Eljövendő múlt (Jungkook ff) (BEFEJEZETT)

18. fejezet

Jin

Hallottam a madarak énekét, miközben fürödtem a csodálatos napsütésben, várva a szerelmemre. Hallottam a fadeszka padlón a lépteket. A szolgálóm bekopogott, és bejelentette Gongju Mamát. Ahogy Minji-ssi belépett az egész helyiség felragyogott tőle. Odaléptem hozzá, ahogy a szolgálók meghajolva távoztak, bezárva mögötte az ajtót, ajkaimat azonnal édes párnáira szorítottam. Olyan intenzív volt a csók, hogy éreztem az édes ízét.

Örvény rántott ebből az álomból el, majd lökött vissza ebbe az életembe. A világon a legszebb édesanyám volt, imádtam. A szívem akkor telt meg keserűséggel, mikor rányitottam atyámra, a királyra, aki éppen a szolgálólányával múlatta az időt. Kéjes kacaj hallatán zártam vissza az ajtót, és dőltem neki háttal. A szívem hevesen vert, kezeim ökölbe szorultak, és akkor gyűlöltem meg az apámat végérvényesen. Az anyám sosem mosolygott többé, sosem védett már úgy, ezért a kiképzésem is egyre kegyetlenebb lett. Király lesz belőled, tűrnöd kell!

Abból a mocskos kapcsolatból született meg az öcsém, aki folyton a seggemben volt, imádott, pedig hányszor akartam az életére törni, és mindent csak játéknak fogta fel, fel sem merült benne, hogyha nincs szerencséje, akkor meghal. Az anyja belehalt a születésébe, az apám pedig őt mindennél jobban szerette.

Mocsokkal és gyűlölettel teli gyermekkorom után egy fény világította meg az utamat, mely reménnyel töltötte meg a szívemet, és ő volt Minji-ssi.

Az öcsém barátja volt, eleinte. Próbáltam felhívni magamra a figyelmét, de mindig távolságtartó és udvarias volt. Yoongi tanácsos javaslatára azonnal kineveztettem Minji-ssi bátyját hadvezérré, így a jussa is sokban emelkedett. Namjoon hadvezér rendkívüli katonának bizonyult, sorra nyerte meg a csatáimat. Előkerült viszont egy végrendelet, mikor az apám betegsége súlyosbodott. Közte és Minji-ssi apja között létrejött egy baráti szerződés, miszerint a király fia elveszi feleségül, így belőle királynő lehet. Akkor már tudtam, hogy az öcsém és Minji-ssi között több van puszta barátságnál, régebb óta tudtam, mielőtt ők bevallották volna egymásnak. Így a fényes csillagomat az öcsém elorozta előlem, de nem hagytam magam, és mivel én voltam az első szülött, tiszta vérű herceg, a jogaim erősebbek, így igényt tartottam Minji-ssire. Tudtam, hogy tele van fájdalommal mert elszakítottam az öcsémtől, de mégis megcsókolt, bár mindig éreztem benne a fagyot. Részt vett a politikai döntéseimben, szerettem azokat a pillanatokat, mert akkor teljesen az enyém volt.

Aztán árnyék vetült leendő házasságom fényére, mikor Taehyung-ssi és Yoongi Tanácsos elém álltak a viszonnyal. A szívem megkeményedett, és zöld utat adtam Yoongi Tanácsosnak tervei megvalósításában. Kivégezte Minji-ssi bátyát, és én tudtam róla, már vártam a pillanatot, hogy a képébe mondhassam. Mikor ott állt előttem, mögötte az öcsémmel, mikor beigazolódott, hogy bár a szívével ő rendelkezett, de a testét, az én tulajdonomat is beszennyezte az öcsém bűze, olyan gyűlölet marcangolt belülről, hogy a halálukat kívántam.

Arcomon széles mosollyal közöltem vele, hogy a bátyja meghalt, majd azt akartam, hogy lássa, hogy végzek a szerelmével is. A nyilat elindítottam, vártam, hogy az öcsém Jungkook-ah, hogyan hullik porba, de arra nem számítottam, hogy a szerelem, mely a leendő feleségemben élt Jungkook-ah iránt, olyan mély és erős, hogy feláldozza az életét.

Magabiztosan léptem be a palotába, rá sem pillantottam Minji-ssi halott testére, csak kiadtam parancsba az öcsém fogságba helyezését, és Taehyung-ssit jelöltem meg végrehajtónak. Ahogy magamra zártam az ajtót, a szívem meghasadt. Olyan volt a fájdalom a menyasszonyom elvesztése miatt, melyet soha életemben nem éreztem. Minden egyes napom pokol volt, nem reagáltam atyám halálhírére, nem reagáltam anyáméra. Kijelöltem Yoongi Tanácsos húgát, mint leendő királynét, mert utódra szükségem van, viszont szeretni soha többé nem tudtam senkit. Az őrület határán álltam, mindenhol Minji-ssi alakját láttam, volt hogy hozzám szólt. Képtelen voltam tovább élni. Egyik éjjel sokat ittam, és kirántottam a kardomat, hogy kivájjam a szívem, de Hoseok Tanácsos megakadályozott ebben. Életben maradtam, egy mély heggel a mellkasomon, amely még jobban arra emlékeztetett, hogy mit veszítettem el. Az öcsém kínok-kínjában lelte halálát, és akkor már megbántam, hogy egész életében gyűlöltem, mert apánk vétkéért nem ő volt a felelős.