkel, rizzsel, arannyal, és csiszolatlan drágakövekkel. Tőlem csak a királyi udvar volt gazdagabb. Lassan nem annyi volt a bevételem, és ez feltűnt. A katonáimat küldtem oda, hogy nyomozzák ki, és a saját embereim loptak meg.

Öt családot rángattam a színem elé, kiültem a házam udvarára, körbevettek katonáim, mert amúgy borzasztóan gyáva voltam, rettegtem, hogy valaki az életemre tőr.

- Átkozott tolvajok vagytok mind! - csattantam fel, az előttem térdeplő öt férfira, akik mögött ott voltak a családjaik.

- Kérem, uram, bocsásson meg! - könyörögtek egyöntetűen. - Éhezik a családom, csak ezért vettem el némi rizst.

- Megloptatok, és engem egyáltalán nem érdekel az oka – közöltem, majd intettem, és mind az öt férfit kivégeztem, majd a családjaikat is. Egy szörnyeteg voltam, és az egész alatt végig nevettem.

- Uram, muszáj ennyire súlyos büntetést kirónod? - kérdezte a mellettem ülő nő. Végtelen szépsége volt, és büszkén mondhattam, hogy a feleségem. Meglepődtem, mikor felé fordultam, Sowon-ah volt az. Ő volt akkoriban a feleségem.

- Ne kételkedj a döntésemben, vagy az ő sorsukra jutsz! - fenyegettem meg dühösen, majd a szolgálólányaim felé fordultam, és intettem neki, hogy kövessenek a hálószobámba.

Nem értettem magamat, olyan szép feleségem van, mégis három szolgálóval mulattam az időmet. Aztán jött Minji-ssi, és meggyőzte a nagyherceget, hogy a gazdagokra nagyobb terhet rójon, mivel a gazdagnak több van, többet is tud adni az országnak, és abból sokkal eredményesebb fejlődést lehet felmutatni. A nagyherceg elfogadta. Ekkor szövetkeztem Yoongi-ssival Taehyungie-val. Onnantól kezdve az életem egy rettegés volt. Yoongi-ssi elmondta, hogy kivégezte Minji-ssi bátyját, és hogy a nagyherceg előtt lebuktatják a hercegnőnek és az öccsének a kapcsolatát. Benne voltam az összeesküvés közepében. Láttam Minji-ssi halálát, Jungkook-ssi kínjait, amiket Taehyung-ssi felügyelt. Láttam, hogy Seokjin-ssi hogyan veszíti el az eszét szépen lassan. Egy napon úgy kellett megakadályoznom, hogy a tőrét a saját szívébe nyomja. Képtelen volt feldolgozni szerelme halálát, amit ő okozott hirtelen haragjában. Félelmem a végén beigazolódott, mikor a szolgálólányaim magamra hagytak. Felöltöztem és kimentem friss éjszakai levegőt szívni. Akkor állt meg előttem ő, Jimin-ssi.