Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

5. fejezet

Taehyung

Nem tudom mi ez, talán a karma, de hogy pár napon belül egy másik ember is meghal a környezetemben. Seoyoung noona pedig annyira kedves volt velünk, mindig mosolygott, mi vezette el őt idáig?

Szerintem semmi sem indokolja, hogy eldobja mindenét, mert szerelmi bánata van. Mindenkinek megvan a Földön a maga párja, lehet, hogy kicsit később érkezik meg, de mindig megérkezik.

Ma éppen forgatásra igyekeztünk, mert májusra jön az album, és az albumfotózást el akarták készíteni. Mint menet közben megtudtuk, már találtak is valakit Noona helyére.

- Én nagyon sajnálom Seoyoung noonát – sóhajtotta Jimin-ssi.

- Én is, nem is olyan régen meghívott egy kávéra, akkor nem láttam rajta semmit – mesélte Jungkook-ah.

- Elvileg ma meg is ismerjük – ültem le a sminkasztalhoz. Talán hiúnak fognak gondolni, de imádom, hogy ennyit foglalkoznak velünk, hogy mindig tökéletesen nézünk ki. A csapat borzasztóan büszke lehet magára, a külsejét is illetően, mert míg a legtöbb csapatban van egy-két tag, hanem az összes, aki valamilyen plasztikai beavatkozáson átesett, addig a mi külsőnket a Mindenhatónak köszönhetjük. Bár sokszor nem hiszik el, de tényleg csupán a smink tesz minket még szebbé. Na jó, ez most tényleg beképzelten hangzott a fejemben.

Kinyílt az öltöző ajtaja és egy ruhaállvány siklott be hozzánk. Nagyon vártam már, hogy a ruhaállvány és a rajta lévő ruhák ne takarják ki azt a fekete cipő tulajdonost, aki betolta hozzánk. Ahogy az állvány lassan a helyére csusszant, úgy formálódott ki a fekete legginset, vörös miniruhát viselő lány alakja. Háttal volt nekünk, de az öltözőben olyan hirtelen hallgattunk el, ahogy nem szoktunk, és mind a heten a lányt figyeltük. Haja hosszú, fekete és egészen a derekáig ért. Alakja kifogástalan volt, már csak abban bíztam, hogy az arca is szép legyen, mert jártam már úgy, hogy megbámultam egy bombázó csajt hátulról, és hamar azt kívántam bárcsak ne fordult volna meg. Jól van, na, ilyen is van. De mikor megfordult, arcomon azonnal mosoly jelent meg.

- Kicsi a világ – jegyeztem meg.

- Sziasztok, Park Min Ji vagyok, legyetek velem türelmesek – hajolt meg. Haja előreomlott, majd hátracsapva egyenesedett ki. Nem lehetek ilyen mázlista, hisz ő a lány a boltból.

Jungkook

Annyira figyeltük a beguruló állványt a ruháinkkal, hogy akik azon dolgoztak körülöttünk, hogy jól nézzünk ki, még ők is azt nézték, hogy mi tetszik nekünk annyira egy ruhaállványon, ami nem is része a fotósorozatnak. De minket legjobban az a tökéletes alak kötött le, ami feltűnt mögötte. Csinos és hosszú lábai voltak, karcsú dereka, és a haja a derekáig ért. Ahogy megfordult megállt a vér az ereimben. Sokszor nézek sorozatokat is, és némelyikben úgy jelenítenek meg egy nőt, hogy ragyog, mintha valami mennyeit látna az ember, na most pont ezt láttam. Egyetlen röpke pillanatra, mintha beragyogta volna valami. Az egész jelenet és ő maga is képtelenség volt. Ha ezt elmondja nekem valaki, akkor hülyének nézem. Itt állt előttünk teljes életnagyságban álmaim hercegnője.

- Sziasztok, Park Min Ji vagyok, legyetek velem türelmesek – hajolt meg.

- Hú – nyögte be mellettem Jimin hyung. – Ez a lány nagyon szép.

- Az nem kifejezés – állt meg félúton a hamburgerrel a kezében Hoseok hyung. – Szia – robogott is elé, és gyorsan az asztalra lökte a hamburgerét. Minji-ssi felé nyújtotta a kezét, a lány nagyon vonakodott, majd mégis megérintette. Hosszú percekig néztek egymás szemébe, legalábbis nekem nagyon hosszúnak tűnt, és fogalmam sincs, hogy mi okozta, de féltékenység rohant meg. Keresztül szaladt a testemen, és még a levegőt is elfelejtettem belélegezni. Minji-ssi konkrétan elkapta a kezét. – Valami baj van?